Harmincnégy évre vagyunk az EU-tól

Akár száz évbe is beletelhet, mire az Európai Unió új tagjai felzárkóznak az unió egy főre eső GDP-jéhez. Erre a következtetésre az Economist brit hetilapot is kiadó társaság gazdaságkutató intézete, az EIU jutott. Ez persze a borúlátó forgatókönyv eredménye, de a legkedvezőbb feltételek esetén is legfeljebb a felére csökkenthető az évszázad.

A csatlakozók középmezőnyében hazánk

Magyarország a belépésre váró tíz ország között a középmezőnyben van. Ha sikerül kihasználnia a tagság nyújtotta előnyöket, akkor az elemzők szerint harmincnégy év alatt hozhatja be az EU átlagát. Ennél jobb helyzetben van Ciprus, Szlovénia, Észtország és Málta.

A tanulmány a következő négy évben 4-4,1 százalékos magyar növekedési ütemmel és évi 3,5-4 milliárd dollár körüli működő tőke beérkezésével számol. Az infláció 2007-re 3,1 százalékra csökken és az ország addigra általában megfelel az euró bevezetése feltételeinek - ha bejön az EIU prognózisa.

A kutatók szerint magasak a magyar bérek

A jelentés figyelmeztet, hogy a viszonylag magas bérszínvonal a csatlakozással tovább emelkedhet, ami rontja majd az ország versenyképességét. A tagságból eredő kötelezettségek - intézményépítés, környezetvédelmi normák átvétele -teljesítése, továbbá a közlekedési infrastruktúra javítása a GDP 1-1,5 százalékával terheli a költségvetést.

Az EIU 315 nemzetközi cégvezetőt is megkérdezett, akiknek 23 százaléka vélte úgy, hogy Budapest válik a régió üzleti központjává. Az első helyen Prága áll 41 százalékkal, a második Varsó, a lengyel fővárost a válaszadók 28 százaléka nevezte meg.

A lehetőségek elpackázása száz évre nyújtja a felzárkózást

Ha a tagjelöltek nem élnek megfelelően a tagság nyújtotta előnyökkel, akkor évi 3 százalékos növekedési ütem és a mai, változatlanul hagyott gazdaságpolitika mellett több, mint 90 évbe telik, mire elérik az EU GDP-jét. De a jelentés éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a tagság előnyeit kihasználva jó gazdaságpolitikai stratégiával, amelyet megfelelő intézményi háttér támogat, ez az idő a felére csökkenthető.

A két legfontosabb növekedési forrás a szegényebb tagjelöltek számára az EU regionális segélye és a külföldi közvetlen befektetés. Ez utóbbi fokozható, ha sikerül rövid időn belül érvényesíteni az EU stabil jogi kereteit.

Tanulságos ír és görög példák

A korábbi bővítésekből tanulságul szolgál a görög és az ír példa. Athén a tagság első tíz esztendejében semmit sem dolgozott le hátrányából, részben a liberalizáció elmaradása miatt. Dublin viszont a piac megnyitásával, a működő tőkének az országba vonzásával elérte, hogy mára az egy főre eső GDP-je húsz százalékkal haladja meg az EU átlagát.