Salamon
7 °C
14 °C

Milliókat kereshetünk az apróval?

2007.06.02. 13:56
Egyetlen forinton akár hármat is bukhat az állam – és elvileg ugyanennyit lehetne rajta nyerni is. Aprópénzeink ugyanis értékes színesfémekből készülnek, így már évekkel ezelőtt nagyobb volt a bekerülési költségük, mint a névértékük. A recept látszólag egyszerű, és még törvény sem tiltja: beolvasztva, színesfémként kell eladni. Technikailag azonban korántsem egyszerű a dolog.

Több millió egyforintost talált meg egy olvasónk – elméletben legalábbis. Múltkori cikkünkben hírt adtunk arról, hogy rendszeresen nyoma vész az aprópénznek, évente egy- és kétforintosok milliói tűnnek el. Olvasónk szerint egyszerű a megoldás: a pénzt valakik beolvasztják és színesfémként eladják. Szerinte így tonnánként több százezer forintot lehet keresni.

Filléres értékeink drágák nekünk

Elvben valóban – ismerik el a Magyar Nemzeti Bank illetékesei. Mivel egy frissen vert egyforintos 2,05 grammot nyom, nagyjából 487 800 darab egyes összegyűjtésével hozzájuthatunk egytonnányi fémhez. Méghozzá nem is akármilyenhez: a magyar érmék mindegyike tartalmaz ugyanis rezet, emellett az aranysárga címletekben, az egyesben, az ötösben és a húszasban még cink is van, míg a százas nikkellel és réz-cink ötvözettel bevont acél.

A forintérmék főbb paraméterei
  Átmérő, súly*, anyag ** Szín Előlapon szereplő fő képi motívum Perem
1 forintos 16,3 mm; 2,05g; CuNiZn Aranysárga Címer Sima
2 forintos 19,2 mm; 3,10 g; CuNi Ezüstfehér Magyar kikerics Recés
5 forintos 21,2 mm; 4,20 g; CuNiZn Aranysárga Fehér nagykócsag Sima
10 forintos 24,8 mm; 6,10 g; CuNi Ezüstfehér Címer szaggatottan recés
20 forintos 26,3 mm; 6,90 g; CuNiZn Aranysárga Magyar nőszirom Recés
50 forintos 27,4 mm; 7,70 g; CuNi Ezüstfehér Kerecsensólyom Sima
100 forintos 23,8 mm; 8,00 g; bevont acél (a körgyűrű nikkellel, a belső rész CuZn ötvözettel borított acél) Külső gyűrű ezüstfehér, a belső rész aranysárga (bicolor) Címer Recés
* frissen vert, még nem használt érmékre vonatkozik. Használat során a koszolódás, illetve a kopás miatt eltérhetnek a gyakorlatban tapasztalható súlyok, a szennyeződéstől nehezebbek lehetnek.
** CU = réz, Ni = nikkel, Zn = cink

Az acél kivételével ezek mindegyike színesfém, amelyek világpiaci ára az elmúlt években – a távol-keleti kereset élénkülése miatt – drasztikusan megnőtt. Az egytonnányi, névértéken nem egészen 490 ezer forintnyi egyforintos olvasónk szerint összesen mintegy 6800 dollárnyi fémet tartalmaz. Ez még a mostani, nagyon alacsony dollárárfolyamokkal is több mint 1,2 millió forintot jelent. Vagyis minden tonna egyforintoson lehetne nyerni 700 ezer forintot, és a nyereség még a 640 ezer forint névértékű ketteseknél is több mint 400 ezer forint lenne.

A tavaly év végéig az MNB által kibocsátott 991 millió darab egyesnek és 846 millió darab kettesnek a jegybank adatai szerint 70-85 százaléka nincs forgalomban. Így a legszolidabb becslések szerint 1,3 milliárd darab egy- és kétforintosunk "tűnt el", ami több mint 2630 tonna érmét jelent. Mielőtt azonban valaki elkezdené számolni, hogy ez az összes pénz beolvasztva és eladva még csak százmilliókat vagy már milliárdokat jelentene-e, nem árt még egyszer emlékeztetni arra, amit a jegybank illetékesei hangsúlyoznak: a jól hangzó rendszer csak elvben működik.

Nem tiltja törvény

Még csak nem is azért, mert a dolog illegális lenne. Ferenczi Barnabás, az MNB emissziós szolgáltatások szakterületének vezetője legalábbis nem tud arról, hogy bármilyen jogszabály tiltaná a magyar érmék beolvasztását, így jogi akadálya elvileg nincs a könnyű meggazdagodásnak. Amely azonban egyáltalán nem is könnyű, így nem véletlen, hogy nem a tízmillió egyforintos-gyűjtögető ember országa vagyunk.


Egyrészt az összegyűjtött pénzt meg kellene olvasztani, hogy a rezet, a cinket és a nikkelt szétválasszuk. Az olvasónk által írt tonnánkénti ár – amely a jegybanki szakemberek szerint nagyjából megfelel a valóságnak – számításaink szerint tisztán a színesfémek áraiból jön össze. A beolvasztáshoz, de még inkább a szétválasztáshoz viszont nagyon komoly és költséges műszaki háttérre van szükség. Ráadásul a nagy mennyiségű pénzérme szállításával, kezelésével kapcsolatos logisztikai feladatok sem számítanak olcsó mulatságnak.

Házilag nem is érdemes belevágni. Az egyetlen tonnányi érmének csak a megszámolásához akkor is kell 135 óra – vagyis öt és fél nap –, ha közben nem eszünk, nem iszunk, nem alszunk, egyáltalán: semmit nem csinálunk (feltéve, hogy másodpercenként egy érmét számolunk meg). Persze kisebb tételben is próbálkozhatunk: egy kilóhoz csak nagyjából 490 darab egyforintos kell, amit nyolc perc alatt kényelmesen meg tudunk számolni, és teherautó sem kell, hogy elvigyük a legközelebbi színesfémgyűjtőhöz.

Igaz, ebből az üzletből az egy tonnán nyerhető érmék ezrede, 700 forintnyi profit sem jönne össze. Az MNB szakértői szerint a színesfémgyűjtőknél jó esetben is csak a pénzünknél lennénk, vagyis annyit adnának az egy kiló pénzért, amennyi annak a névértéke (a dolog persze így is nyereséges lenne, csak nem nekünk, hanem nekik).

Elvi nyereség, tényleges veszteség

Miközben csak elviekben lehetne nyerészkedni azon, hogy a magyar érmék névértéke alacsonyabb, mint a bekerülési költség, ez komoly állami ráfordítást jelent. Nemcsak az egy- és a kétforintosok, de a magas fémárak mellett még az ötösök és a tízesek is több pénzt emésztenek fel, mint amennyit érnek, ha elkészültek.

Hogy melyik pénzünkön pontosan mennyit veszítünk, azt több ok miatt sem lehet pontosan tudni. Egyrészt a használatban lévő érmeállományt különböző években – más és más világpiaci árak idején – verték, így azok bekerülési költségei pontosan nem hasonlíthatók össze (arról nem is beszélve, hogy az évek múlásával az egyéb gyártási költségek is emelkedtek).

Másrészt a jegybank csak több évre visszamenőleg hozza nyilvánosságra, hogy melyik címlet előállítása mennyibe került. A legfrissebbek a 2000-es évek elejének adatai, ezek szerint egy darab 1 forintos előállításának költsége 2-4 forint, egy 2-esé 4-6 forint, egy 5-ösé 5-6 forint. Egy 10 forintos akár 8, akár 12 forintba is kerülhetett. A magasabb címletek már "nyereségesen" gyárthatók, egy százason akár már 90 forint is lehet a "haszon".

Milliárdok aprópénzre

Mivel a jegybanki elemzésekből tudjuk, hogy az alacsony címletű érmék több mint fele is hiányozhat a napi forgalomból, évente az elvileg forgalomban lévő érmék tíz százalékát kell újra és újra legyártani. Az MNB számára ez évi több százmillió darab érme gyártását jelenti, ami több mint egymilliárd forintnyi költséget okoz. Ez könnyen olcsóbb lehetne, ha a bank nem az egyre drágább színesfémekből, hanem olcsóbb anyagokból gyártaná az érméket (ehhez még jogszabályt sem kellene módosítani, az aprók összetételét az MNB döntheti el).

Címlet Forgalomban lévő
érmék száma
(millió darab)
Az aktívan használt állomány aránya
100 136,6 65-80%
50 84,6 55-70%
20 166,6 40-55%
10 200,1 30-45%
5 268,2 25-40%
2 743,7 15-30%
1 880,6 15-30%
Összesen 2 480,4 23-38%

Ám ez nem ilyen egyszerű, mondja Ferenczi Barnabás. A jegybanknak nemcsak a gyártási költségekre kell figyelnie, hanem egyebek mellett arra is, hogy tartósak legyenek az érmék. Míg a papírpénzek átlagos élettartama mindössze néhány év, az érmék "örök időkre" készülnek, úgy, hogy akár évi több millió tranzakciót is ki kell bírniuk. A pénzkészítéskor fontos szempont a stabilitás is: csak automatákból több tízezret kellene átállítani minden alkalommal, amikor megváltozik az érmék összetétele. Ugyancsak fontos szempont, hogy az érmék anyaga ne okozzon allergiát, küllemük esztétikus, elfogadott legyen – sorolja Ferenczi Barnabás.

Így bár a pénzhez szükséges fémek ára nemcsak nálunk, a világon mindenhol probléma – és nem most jelentkezett először –, nagyon kevés jó megoldás született eddig. Voltak, akik minden macera ellenére lecserélték az érmék alapanyagait, így tettek a britek, amikor a nyolcvanas években megváltoztatták a pennyt.

Vesszen az egyes és a bélás?

A problémát az euróövezeti országokban is a váltópénzek jelentik, amire eddig a hollandok és a finnek adtak frappáns választ. Finnországban – bár jogi értelemben létezik – megszüntették az 1 és 2 eurocentesek napi használatát, és a végösszeget kötelezően 5 centre kerekítik. Hollandiában már a gulden időszakában bevonták az egycenteseket, és mindent öt centre kerekítettek; ezt a módszert továbbvitték 2004-től az euróra is.

Arra a felvetésre, hogy nem lehetne-e nálunk is ezt a példát követni, az 1 és 2 forintosokat kivonni a forgalomból, és mindent ötös végződésre kerekíteni, Ferenczi Barnabás azt mondja: a jegybank folyamatosan vizsgálja a különböző a lehetőségét. Megjegyezte, hogy az optimális címletstruktúra kialakításához a nemzetközi gyakorlatban használt egyik módszer, az úgynevezett D-metric alapján – ez a napi nettó átlagkereset szerint állapítja meg az optimális legnagyobb és legkisebb bankjegy- és érmecímletet – hazánkban a legkisebb érmének egynéhány forintnak kell lennie.

Az MNB-be évente 25 millió darab 1 és 50 millió darab 2 forintost fizetnek be, ami a milliárdos nagyságrendű állományhoz képest nem jelentős mennyiség. De az is valószínű, mondják a jegybanki szakértők, hogy ha megkérdeznék az embereket – akik közül sokan nem is nagyon használják már az aprót –, hogy kivonják-e a forgalomból az 1-est vagy a 2-est, az érzelmi kötődés miatt jó néhányan nemmel válaszolnának.