Mária
-6 °C
-2 °C

Másképp szórakoznak az EU-ban

2003.08.27. 12:45
Éles a kontraszt Nyugat- és Kelet-Európa között a szabadidő felhasználása területén. Magyarországon az alacsony mobilitási hajlandóság munkapiaci tényezővé vált: még a megyéből sem hajlandók elköltözni munka reményében.
Sok mindent tudunk már az Európai Unióról; hányan élnek ott, milyen a vásárlóerejük, mennyi az egy főre jutó GDP. Szinte már csak azt nem tudjuk, hogyan élik meg mindennapjaikat az európai polgárok. Pedig a legtöbb embert az egész csatlakozásból csak ez érdekli.

A GfK-csoport huszonegy országban, a Wall Street Journal számára lefolytatott vizsgálata szerint Nyugat-Európában megközelítőleg kétszer annyian vannak, akik jóval több energiát fektetnek a munkára, mint a magánéletre. Ez a különbség a kelet-közép-európai térségben sokkal markánsabb - természetesen a munka javára. Magyarországon az arány háromszoros.

Éles különbségek a hobbiknál

Függetlenül az ország elhelyezkedésétől, a társadalom körülbelül harmada találta meg az egyensúlyt az élet e két fontos területe között. Az igazán éles kontraszt Nyugat és Kelet között a szabadidő felhasználása területén tapasztalható. Náluk az otthoni pihenés és a barkácsolás a kedvenc időtöltés, de amíg például Magyarországon csak minden tizenhatodik ember mondja ezt az étterembe járásról, Nyugaton hétszer többen. Míg ott öt megkérdezettből egy rendszeres étteremlátogató, Magyarországon csak minden huszadik tartozik ebbe a csoportba.

Nálunk csak minden tizedik ember nevezi a moziba járást kedvenc szórakozásának. Tőlünk nyugatabbra ez a lakosság harmadának jelent kikapcsolódást. Az alacsony hazai mobilitási hajlandóság ma már munkaerőpiaci tényezővé vált. Munkanélküliek sokasága még megyét sem hajlandó váltani. A korábbi alacsony motorizáltsági fok, a fejletlen úthálózat a szabadidő eltöltését is inkább a helyi szórakozási formák felé terelte. Ma Nyugat-Európában minden harmadik ember nyilatkozik úgy, hogy akár két órát is hajlandó utazni egy különleges kulturális esemény meglátogatása céljából. Nálunk ezt a lakosságnak csak kevesebb mint negyede tenné meg.

A lényeges kérdés az, hogy vajon mi vagy ki teremti meg ennek a jóléti társadalomnak a feltételeit? A Marshall-terv keretében az Egyesült Államok az 1947/48-as bruttó nemzeti termékének mintegy 5-7 százalékát folyósította öt éven át a segélyben részesülő országoknak. Az unió "déli szektora", - Portugália, Spanyolország és Görögország - valamint Írország 1988 óta összesen évenként 15,5 milliárd dollárnyi szubvencióban részesült. Ennek a csatlakozni kívánó országok a töredékét kapták.