További Magyar cikkek
Bár másnap finomított, szerdán még nemzetközi visszhangot kiváltva nyilatkozott a davosi világgazdasági fórumon Gyurcsány Ferenc az uniós agrárpolitikáról. A miniszterelnök úgy vélte: a mezőgazdasági árrobbanás, melynek hátterében részben az ázsiai országok generálta nagyobb kereslet áll, alkalmat adna az uniós agrártámogatások lefaragására. A kormányfő utóbb ezt azzal egészítette ki, hogy 2013, a jelenlegi uniós büdzsé kifutása előtt nem lehet hozzányúlni a rendszerhez.
Az uniós költségvetésből korábban valóban aránytalanul nagy százalékot hasított ki a mezőgazdaság: az agrártámogatások nem olyan régen még a közös büdzsé 50 százalékára rúgtak. Ez az arány azonban már évek óta folyamatosan csökken, 2013-ra pedig 30 százalékra apad. A képet tovább árnyalja, mondta el az Indexnek Halmai Péter egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója, hogy összességében maga az uniós közös költségvetés sem mondható magasnak: annak nagyságrendje a tagországok összesített GDP-jének mintegy egy százaléka, miközben a teljes központosítás az unió tagországainak átlagában 45 százalék körüli. Az agrárkiadásokra a közös és a nemzeti költségvetésből összesen nagyjából a közkiadások egy százaléka jut.
A szakértő hangsúlyozta: miközben a rendszer ma is sok visszás elemet tartalmaz, és akár erős kritikával is illethető, a reformnak nem feltétlenül azt kellene jelentenie, hogy az agráriumra jutó közös pénzek mennyisége drasztikusan csökken.
Már nem úgy van, mint rég
A változások ráadásul elindultak. A közös agrártámogatások valóban káros, piactorzító hatással is jártak, hozzájárultak a mesterségesen magas árszint fenntartásához. A nyolcvanas években csak kiigazítások történtek. Ám a kilencvenes évektől már tartalmi elmozdulást figyelhető meg a közös agárpolitikában. Megjelentek a termeléstől részben elválasztott közvetlen jövedelemtámogatások, illetve a vidékfejlesztés, mint második pillér.
Halmai Péter szerint a közjavak előállításának kiemelt jelentősége van: a mezőgazdaságot nem lehet pusztán termelő ágazatnak tekinteni. Az európai földterületek jellegükben is mások, mint a tengerentúliak: úgynevezett kultúrtájakról van szó, amelyek fenntartása a termeléstől függetlenül az agrárium feladata, de közös érdek. Például szolgálhat a közvetlen nyereséget nem hozó erdőgazdálkodás, de még inkább a gazdaságosan nem művelhető földterületek rendben tartása.
Drága szabályok
Ugyanakkor a környezetvédelemmel, élelmiszerbiztonsággal és állatjóléttel összefüggő előírások lényegesen szigorúbbak az unióban, mint a világ más részein, akár az USA-ban. Ez pedig, hangsúlyozta Halmai Péter, tisztán piaci alapon tekintve versenyhátrányt jelent az európai termelőknek, amelyet indokolt ellensúlyozni. Ugyanakkor az agrártámogatások nagysága nem a közjavak előállításának valódi költségét tükrözi, hanem a múltbani bázisokat. Ezért a támogatások tényleges nagyságrendje szükségképpen vitatható.
A rendszerben egyidejűleg még mindig lényeges szerkezeti problémák találhatóak. A legnagyobb tételt a földalapú támogatások jelentik, amelyek tekintélyes része a tulajdonosokhoz jut. E támogatásokat közvetlenül a földet művelők kapják, ám a mezőgazdaságban gyakori földbérleti rendszer miatt az jelentős részben nem a tényleges termelőkhöz jut el. Egyes számítások szerint Franciaországban - ahol a bérelt föld aránya több mint 80 százalék - a földalapú támogatásoknak csak 19%-a marad a mezőgazdasági termelőknél. Magyarországon a bérleti rendszer aránya hasonló, 70-75 százalék. Következésképpen e támogatások lehetséges elszivárgása sem sokkal kisebb az idézett francia aránynál. A tudatos földtulajdonosok már itthon is úgy kötötték a hosszabb távú bérleti szerződéseket, hogy a bérleti díjakba előre bekalkulálták a földalapú támogatások évi emelkedését (2013-ra a magyar gazdák is száz százalékos támogatásra lesznek jogosultak Az uniós csatlakozással, 2004-ben a földalapú támogatásként járó összegnek csak 25 százalékát kaphatták meg uniós forrásból a magyar gazdák; ezt a nemzeti költségvetés egészíti ki. A közös költségvetésből finanszírozott arány folyamatosan emelkedik.)
Nem elég az áremelkedés
Halmai Péter szerint miközben az igaz, hogy a világpiacon nő az élelmiszerek iránti kereslet, és ez magával hozza az árak emelkedését is, ez nem képes ellensúlyozni a közjavak előállításának költségeit. A versenytársakénál szigorúbb előírások teljesítésének többletköltségeit a világpiac nem ismeri el. Az exporttámogatás megszüntetése a szakértő szerint elkerülhetetlen. Ugyanakkor a jelenleg korábbi bázisértékeken nyugvó terület alapú támogatások rendszere helyett alacsonyabb összegű átalánytámogatást, illetve erősen célzott, szigorúan meghatározott feltételekhez kötött kiegészítő támogatásokat kellene nyújtani. Utóbbira példaként hozta fel az agrárkörnyezet-gazdálkodási programok szigorú feltételrendszerét.
Jelenleg a 2007. novemberében közzétett úgynevezett Egészségügyi Felülvizsgálat kiigazítási elképzelései állnak a vita középpontjában. Azok lényegében a 2013-ig terjedő időszak korrekcióit célozzák. Megkezdődött azonban a közös költségvetés felülvizsgálata is, amely alapjaiban érintheti a közös agrárpolitikát. Halmai Péter szerint a közjavakra és az integrált vidékfejlesztésre irányuló megreformált közös vidékpolitika tartósan fenntartható s egyben a versenyképesség erősítését is szolgáló eleme lehetne a közös politikáknak. Ennek közös finanszírozása létfontosságú érdeke az EU-tag Magyarországnak. A visszanemzetiesítés, a nemzeti költségvetés általi finanszírozás ugyanakkor a gazdag országok érdeke.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
