A szolgáltató, valamint az ingatlanpiaci cégek az árfolyamok ingadozásán túl attól is tartanak, hogy az euróbevezetés elhalasztása miatt vélhetően romló magyar versenyképesség a számukra közvetlen módon is kevesebb üzletet jelent majd. A pénzügyi szolgáltatóvállalatok ezzel szemben még profitálhatnának is a késlekedésből, hiszen nekik üzletet jelent az árfolyamkockázat elleni védekezés.
A cégeknek márpedig meg kell barátkozniuk a csúszással. A 2010-es dátum tarthatatlanságára utalva az AmCham arra emlékeztet, hogy még ha sikerül is teljesíteni a jövő évi költségvetési hiánycélt, a deficit leszorítása a GDP három százaléka alá 2008-ra két év alatt a GDP 4,5-4,7 százalékára rúgó kiigazítást tenne szükségessé.
Ez alig maradna el az 1995-96-ban a GDP mintegy öt százalékát "megmozgató" Bokros-csomagtól; ekkora megszorítás felvállalása nemcsak politikailag valószínűtlen, de számos közgazdász szerint nem is tanácsos. Ők úgy vélik, hogy ma a kiadások lefaragását átfogó szerkezeti és adminisztratív reformok révén kell megvalósítani, amihez több idő kell.
Az euró bevezetésének késleltetése mellett szól az is, hogy sok elemző szerint a maastrichti kritériumok nem felelnek meg a gyorsan növekvő gazdaságok számára. Ezekben általában magasabb az infláció, a nemzeti valuta pedig erősödik.
A versenyképesség szempontjából viszont az jelentene veszélyt, ha a környező országok valamennyien hamarabb vezetnék be az eurót, mint Magyarország. 2010-nél későbbi céldátum nincs sehol, vázolja a dilemmát az AmCham. A 2012-es bevezetés elvben ugyan lehetséges, ám az AmCham a 2013-as dátumot tartja a legvalószínűbbnek.