Judit
-2 °C
8 °C

'Egy bokrosi karakterre van szükség'

2005.11.25. 14:00
"Aki egyszer már megmentette hazánkat az államcsődtől", "akinek a valódi célja a társadalom felvilágosítása", "aki feláldozta a saját népszerűségét is a nemzetért" - ilyen felkonferálással csábítottak minket Bokros Lajos előadására, éppen csak az hiányzott a végéről, hogy a "kék sarokban". A csábításnak engedtünk, és megérte. Megtudtuk, mi az az ergonokrácia, miért lenne jó a kórházi csőd, és miért kellene az egészségügyi adó.
"A kisdobos, ahol tud, segít" - csípjük el Bokros Lajos utolsó szavait, de nem lepődünk meg. Az MSZP Ésszerűség és Felelősség Platformjának a rendezvénye ez, vagyis a platformot támogató Ésszerűség és Felelősség Társas Köré, méghozzá az első. Naná, hogy a kisdobosokról beszélnek és nem az 1933-as gödöllői cserkészdzsemboriról, valamint arról, hogy a pártnak kellene egy megtisztulás. Reménykedünk, hogy kormányváltó hangulatú szocikra bukkantunk, de aztán kiderül, mégsem.

Politika: félelem és katyvasz

Az Ésszerűség platform
Idén nyáron alapították az MSZP ötödik szerveződését, a a közgazdasági kérdésekre specializálódott Ésszerűség és Felelősség platformot, amely nyomban konfliktusba keveredett Szekeres Imre elnökhelyettessel. Az MSZP-nek addig négy platfromja volt: a Kiss Péter vezette Baloldali Tömörülés, Nagy Sándorék Szocialista Platformja, Vitányi Iván nevével fémjelzett Társulás a Szociáldemokrata Értékekért, és újabban a Harmadik Hullám Platform, amelyet Mesterházy Attila vezet

Bokros viszont, ahol tud, segít, de legalábbis előad. A meghívó szerint is "már igen sok ország gazdaságát rendbe tette", köztük a miénket is, már amennyire. Ahogyan néhány napja, most is arról beszél, a "reformok kritikus tömegére" lenne szükség, és a közönség egyetért. Átfogóan kellene hozzányúlni az oktatás, a gyógyítás, a közigazgatás, az önkormányzatok és az adórendszer reformjához, de ezek közül most csak első kettőre koncentrál.

Illetve, mielőtt koncentrálhatna, a műsorvezető próbál hangulatot csinálni, "mondok egy évszámot", kezdi, és tényleg mond is. Megjósoltuk volna, hogy 1995-öt mond, de jól tettük, hogy nem tettük, mert 1990-et mondott, a "politikai rendszerváltás" évét. De most egy másik kell, "gazdasági rendszerváltás", az állami elosztórendszerek reformja. Erről nemcsak Bokros beszél, ígéri, hanem Kertész Krisztián, a platform alapítója is, aki azt fogja bemutatni, hogy lehetnek a reformok a politika részei.

Még jó is, hogy ezt majd elmondja, mert Bokros szavaiból az tűnik ki, sehogyan. A politika nem érdekelt abban, hogy megváltoztassa azt a katyvaszt, ami itt van, és "a politikusok nem is értik ennek a jelentőségét". Kemény szavak ezek, de az ésszerű szocialistáknak - lehetnek úgy ötvenen - tetszenek.

Bokros szerint a vállalati gazdaságban lezajlott mély és alapos szerkezetváltozás az államgazdaságban nem történt meg, nem természetes az, hogy csődbe lehet menni. Az erős intézmények tudják zsarolni a gyenge államot, hogy nem nyújtanak tovább szolgáltatást, amely így kénytelen a megnövekedett finanszírozási igényeknek is eleget tenni, mondta a volt pénzügyminiszter.

Az elbocsátás fenyegető réme

A csőd és a felszámolás fenyegetettsége jelenjen meg a közszolgáltatást nyújtó intézményekben is - mondott erre receptet Bokros, aki szerint nem szabadna a hibásan gazdálkodó szervezeteket folyamatosan konszolidálni. Ugyancsak elhibázottnak nevezte azt a költségvetési gyakorlatot, hogy időnként "jön valami kormány, és kicsit megnyírja a kiadásokat, általában fűnyíróelven", mondván: a kiadások nagyon hamar visszanőnek, méghozzá általában a korábbinál magasabb szintre.

A megoldást azt jelentené, ha a közszolgáltatásokat nyújtó intézményekben is verseny lenne a mostani rablógazdálkodás helyett. Az egyetemeken az oktatóknak, a gyógyításban az orvosoknak, a kórházaknak és a magánbiztosítóknak is versenyezniük kellene. A közgazdász szerint gyorsan kiderülni, hogy jó orvosból kevés van, rosszból viszont túl sok, és a felsőoktatásban is javítaná a hatékonyságot "az elbocsátás fenyegető réme".

Ez megoldhatná az egészségügyi korrupció, vagyis a hálapénz problémáját is Bokros szerint. Ma nem azért fizetünk hálapénzt, hogy jobb szolgáltatást kapjunk, hanem azért, mert félünk attól, hogy anélkül a legroszabbat kapjuk - mondta. Egy hozzászólótól azt is megtudhattuk, hogy a szívsebészek mai napi 200 ezer forintnyi hálapénz is kaphatnak, gondolatban most téptük darabokra a bölcsészdiplománkat.

Egészségügyi adó és 126. heti nyugdíj

Az egészségügynek nemcsak magánbiztosítókra és versenyre van szüksége, hanem arra is, hogy a beteg maga is részt vállaljon a gyógyítás költségeiből. Szlovákia példáját említi, ahol 20 korona a vizitdíj és 50 korona a kórházi napidíj. Természetesen ez nem fedezi a költségek töredékét sem, de arra jó, hogy "a beteg érezze, ő is felelős, anyagilag is, az egészségéért".

Nemcsak hozzájárulást fizettetne Bokros, hanem egészségügyi adót is, nemcsak a munkavállalókkal, hanem a nyugdíjasokkal is. A cél szintén ugyanaz lenne: az ember kézzelfoghatóan érezze, hogy neki pénzbe kerül az egészségügyi ellátás, és így ne vegye azt fölöslegesen igénybe. A társadalombiztosítás rendszerében is fontos lenne a fizetők és nem fizetők kettéválasztása, de szerinte ez felveti azt a nagyon súlyos kérdést, aminek megválaszolására szintén gyáva a politika: mi legyen a nem fizetőkkel?

Míg a politika a nyugdíjasoktól is fél, Bokros láthatóan tőlük sem. Nemcsak az egészségügyi ellátásért fizettetné meg őket, hanem a nyugdíjrendszerhez is hozzányúlna, hogy ne lehessen politikai céllal emelni a nyugellátásokat. Különben, ha így folytatják, "előbb-utóbb eljutunk a 126. heti nyugdíjhoz is", vizionál, és úgy érezzük, igaza van.

Az egyik hozzászóló meg is fogalmazza később, hogy "ezek a valódi realitások". A nem valódikról szerencsére nem beszél, csak arról, milyen hiszti van az érintettek körében, amikor "meg akarják buherálni" ezeket a kialakult struktúrákat.

Gospel, kórus helyett ergonokráciával

Márpedig előbb-utóbb megbuherálják, Kertész Krisztián legalábbis igen elszántnak tűnt ezzel kapcsolatban, márpedig ő mégis csak egy kormánypárt egyik platformjának vezetője. Előadásában, amellyel néha egy amerikai prédikátor tévéshowjára emlékeztetet minket - sajnos kórus nélkül, pedig megnéztük volna, ahogyan Bokros vokálozik -, abból indult ki, hogy nem szabad olyan sokat ígérni, mint eddig, de többet kell teljesíteni.

"Ha egy politikus 10-et ígér, de csak 8-at teljesít, leváltják. De ha csak 3-at ígér, és 5-öt teljesít, azzal elégedettek lesznek" - futtatta végig a mandátumszerző képletet az agyakon, majd Churchill szellemét megidézve azt javasolta, "izzadtságot ígérjenek, munkát és nehézségeket", mert a várakozásokat le kell verni. Szerinte ehhez "egy bokrosi karakterre van szükség", valamint a kezdetekkor beígért extrára, az ergonokráciára.

Erről a szóról addigra már nagyon szívesen megfeledkeztünk volna, reméltük, ő is. De sajnos nem. Így viszont legalább megtudhattuk, hogy ez nem más, mint a politikai hatalomgyakorlás egy új eszköze, amelynek a lényege az erőforrások ésszerű megszervezése. Nem értjük, ennek miért kell külön nevet adni, kiderül, a hozzászólók sem.

Igaz, nem is nagyon törődnek ezzel, fontosabb kérdések jönnek elő: mi lesz a magyar mezőgazdasággal, mit kell csinálni a kényszerfoglalkoztatással, hogyan propagálhatná Bokros elképzeléseit egy kétgyermekes anyuka, jó-e a tételes eho vagy sem. Úgy tűnik, az egyébként jellemzően átlagos szocialistaszavazó-korú hallgatóságra is átragad Kertész ifjonti heve. Hamarosan halljuk is, "az érzelmek el szoktak szabadulni", de ezt mi már nem várjuk meg, ki tudja, mire képesek az ésszerű szocialisták, ha megvadulnak.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.