Majd 2030-ban lesz eurónk

Az EKB-tanulmány egy régen ismert összefüggést modellez. Ennek lényege, hogy a termelékenység gyors növekedésén alapuló felzárkózás esetében az adott ország reálárfolyamának erősödése elkerülhetetlen. A reálárfolyam erősödése pedig a nominális árfolyam erősödésével és/vagy az inflációs különbözettel képzelhető el. Mindkét esetben fontos csatlakozási kritérium sérülhet, hiszen a csatlakozás feltételei között az árstabilitás, illetve az árfolyam-stabilitás egyaránt szerepel.

A szerzők a növekedési pályából és más tényezőkből megkísérelték felvázolni az öt kelet-közép-európai ország kilátásait, és arra jutottak, hogy a még nem euróövezeti gazdaságok reálfelértékelődési pályája (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia), valamint a stabil nominális árfolyam és az inflációs kritérium között tartós konfliktus áll fenn.

A modell szerint a fenti korlátok mellett az említett négy országban 2030-ra emelkedhet 60-70 százalék közé annak a valószínűsége, hogy az inflációs kritérium teljesül. A tanulmány expliciten is leszögezi: valószínűtlen, hogy a két kritérium 2025 előtt egyszerre teljesülhet. Magyarország a csoporton belül az alacsonyabb valószínűségi tartományban található.

A piac másképp számol

Érdekesség, hogy a fenti megfontolások nem sok hatást gyakorolnak az euróövezeti csatlakozás piaci megítélésére. A fegyelmezetlen gazdaságpolitika miatt hátrébb tolódott az euróbevezetési várt időpontja, de így is 2014-es konszenzus adódik a magyar esetben.

A modell azt is megpróbálja előrejelezni, milyen reálfelértékelődési és növekedési pályával számolhatunk a következő bő két évtizedben. Eszerint Magyarország 2025-ben érheti el az EU-15 fejlettségi szintjét, illetve a reálfelértékelődési folyamat 2015-ig még meglehetősen intenzív marad .

Miért sikerült Szlovéniának?

Az a tény, hogy a reálárfolyam erősödéséből fakadó következmények miatt a csatlakozási feltételek között rejtetten megbújik a gazdasági fejlettség, régóta közismert, bár nem szívesen hangoztatott dolog. Ennek sikeres kezelésére látszólag jó példa Szlovénia esete, hiszen délnyugati szomszédunk 2007 elején gond nélkül adoptálhatta a közös valutát.

Sajnos ez a tény éppen nem gyengíti, hanem erősíti a modell eredményeit. Ahogy az ábrán is látszik, a modell azt jelzi, hogy Szlovéniának mindig sokkal nagyobb esélye volt az inflációs kritérium teljesítésére, mint a többi régiós gazdaságnak. Ez nem csupán annak a következménye, hogy Szlovénia fejlettebb. A reálfelértékelődési nyomás azért is igen gyenge (a kutatás megállapításai szerint gyakorlatilag egyáltalán nem létezik), mert míg a többi ország a termelékenységnövekedésen alapuló, intenzív növekedési mintát kövei, addig Szlovéniára sokkal inkább az extenzív fejlődés jellemző. Ez a tanulmány szerint nem jár az árfolyam reálfelértékelődésével.

Van-e más megoldás?

Ez a dilemma régóta ismert, és többé-kevésbé számolnak is vele a valutaövezethez csatlakozni kívánó országok kormányai. Többnyire abban a megoldásban bíznak, hogy az inflációt ideiglenesen (esetleg kisebb trükközésekkel, hatósági áremelési intézkedések elhalasztásával) le lehet szorítani a referenciaidőszak idejére, a csatlakozás után pedig újra lehet magasabb az áremelkedési tempó.

Ez a taktika Litvániának nem igazán jött be. A csatlakozási kérelem elutasításának fő indoka nem is annyira a számszerű cél 0,1 százalékpontos elvétése volt, hanem a fenntarthatóság hiánya. Igaz, a litvánoknak a sokkal intenzívebb felzárkózási folyamat mellett nehezebb dolguk van, mint a kelet-közép-európai országoknak.

Ennél fontosabb mentőövet jelenthet, hogy a reálfelértékelődés másik csatornájára, a hazai valuta kurzusának nominális felértékelődésére érzéketlen az unió. Az EU csak az árfolyam-ingadozás gyengülést jelentő formájával szemben intoleráns. Így például Szlovákiának a korona erőteljes felértékelődése segítségével nyílik lehetősége arra, hogy 2007 és 2008 tavasza között teljesítse az inflációs kritériumot - és ezzel 2009-ben bevezethesse az eurót.

Akkor hol itt a gond?

Igaz, hogy a cikket két cseh közgazdász jegyzi, és az Európai Központi Bank is hozza a publikációknál kötelező megjegyzést ("a tanulmány megállapításai nem feltétlenül tükrözik az EKB álláspontját"), ráadásul régóta ismert összefüggésekről van szó, a tanulmány megjelenése mégsem tekinthető jó hírnek. Az EKB-nál ösztöndíjas szakértők konkrétan Kelet-Közép-Európára igazított modellel formalizálták a gyors minőségi felzárkózás és a kritériumrendszer közötti feszültséget. Ez hatást gyakorolhat a közös monetáris politika irányítóinak szemléletére is, ami a csatlakozási kérelmek szigorúbb elbírálásához is vezethet.

Ez kedvezőtlen lenne, hiszen Robert Fico szlovák miniszterelnök épp tegnap nyilatkozott úgy, hogy miközben az Európai Központi Bank szimpátiával tekint a csatlakozási törekvéseikre, addig az Európai Bizottságról ugyanezt nem tudja elmondani.