Strand helyett mocsár a Balaton partján

Az úgynevezett balatoni zagykazettákat még a hetvenes években alakították ki Gyenesdiáson, Vonyarcvashegyen, Balatongyörökön, Keszthelyen, Balatonfűzfőn, Siófokon és Balatonfenyvesen. A települések part menti területeit államosították, majd a balatoni rétegkotrásból származó iszapot a part menti nádasokban kialakított, lefóliázott földgátakkal körbekerített kazettákba gyűjtötték össze. Az iszapkazetták feltöltése kevés kivételtől eltekintve a kilencvenes évek végére befejeződött. A víztől teljesen elzárt kazettákban az iszap megszilárdult, így új, természetes partszakaszok jöttek létre a Balaton mentén.

Gazdátlan állami tulajdon

A mintegy 250 hektárnyi terület azóta is állami kézben van, a tulajdonosi jogokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolja. Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere szerint egyfajta róka fogta csuka helyzet alakult ki, mert a területeket kezelő vízügyi hatóságnak nincs pénz a kazetták rendben tartására, az önkormányzat pedig a rendezetlen tulajdonosi viszonyok miatt nem tud velük mit kezdeni. Emiatt az iszapkazetták többnyire elhanyagolt állapotban vannak, mocsaras, gazos területek, spontán erdők alakultak ki rajtuk. A vízügyi hatóság legfeljebb gyomirtást végez a területeken, de Balatonfűzfőn például a Balaton-felvidéki Nemzeti Park erdőit is az önkormányzat gondozza, a ritkítást közmunkások végzik.

Az önkormányzatok évek óta próbálják elérni, hogy a területek az államtól az önkormányzat tulajdonába kerüljenek, mindeddig kevés sikerrel. „Sok jogszabály köti a kezünket, emiatt lassan haladnak a dolgok. Annyi hivatalt kell végigjárni, hogy a bürokrácia miatt a települések nem jutnak egyről a kettőre” – mondja Bíró Róbert, Balatongyörök polgármestere. A Balatoni Fejlesztési Tanács éves beszámolója szerint 2011-ben bérbe vagy használatba adtak néhány kis területet, de sokkal többre volt igény. A fejlesztési tanács és a Balatoni Szövetség egyébként évente kezdeményezi a minisztériumnál és az MNV-nél a területek sorsának rendezését, de ígéreteken kívül eddig sok minden nem történt.

Az önkormányzatok önállóan is tettek lépéseket az utóbbi időben. A települések képviselői márciusban személyesen keresték fel az MNV Zrt. vezérigazgató-helyettesét, aki akkor úgy nyilatkozott: nem látja törvényi vagy adminisztratív akadályát, hogy a területek átkerüljenek az önkormányzatokhoz. A zagykazetták átadása anyagi oldalról is biztosítva lenne, mert a költségvetésben ötmilliárd forint van elkülönítve az összes ingyenes tulajdonba adási igény kielégítésére – így az iszapkazettákra is. Mindezek ellenére a mai napig csak egy területet adtak át, Balatonfűzfőn, bár Gyenesdiáson például még azt a területet sem sikerült átvenni az önkormányzatnak, amit a vízügyi tárca már 2008-ban átadásra javasolt.

Feszes szabályozások

Az önkormányzati igényeket minden esetben külön-külön bírálják el, az igény beérkezése után az illetékes vízügyi hatóság tehet javaslatot a területek átadására vagy állami kézben tartására. Az MNV szerint általánosságban elmondható, hogy a vagyonkezelő vízügyi igazgatóságok szakmai szempontból az esetek többségében az ingatlanok állami tulajdonban tartását tartják indokoltnak.

Az igényeket minden esetben a hat-hét éve elkészített balatoni vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek alapján bírálják el, ami pontosan meghatározta az egyes iszapkazetták funkcióit – mondta kérdésünkre Csonki István, a Közép-Dunántúli Vízügyi Hatóság igazgatója. Amelyik zagykazetta zöldövezeti zónában van, vagy erdőzónába került a rehabilitációs terv szerint, az marad a magyar állam tulajdonában, hiszen ezek a területek szűrő, tisztító zónát képeznek, kulcsfontosságú jelentőségük van a Balaton öntisztulása szempontjából. Csonki szerint a többi terület átadását elsősorban a rendezetlen tulajdonviszonyok nehezítik: ahhoz, hogy a területeket át lehessen adni, a helyrajzi számokat a hasznosítás szerint kellene feltüntetni, vagy meg kellene osztani az ingatlanokat, ez azonban eddig nem történt meg.

Amíg a tulajdonviszonyokat nem rendezik, a településeknek addig is lenne lehetőségük bérbe venni az érintett területeket. Egy korábbi megállapodás szerint az önkormányzat egy forintért tartós bérleti szerződést köthet a vízüggyel a területek hasznosítására, amennyiben a kazettákat a rehabilitációs tervben meghatározott funkciójuk szerint, ligeterdőként vagy sétányként akarja hasznosítani. Az önkormányzatok részben éltek is a lehetőséggel, bár a folyamatot itt is a bürokrácia akadályozza: Gál Lajos azt mondta, most is várják a bérleti, mederhasználati engedélyt több területre, a szerződést viszont nem tudják megkötni, mert az aláírási jog nem került át a vízügyhöz.

Őserdőből tanösvényt

A települések mindenesetre bíznak benne, hogy előbb-utóbb sikerül átvenniük a területeket, Balatonfűzfőn már konkrét tervek is vannak a területek hasznosítására. Marton Béla, a település polgármestere szerint a zagykazettákon ma semmi nincs, „csak mocsár meg őserdő”. Ennek a helyére szeretnének sétányt, a Balaton életét bemutató tanösvényeket, lombkorona feletti sétányt, madárleseket, pihenőhelyeket és játszótereket építeni. A megvalósíthatósági tanulmány szerint a teljes beruházás másfél-kétmilliárd forintba kerülne, amit állami és EU-s forrásokból finanszíroznának. A polgármester elmondta: nem felhőkarcolókat és luxusszállodákat akarnak a Balaton partjára építeni, a területet szeretnék természetközeli állapotban meghagyni.

Ehhez hasonló célokról beszélt Gál Lajos is. Építkezésről náluk sincs szó, nem akarják elkótyavetyélni vagy felparcellázni a területeket – amire a területrendezési terv szigorú szabályozása miatt egyébként sem lenne lehetőségük –, de szeretnék végre rendezni a nagyjából ötven hektárnyi terület sorsát, ahol jelenleg nem nő más, csak parlagfű és bozót. Korábban tervezték sétány kialakítását is a zagytéren, de mivel az állami tulajdonban van, ezért nem pályázhattak fejlesztési támogatásra. Gál szerint nem csak fejleszteni nem tudnak, de a Balaton törvény értelmében kötelező hasznosításnak sem tudnak megfelelni, ha nincsenek tisztázott bérleti vagy tulajdonviszonyok.

Kicsit más a helyzet Balatongyörökön. Mivel az ottani iszapkazetta még üzemel és továbbra is tómedernek számít, ezért azt egyelőre nem is lehetne átvenni. Bíró Róbert szerint erre nincs is szükség, mivel a környékbeli településektől eltérően Balatongyörökön még vannak beépítetlen zöld területek, így nem csak a zagykazettán tudnak új beruházásokba fogni. A polgármester szerint jelenleg ők is egyezkednek a vízüggyel, hogy az önkormányzat beszállhasson a közös hasznosításba, ennek a részleteiről azonban egyelőre nem tudott beszélni.

Épület nem, strand talán

Az MNV szerint nem adható egységes válasz arra a kérdésre, hogy az önkormányzatok a jövőben megkapják-e a területeket. Azok a félelmek, hogy az önkormányzatok tönkretennék a zagykazetták természetes környezetét, megalapozatlannak tűnnek. Bár a balatoni rehabilitációs terv 2014-ben lejár, Csonki szerint nem kell attól tartani, hogy a módosított rehabilitációs terv engedélyezni fogja az önkormányzatoknak a zöldövezeti és erdőzónák beépítését, vagy ezeknek a területeknek a felparcellázását. „Mi biztos hogy nem fogunk hozzájárulni, maximum strandot vagy kikötőt tudunk elképzelni” – teszi hozzá az igazgató.

Amíg viszont az önkormányzatok nem kapják meg a zagykazettáknak legalább azt a részét, amit a rehabilitációs terv szerint amúgy is beépíthetnének, addig a kérdés nem az, hogy strandot vagy kikötőt építenek-e az érintett területeken, hanem inkább az, hogy ki fogja levágni a bozótot a parton, ki kaszálja le a parlagfüvet, ki ritkítja meg az elburjánzó erdőt. Marton Béla bízik benne, hogy nemsokára sikerül megegyezniük az illetékes hatóságokkal. És hogy miért lenne ez mindenkinek az érdeke: „jobb gazdái lennénk ennek a területnek, mint ahogy most van”.