Önkéntes a borravalóadó

A jelenlegi szabályok szerint a pincér által a vendégtől "zsebbe" kapott borravaló a személyi jövedelemadó-törvény alapján egyéb jövedelemnek számít. Ezután a magánszemélynek kell megfizetni az szja-tábla szerint a személyi jövedelemadót, illetve mellette még a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást. Vagyis például ha valaki éves jövedelme alapján a magasabb adókulccsal adózik, akkor a 38 százalék szja mellett még 11 százalék ehofizetés is terheli, vagyis 100 forint borravalóból alig 51 forint marad nála. Még ennél is rosszabb a helyzet abban az esetben, ha a vendéglátó-ipari egység a vendégektől kapott borravalót összegyűjti, majd bérjövedelemként kifizeti a dolgozóknak.

Ilyenkor ugyanis a borravaló is a dolgozó munkaviszonyból származó jövedelmének minősül, vagyis a munkáltató ebből levonja az adóelőleget, illetve a különböző egyéni járulékokat (munkaadói, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék), valamint saját maga is megfizeti utána a szükséges járulékokat. Vagyis ez a fajta borravaló a bérjövedelmekhez hasonló közteher alatt roskadozik. Nem véletlen, hogy túl sokan nem éltek ezzel a törvény adta lehetőséggel. Hogy mégis hányan választották ezt a módszert, nem tudni, mert míg jó néhány éve az szja-bevallásban külön sorban kellett feltüntetni a borravalót, ez már régen megszűnt.

Adóterhet nem viselő járandóságok

Október elsejétől módosulnak a szabályok, mást jelent a felszolgálási díj és mást a borravaló. Ezen időponttól a vendéglátó-ipari egységek 0-15 százalékos mértékű felszolgálási díjat számolhatnak el a számlában, amely egyben áfaalap is. A felszolgálási díj hatósági áras, ennek feltételeiről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium rendeletet alkot. Borravalónak októbertől is az az összeg minősül, amelyet az ügyfél a pincérnek zsebbe ad, s azt utólag kell a magánszemélynek az szja-bevallásában feltüntetni. A könnyebbséget viszont az jelenti a mostani szabályokhoz képest, hogy ez már nem a magánszemély egyéb jövedelme, vagyis nincs utána legalább 49 százalék közteher is. A személyi jövedelemadó-törvény szerint ugyanis mind a felszolgálási díj, mind a borravaló adóterhet nem viselő járandóságnak minősül. Vagyis ez azt jelenti, hogy beszámít az összevont adóalapba, de az adótábla szerint kiszámított adóját nem kell megfizetni a magánszemélynek. Ugyanakkor a felszolgálási díjként megszerzett jövedelem járulékalapot képez: a foglalkoztatónak ezután 15 százalék nyugdíj-biztosítási járulékot kell fizetni. (Azon persze adószakértők igencsak csodálkoznak, hogy egy ilyen, vélhetően nem túl nagy volument kitevő jövedelemhez miért talált ki a jogalkotó egy önálló járulékmértéket.)

Fizessen, ha akar

A borravalóval még kedvezőbb a helyzet: ez után a magánszemély fizethet 15 százalék járulékot, de nem kötelező. Vagyis a borravaló októbertől megúszható mindenféle közteher nélkül. A felszolgálási díjat és a borravalót a 15 százalékon túl más járulék nem terheli, azonban a nyugdíj megállapításánál 81 százalékát keresetként kell figyelembe venni. Éppen ezért jól is járnak az új szabályozással azok a vendéglátó-ipari egységek, amelyek eddig is a bérhez hasonlóan számfejtették a borravalót: október elsejétől 15 százalék elvonással megússzák. Az új szabály ugyanakkor legális adókikerülési lehetőséget is jelent a vendéglátó-ipari üzleteknek: semmilyen szabály nem tiltja ugyanis, hogy például ne csupán a minimálbért számfejtsék a dolgozóiknak, a maradék 150 ezret pedig borravalóként 15 százalékos járulékkal megússzák.

Vélhetően örülnének egy hasonló szabályozásnak más borravalós szakmák - orvosok, fodrászok - is, ám az ő borravalójuk továbbra is tetemes közteher alatt roskadozik.