További Magyar cikkek
A tanulmány több bekezdésben ostorozza azt, hogy a Dunaferr kiszolgáló kft.-iben a menedzsment tagjainak személyes érdekeltségei voltak, amelyekből jelentős hasznot húzhattak. Időközben azonban a fideszes kormányzat szakított az Acél XXI-gyel, új menedzsereket nevezett ki a holding élére, akik egy kft.-t máris szolnoki, Fidesz közeli vállalkozóknak privatizáltak.
Személyre szabott pályázat
Az 1996. június 17-én megjelent vagyonkezelési pályázatról a MeH anyaga úgy fogalmaz: "nyilvánvaló, hogy a feltételeknek - főként irreálisan rövid pályázati határidő esetén - bennfentes információinak köszönhetően kizárólag a menedzsment volt képes megfelelni". A vizsgálati anyag emellett megjegyzi, hogy eleve furcsa volt vagyonkezelőt kijelölni, amikor a Dunaferr Rt. - amely nem végez semmiféle termelő tevékenységet - maga is egy vagyonkezelő.
Siettek, hogy elkerüljék a parlamentet
A tanulmány felrója az ÁPV Rt. akkori vezetőinek, hogy a döntést gyors tempóban "áthajszolták" a privatizációs szervezet igazgatóságán. A sietség oka az volt, hogy a parlament közben tárgyalta azt a törvénymódosítást, amely a Dunaferrt a "nemzetgazdaság működőképessége szempontjából jelentős állami tulajdonú társaságok" közé sorolta. Az ebbe a körbe tartozó cégek privatizációjáról már nem az ÁPV Rt. igazgatósága, hanem a parlament dönthetett volna.
Komoly volt-e a vagyonnövekedés?
Gyakran elhangzó vád a vagyonkezelési szerződéssel kapcsolatban, hogy az a társaságcsoport vagyonának növeléséért cserébe milliárdos sikerdíjhoz juttatta volna az Acél XXI-et. A szerződésben vállalt 5 év alatti 21,7 százalékos vagyongyarapítással kapcsolatban a jelentés megjegyzi: a Dunaferr vagyona 1995-ben az előző évhez képest 14,62 százalékkal, 1996-ban 15,13 százalékkal növekedett. "Nem könnyű megérteni, miért kell egy korábban ténylegesen elért eredménynél szerényebb célkitűzést extra sikerdíjjal premizálni" - áll a jelentésben.
Az igazi üzlet nem a sikerdíj, hanem a kft.-k nyeresége lehetett
A jelentés kitér arra is, hogy a vagyonkezelő működése alatt a Dunaferr-csoporton belül bonyolult kereszttulajdonlások jöttek létre: a nem kohászati alaptevékenységgel foglalkozó leányvállalatok tulajdonosai egyben az Acél XXI. Kft. tagjai is voltak. "Míg az alaptevékenységet végző, 100 százalékban a Dunaferr tulajdonában álló cégek komoly veszteséget termeltek, addig a "külső" tulajdonosok által is ellenőrzött cégek kivétel nélkül nyereségesek voltak, és jelentős osztalékot fizettek ki a tulajdonosoknak" - áll a MeH jelentésében.
Megjelenik az idősebb Orbán
A Miniszterelnöki Hivatal anyaga ezután hosszan elemzi a vasmű dolomit- és mészkőszállításainak ügyét. A jelentés emlékeztet arra, hogy 1999-ig az Acélművek Kft. szinte kizárólag a Mészkő és Dolomit Kft.-től vásárolt. Az idősebb Orbán Győző által birtokolt Dolomit Kőbányászati Kft. 1999-ben már szállított dolomitot, 2000-ben a Mészkő és Dolomitnál 10 százalékkal olcsóbban.
Az alacsonyabb ár ellenére az Acélművek két helyettes vezetője 2000 januárjában 10 éves, kizárólagos szerződést kötött a Zarándok János tulajdonában álló Mészkő és Dolomit Kft.-vel, évi 1,2 milliárd forint értékben. A Dunaferr új vezetése később e szerződést korrigálni tudta- írja a dokumentum. (Azt azonban nem írja, hogy az új vezetés kezdetben cáfolta, hogy létezett volna az eredeti szerződés, és igyekezett az egész üzletet átadni a miniszterelnök apjának.)
Az új szállítási megállapodás szerint a jövőben a mészkő 100 százalékát, a dolomit 33 százalékát a Mészkő és Dolomit Kft., a dolomit 67 százalékát pedig a Dolomit Kft. szállítja.
Keller kérdez
Keller László szocialista képviselő írásbeli választ igénylő kérdés feltételére készül Stumpf István kancelláriaminiszterhez a Dunaferr-ügy kapcsán. A honatya például arra kíváncsi, "Ki, milyen felelősséget vállal azért, hogy megalapozatlanul rossz hírbe hozza a Dunaferr-csoportot?"
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
