Bukjon együtt a kormánnyal!

A tavalyi EU-csatlakozás óta a kormánynak már nemcsak a politikai ellenzékével, az alkotmánybírósággal és az éledező civil társadalommal kell megbirkóznia, hanem az európai uniós bürokratákkal és szabályokkal is. A sok tűz közé került kormányzat hibázik is rendesen, tucatnyi kormánybukta gyűlt össze az elmúlt években.

Sztrádabukta

Az Európa-szerte közismert, a görögök által mesteri színvonalra fejlesztett büdzsébukta speciálisan magyar változata. A receptje titkosabb, mint az Unicumé, egy egész kontinensnyi pénzügyi és statisztikai szakértő dolgozik azon, hogy kiderítse, pontosan hogyan is áll össze.

A kormányzati boszorkánykonyhán kidolgozott recept lényege, hogy egy állami tulajdonú, de nem államháztartási körbe tartozó - mert főként piaci bevételekből élő - cég, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vett volna fel hitelt az autópálya-építésre, és a kötvénykibocsátásból származó pénzből futotta volna a költségvetés kistafírozására is. A sztrádaépítések finanszírozásáról bővebben >>

Az Európai Unió illetékesei szerint azonban nem lehet a magyar kormány által alkalmazni kívánt technikával kizárni a költségvetésből az autópálya-építésekhez kapcsódó kiadásokat és bevételeket. Miután a PPP-trükk nem jött be, borult az erre az évre és a 2006-ra tervezett, GDP-arányos, már egyébként is kozmetikázott (a nyugdíjreform miatt korrigált) hiánycél is. Erre az évre az új eredményszemléletű hiány 3,6 százalék helyett 6,1 százalék lett, és megbukott a még el sem készült 2006-os büdzsé is, jövőre ugyanis a konvergenciaprogramban eredetileg szereplő 2,9 helyett 4,7 százalék lehet a deficit.

Euróbukta

A sztrádabuktából készül, kiegészítő aromák (reformálatlan államháztartás, adócsökkentés, választási költségvetés) hozzáadásával. A kormány tavaly úgy döntött, hazánk 2010-ben csatlakozik az euróövezethez, ehhez 2008-ra teljesítenünk kell a kritériumokat, hogy beléphessünk az eurózóna előszobájának számító ERM II. rendszerbe. A költségvetés autópályás trükközése miatt azonban borultak a hiánycélok, és így az euróbevezetés céldátuma is bizonytalanná vált.

A pénzügyminiszter előbb azt mondta, tartható a céldátum, az elemzők viszont azt, hogy lemondott a kormány a 2010-es euróbevezetésről. Ezután már a miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy nem szentírás a 2010-es euró. A kormány decemberre ígért hivatalos álláspontot arról, lesz-e 2010-es euróbevezetés vagy sem. Gyurcsány Ferenc, november közepén, amikor az Európai Bizottság elnökével, José Manuel Barrosóval találkozott, úgy fogalmazott, hogy "az egyensúlyi pályára való visszatérés legalább három évet vesz igénybe".

Adóbukta 1.: áfaarányosítás

Ha az államkassza éhesen korog, beindul az adóprés, hogy jóllakassa, és ennek előbb-utóbb adóbukta lesz az eredménye. Az utóbbi hónapokban több adónemről és járulékról állították adótanácsadók és adószakértők, hogy szerintük ellentétes az európai uniós szabályokkal.

Az áfaarányosítás (azaz hogy egy támogatott cég nem jogosult a támogatás után járó áfa visszaigénylésére) magyarországival igencsak megegyező spanyolországi gyakorlatáról az Európai Bíróság már kimondta, hogy ellenkezik a közösségi joggal. A spanyolokat arra kötelezték, hogy visszamenőleg fizessenek. Magyarországon hasonló per még nem indult, de hogy a jelenlegi szabályozót maga a kormány sem tartja eurokonformnak, jelzi: az adótörvénycsomag megszavazásával januártól megszüntették az áfaarányosítás gyakorlatát.

Adóbukta 2.: telefonáfa

Az áfanál nemcsak az arányosítás okoz gondot, hanem a telefonáfára vonatkozó szabályok is. Jelenleg a telefonszámlák áfájának 50 százalékát lehet levonni, ezt az idén januárban hatályba lépett törvény szabályozza. Az adótanácsadók szerint deklarált konfliktuskeresést jelent, hogy az országgyűlés leszavazta a pénzügyminisztérium utolsó pillanatban benyújtott módosító javaslatát, amely visszaállította volna a 2004-ben érvényes 70 százalékos szintet.

Az ügyet Brüsszel már vizsgálja, ha bebizonyosodik, hogy az eljárás nem eurokonform, akkor kamatostul kell visszafizetni a pénzt a vállalkozásoknak. Igaz, segítő kezet nyújthat a költségvetésnek, hogy a javaslatot hétfőn ismét napirendre vették, így lehet, hogy ezt a bukta végül nem fekszi meg a gyomrunkat.

Adóbukta 3.: innovációs járulék

Az innovációs járulék is olyan problémás adónem lehet, amely nem összeegyeztethető a brüsszeli elvárásokkal. Ha ez az ügy bíróság elé kerülne, szintén 2004. május elsejéig visszamenőleges hatállyal lehetne érvényteleníteni.

Adóbukta 4.: iparűzési adó

A legtöbb port az iparűzési adó (ipa) ügye kavarta. Ahogy az áfaarányosítás miatt egy spanyol, az ipa kapcsán egy olasz adó elleni eljárásra várnak a hazai adózók és adótanácsadók, és alighanem a pénzügyminisztériumi illetékesek is. A kormány mindenesetre itt is az előremenekülés stratégiáját választotta: az adózásról szóló ötéves terv értelmében 2008. január elsejétől megszűnik ez az adónem.

A cégek azonban nem ennyire türelmesek, és miután júliusban Kovács László adóügyi biztos is azt mondta, hogy az iparűzési adónak nincs jövője, csak a fővárosban kilencven vállalkozás indított pert az iparűzési adó ellen. Szakértők becslései szerint csak az OTP igaza százmilliárdokba kerülhet, ha a nagybank végigviszi a bírósági procedúrát.

Privatizációs bukta

Noha az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke szerint "sikerágazat a privatizáció", mi ennél egy kicsit árnyaltabban és kritikusabban fogalmaznánk. Erre adhat okot az a szeptember elején napvilágot látott hír, hogy a számvevők szerint tízmilliárdos veszteséget okoztak az ÁPV részben privatizációs, részben vagyonkezelői döntései.

Emellett különösen a "légi" történetek okozhatnak sok fejfájást a Pozsonyi úton. Az már-már a politikai kultúránk szöveteibe beivódó hagyomány, hogy az éppen hatalmon lévő kormány nagy bőszen nekilát a Malév rendbetételének és eladásának, a feltőkésítésnek és a szövetségeskeresésnek, de aztán mégsem lesz a dologból semmi. Legutóbb idén augusztusban döntött úgy az ÁPV, hogy nem adják a Malévot sem az orosz érdekeltségű, Borisz Abramovics tulajdonosi körébe tartozó Air Bridge-nek, sem a magyar tulajdonú Aviation Solutionnak.

A Budapest Airport (BA) története még kacifántosabb, és nemcsak a reptéri telkek nyomozáshoz vezető ügye miatt. Sokkal inkább azért, mert noha 400 milliárd forintos ajánlatot kapott hazánk a BA-ért (ez reálértéken a magyarországi privatizáció második legnagyobb összege), a reptér üzemi tanácsának kifogásaira a bíróság érvénytelenítette a pályázatot, a buktáért természetesen senki sem volt felelős. Az újabb pályázaton a korábbi tíz helyett már csak hárman indultak.

Támogatásos bukta

Lépjünk be az unióba, fizessünk be oda százmilliárdokat, részben a reménybeli támogatásokért, majd ne nyerjük el őket! Röviden ez a támogatásos bukta receptje. Az uniós pénzek megítéléséről és felhasználásáról, vagyis arról, hogy tavaly többet fizettünk-e a brüsszeli kasszába, mint amennyit onnan kivettünk, számos politikai vita folyt, természetesen minden érdemi eredmény nélkül.

Nem meglepő: a kormányoldal szerint jól jártunk, az ellenzék szerint nem. Az utóbbi véleményt osztja az Állami Számvevőszék is: az ÁSZ szeptember elején publikált jelentése szerint Magyarország tavaly több pénzt fizetett be az Európai Unió kasszájába, mint amennyit onnan visszakapott. Az ÁSZ szerint a 2004-es költségvetésben ténylegesen megjelenő tételek alapján uniós egyenlegünk mínusz 27 milliárd forint. Igaz, nem vették figyelembe a költségvetési körön kívül, tehát Brüsszelből közvetlenül a gazdálkodókhoz érkező támogatásokat. Ezzel a kiegészítéssel már pozitívba fordulhat át a mérleg, bár ha a kiseső vámbevételeket is figyelembe vesszük, valószínűleg mégsem.

Ami viszont biztos, az uniós pénzek felhasználása és az arra való felkészülés nemcsak hazai vélemények szerint nem számít sikertörténetnek. Az Európai Számvevőszék is megállapította: "az uniós mezőgazdasági támogatásokat kifizető magyar ügynökség 2004-ben több szempontból sem felelt meg a kívánalmaknak", valamint azt is: "a kifizetési hatékonyság egyszerűen katasztrofális volt". A jelentés öt területen is elégtelenre ítélte a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalon belül működő kifizető ügynökség munkáját.

Arra sem lehetünk túl büszkék, hogy az uniós operatív programokra november 15-ig beadott csaknem 29 000 pályázatból eddig kevesebb mint 12 000 projektnek ítéltek oda támogatást. Szerződést azonban csak 8350-nel kötöttek, és csak 3707 pályázót és központi projektet fizettek ki. A kifizetett támogatás mindössze 96 milliárd, míg a támogatási igény 1330 milliárd forint volt. Ráadásul a 96 milliárdból 49,7 milliárd forintot központi beruházások kaptak, így a pályázóknak csak 46,3 milliárd - vagyis az igényelt összegnek csak 3,5 százaléka - jutott.

Pannonpuma-bukta

A gazdasági miniszter szerint dübörög a gazdaság, és tény: a GDP - igaz, új statisztikai módszerekkel számolva - idén a harmadik negyedévben 4,5 százalékkal, éves szinten is 4,4 százalékkal bővült. Csakhogy az utolsó negyedévben nem gyorsult tovább a növekedés, ráadásul hiába beszélnek a politikus export- és beruházásorientált gazdaságpolitikáról, az utóbbi években több nagyberuházóért folyó versenyben is veszítettünk (igaz, a Hankook-ügy nagyban javította a gazdasági miniszter renoméját).

Csakhogy, noha gumiabroncsgyárunk most már van rogyásig (Tatabányán a Bridgestone, Nyíregyházán a Michelin van jelen a Dunaújvárosba készülő Hankook mellett), autóipari nagyhatalommá válásunk nem sikerült. Közvetlenül a kormányváltás után remény volt arra, hogy Tatabányán épülhet a Peugeot-Citroen új autógyára, de a franciák végül Szlovákiát választották. Hazánk - és ismét Tatabánya - nem sokkal később már a Hyundaiért szállt versenybe, de végül a koreaiak is Szlovákiába mentek. Nem jött Magyarországra a Daihatsu sem, de a Toyota és a BMW befektetési szándékai is meghiúsultak, és az MG Rover érkezéséről szóló hírek sem bizonyultak megalapozottnak.

Még nem ért véget! A következő részben alkotmánybírósági bukták, rövid életű közjogi javaslatok és Keller László buktagazdag államtitkári tevékenysége.

Milyen buktákra emlékszik a 2002 óta eltelt időszakból? Írja meg!