Simor: Csökkenteni kell az állami elvonást

A jegybankelnök a portfolio.hu által szervezett Budapest Economic Forumon elmondta: a magyar bankrendszerben alkalmazott marzsok nagyon magasak a régióhoz de a nyugat-európai színvonalhoz viszonyítva is – a mérlegfőösszeg arányában 4 százalékos az átlagos kamatjövedelem. Ezek a marzsok azonban a bankokra rakódó állami terhek miatt nem csökkennek, ezért a nem teljesítő hitelek aránya nő, a bankok hitelezési képessége így tovább romlik, ezért a költségvetés helyzete és a növekedés is romlik. Simor szerint az ördögi körből úgy lehet kijönni, hogy „csökkenteni kell az állami elvonást, kezelni kell a bankválságszerű tüneteket, a nem teljesítő állományt javítani kell, a banki terheket csökkenteni kell, a feltőkésítés pedig továbbra is a bankrendszer feladata kell legyen”.

Simor elmondta: egyesek szerint a hitelezésben a kereslet, mások szerint a kínálat okozza a bajt. A jegybank álláspontja szerint a bankok a vállalati hitelezésben szinte folyamatosan szigorítják a feltételeket. „Az van, hogy nincs kereslet abban a szegmensben, ahol a bankok hitelezni szeretnének, máshol viszont lenne, ezért inkább kínálati problémák vannak, nem keresletiek”. Nem a forráshiány gátolja a bankrendszert a hitelezésben, hanem a hitelezési hajlandóság és a kockázatvállalási hajlandóság hiánya.

Állam és bankrendszer

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a válság utáni kilábalás mindig sokkal gyorsabb, ha a bankrendszer ezt hitelezéssel támogatja. "A helyzet az, hogy nem csak rövidtávon válnak le azok az országok a hitelekben jobban ellátott országoktól, hanem sajnos sokkal hosszabb távon is" - mondta Simor András. Emlékeztetett: sok esetben az állam a GDP 30-35 százalékát fektette a bankrendszer megmentésére, illetve a kilábalás megsegítésére, ez volt a helyzet az utóbbi években Írországban és Izlandon is. A válságok idején a bankrendszer megtámogatásának a célja a gazdaság támogatása, a bankrendszer megsegítése csak eszköz, nem pedig cél - fogalmazott.

„Ehhez képest mit tett a magyar állam? Három magyar bank részesült tőkéből a 2008-as IMF-hitelből (MFB, OTP, FHB), ezek célja nem a tőkepótlás volt, hanem a hitelezés elősegítése. Ezt a pénzt a bankok mind visszafizették. Tehát az látszik, hogy a magyar állam nagyon kis részben kellett beszálljon a bankrendszerbe."

Tényleg túl sok a külföldi bank?

Simor szerint nemzetközi összevetésben mérlegfőösszeg-arányosan magas, de ha a régiót nézzük, itt a legalacsonyabb a külföldi részarány. "Ebből bizony nehéz levonni azt a következtetést, hogy azért nincs hitelezés, mert sok a külföldi bank." Sőt, Simor szerint részben a külföldi tulajdonnak köszönhető, hogy a magyar állam kevéssel megúszta a feltőkésítést. "Pont azért, mert a külföldi tulajdonosok sokat fektettek itt be. 2008 óta a GDP 2 százalékának megfelelő tőkebefektetés történt a magyar gazdaságba még úgy is, hogy közben a bankok osztalékot vittek ki." Simor szerint ez az összeg (közel 600 milliárd forint) megegyezik azzal, amennyit az elmúlt években a kormány kivett a pénzintézetek zsebéből. "Az állami beavatkozások egyenlege a tulajdonosi tőkeemelésekkel egyezik meg, tehát amit 2008 óta az állam elvett, azt a tulajdonosok visszapótolták."

A bankok jövedelmezősége kapcsán az MNB-elnök elmondta:a tőkearányos nyereség a 2000-es évek első felében tényleg nagy volt, de ezt az utóbbi években elvonásai alaposan lecsökkentették. Az elmúlt évtized átlagát nézve a bankrendszer jövedelmezősége Csehországban, Bulgáriában és Lengyelországban is magasabb volt, mint itt.