Judit
-2 °C
8 °C

Az euróhalasztás pénzügyi válságot hoz

2005.09.29. 09:22
Védőháló nélkül halálugrásra készülünk - az Index által megkérdezett elemzők szerint már az eurócsatlakozás eltolásának lebegtetése is kockázatos, egy ilyen döntés pedig már akár rövid távon is a forint gyengülésével, a kamatok emelkedésével, az államadósság finanszírozásának nehezebbé válásával jár. Csaba László szerint a kormánynak arról kell döntenie, hogy Magyarország Európa Argentínája lesz-e.
A kormány alig két év alatt az eurócsatlakozás hivatalosan bejelentett céldátumának második eltolására készül, a jelenleg körvonalazódó forgatókönyv, (a kérdés óvatos felvetése, majd a pár hónapon belülre ígért döntés), ráadásul kísértetiesen emlékeztet a tavalyira. Így úgy tűnik, az már szinte eldöntöttnek tekinthető, hogy a kormány feladta a 2010-es csatlakozást, és a kérdés csak az, az új céldátum 1-2, vagy 3-4 éves csúszást jelent-e.

A késés, illetve a környező országoktól való lemaradás pedig egybehangzó vélemények szerint számos veszélyt rejt magában: a térségben (az uniós tagokat tekintve) a forint maradhat az egyetlen nemzeti valuta, amely így a spekulánsok kiemelt célpontjává válhat. A tranzakciós költségek fennmaradásánál a befektetőket jobban riaszthatja a kormány szavahihetőségének teljes elvesztése, a kiszámíthatatlanság, az árfolyamkockázat megnövekedése. Mindez a reálszférában a beruházások, a tőke beáramlás visszaesését, a pénzügyi piacokon pedig emellett a kockázati felár beépüléséhez vezet. Ennek ellensúlyozására az alapkamat újbóli emelkedésének beindítása lehet az egyik eszköz. Mindez együtt azt jelentheti, hogy miközben ma a jelenlegi gazdasági adatok ugyan elmaradnak a konvergenciaprogramban kitűzött céloktól, de legalább a trendek kedvezőek, a céldátum eltolása ezeket is megforíthatja. Búcsút mondhatunk a csökkenő inflációnak, a stabil forintnak, a stagnáló-csökkenő államadósságnak, és egy barátságtalan piaci környezetben még nehezebb lesz a maastrichti kritériumok teljesítése.

Közös ügy?

"Az euró bevezetése nemzeti ügy, minden magyar közös ügye. A magyar euró bevezetése új munkahelyeket, alacsony inflációt, gazdasági növekedést eredményez, feltételezi az átváltási költségek megszűnését, a beruházások növekedését" - mondta Medgyessy Péter még miniszterelnökként, a 2003. július 16-i kormányülést követően, melyen a kabinet a jegybankkal együtt fogadott el egy az euró bevezetését 2008-ra célul tűző gazdasági programot. Noha a korábbi években már felmerült a közös valuta korábbi, akár 2006-os, 2007-es bevezetése, ez, a 2008-as volt az a dátum, amit - részben a jegybank és a kormány látványos összeborulásának köszönhetően is - a külföldi elemzők is komolyan vettek.

Gyors bukás

Az akkor elfogadott célok azonban még rövidtávon sem érvényesültek: Medgyessy például 2004-re 3,8 százalék körüli hiányt várt, az Eurostat által hétfőn közzétett adatok szerint a végső mérleg a tavalyi évre 5,4 százalék lett.

A céldátum nem is sokáig tartotta magát: Draskovics Tibor pénzügyminiszter már 2004 márciusában azt mondta, túl ambiciózus terv az euró 2008-as bevezetésre. A kormány új program kidolgozását kezdte meg, és pénzügyminiszter javaslata nyomán tavaly május 13-án döntött: az új céldátum 2010, de Draskovics ekkor még fontosnak tartotta jelezni: ha gazdaság a vártnál gyorsabban fejlődik, akár 2009-es csatlakozásra is lát lehetőséget.

Nem hisznek nekünk

Míg a korábbi irreálisan optimista forgatókönyveket egyrészt kevés elemző vette komolyan, másrészt nem Magyarország volt az egyetlen a leendő uniós tagországok közül, amely nagyon gyors euróbevezetést jósolt magának, a 2006-07-es, inkább csak elképzelésként deklarált célok megdőlése nem jelentett igazi presztízsveszteséget. Időközben azonban változott a helyzet: az idei év elejére már komolyan az a veszély fenyegetett, hogy Magyarország a visegrádi országok közül is utolsóként lép az eurózónába, és miközben a többi jelölt több-kevésbé tartja a Brüsszelnek hivatalosan megküldött konvergenciaprogramot, mi rendre eltérünk attól. (A balti országok és Szlovénia előzése ekkor már biztos volt).

Sokéves csúszás is lehet

Miközben az utóbbi hónapokban elemzők sora már az Eurostat két héttel ezelőtti, a konvergenciaprogram teljes csődjét jelentő bejelentése előtt is kétségbe vonta a 2010-es céldátum tarthatóságát, és 2-4 év közötti csúszást vetítettek előre (UBS Bank, Reuters, Morgan Stanley), a magyar kormány mindeddig kitartott amellett, hogy a megfelelő - ám egyre késő - intézkedésekkel tartható a menetrend. Gyurcsány Ferenc azonban kedd este a Klub Rádiónak nyilatkozva már úgy fogalmazott: mérlegelni kell, "mi a jobb az országnak, a gazdaságnak: egy erős, gyors hiánycsökkentés, de akkor itt az euró 2010-ben, vagy egy nyugodtabb átmenet?". A miniszterelnök szerint a kérdés, tehát, hogy lesz-e új céldátum, az év végéig dőlhet el.

Tartható a 2010

Nem arról van szó, hogy közgazdaságilag nem lehet teljesíteni a következő években a 2010-es csatlakozáshoz szükséges feltételeket, a külföldi elemzők azért jósolnak jelentősebb csúszást, mert már egyáltalán nem hisznek abban, hogy a magyar kormány képes lesz a maga elé tűzött, de folyamatosan változtatott célok teljesítésére - derül ki Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója és Csaba László közgazdász, egyetemi tanár lapunknak adott nyilatkozatából. A magyar elemzők továbbra is úgy látják, megfelelő költségvetési lépésekkel tartható a céldátum. A közgazdászok egyetértenek abban: a következő két évben minden további nélkül lehetséges volna az egyetlen igazán veszélyes mutatónk, a költségvetési hiány akár háromszázalékos csökkentése is. Ilyen, vagy ezt meghaladó ütemű hiányleszorítás Magyarországon is volt a Bokros-csomag idején, de Európa több országában is lehet példát találni.

A szakértők abban is egyetértenek: meg is kell lépni a 2010-es csatlakozáshoz szükséges intézkedéseket, a további csúszás ugyanis számos veszéllyel jár. Ilyen egyebek között, hogy a forint gyengülésnek indul, az utóbbi időben stabil magyar pénz árfolyama erősen ingadozni fog, az államadósság finanszírozása így drágábbá válik, a jegybank rákényszerül egy kamatemelési pályára való átállásra. Most kedvező a nemzetközi környzetet, a befektetők támogatóan viselkednek, de amennyiben újabb halogatást észlelnek, könnyen elfordulhatnak az országtól - mondta Akar László, aki szerint éppen ezért a csúszás azt is jelentené, hogy a jelenleginél nehezebb körülményeket teremtünk saját magunk számára a csatlakozási követelmények teljesítéséhez. Mindememellett természetesen nagyon jelentős versenyhátrányba kerülne Magyarország a befektetőkért folyó küzdelemben is.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a modern pénzügyi rendszer sajátossága, hogy "a lélektani tényezők erősen befolyásolják" - hangsúlyozta Csaba László, aki szerint a kormány szavahihetőségének teljes elvesztése a pénzügyi rendszer minden területén fokozná a kockázatokat, függetlenül attól, hogy a makrogazdasági mutatók nem változnának érdemben. Csaba László szerint attól lehet tartani, hogy önmagában a csatlakozási dátum eltolásának lebegtetése is odavezethet, hogy a piac úgy értékeli, már bedobtuk a törülközőt. Ez pedig így könnyen önbeteljesítő jóslattá alakulhat.

Euró nélkül is lépni kéne

A hiány leszorítása ráadásul nem csak az eurócsatlakozás feltétele: a két közgazdász egyaránt kiemelte, hogy az államháztartási hiány leszorítása elengedhetetlen a további gazdasági növekedéshez. Egyetlen ország sem teheti meg hosszú távon, hogy lényegesen többet költ annál, mint amennyit megtermel, ez elkerülhetetlenül adósságspirálhoz vezet.

Európa Argentínája lehetünk - mondta ki Csaba László, egy perifériára szorult, az ígéreteit, vállalásait megtartani képtelen ország, ahol a politika azt ígérget és azt csinál a gazdaságban, amit akar. Az euró megteremtése nem egyszerűen gazdasági kényszer, hanem politikai kényszer volt - emlékeztetett -, annak eszköze, hogy bizonyos gazdasági felismeréseket intézményesítsenek. Ezek lényege, hogy belátható időn belüli célok kellenek, amelyeket megfelelő gazdaságpolitikával teljesíteni lehet és kell. A közgazdász úgy véli, az újabb halasztással az európai gazdaságpolitikának fordítunk hátat. Csaba László szerint már a Gyurcsány Ferenc által felvetett kérdés (mi a jobb az országnak?) sem helyes: a jó ugyanis az lett volna, ha a jegybank és a kormány által közösen bejelentett és vállalt 2008-as csatlakozás valósul meg.

Járai megmondta?

A 2002-es kormányváltás óta kisebb tűzszünetekkel folyamatosan zajlik a jegybank és a kormány háborúja. A monetáris és a fiskális politika egymásra mutogat(ott) a gazdasági helyzet problémái miatt, Járai Zsigmond államháztartási reformot, a kiadások lefaragását sürgette, míg a kormány a magas kamatokkal erősen tartott forintot támadta, mint az export, a magyar vállalatok és a gazdaság növekedésének - és ezáltal közvetve a kedvezőbb államháztartási folyamatoknak - a legfőbb kerékkötőjét. A magas kamatszint ráadásul jelentős összeget vett ki az államháztartás zsebéből az államadósság finanszírozásának nagyobb terhei miatt is. Az MNB ugyanakkor rendszeresen megalapozatlannak minősítette a kormány prognózisait, a költségvetési hiány tekintetében utólag rendre a jegybank előrejelzései bizonyultak reálisabbnak. Hazai és külföldi elemzők visszatérően élesen bírálták mindkét felet: a monetáris és a fiskális politikai ilyen fokú szembenállása mellett többek eleve kétségbe vonták bármilyen gazdaságpolitikai cél elérését. Az eltelt évek egyelőre több tekintetben mégis Járait látszanak igazolni: az infláció sosem látott mélységben, a kamatok alacsonyak. A forint pedig erős, és míg ez három éve még a jegybankelnök lemondásának követeléséhez vezetett a gazdasági érdekképviseletek részéről, ma már szinte nem éri kritika a másfél éve csak kisebb elmozdulásokat mutató árfolyamot. Az elemzők egy része azonban kitart amellett, hogy ezzel együtt is nem kis részben a monetáris politika hibáira vezethető vissza a magyar gazdaság jelenlegi helyzete.

A kormány és az MNB elnök az eurócsatlakozás kérdésben is ütközött. Járai 2001-ben őszén még 2006-os bevezetésre készült, majd még az év végén a 2006-2007-es időpontot tartotta reálisnak. A jegybank elnöke ekkor egyebek között azzal számolt, hogy 2005-re az infláció 2-3 százalékra mérséklődik. Járai ugyanakkor egy évvel később, 2002 decemberében már arról beszélt: nem kell minden áron csatlakoznunk 2007-ben az euróövezethez, mivel a túl korai csatlakozás veszélybe sodorná a magyar vállalatok versenyképességét a közös európai piacon. Pedig alig egy hónappal korábban, 2002 novemberében egy konferencián még úgy fogalmazott a 2007-es csatlakozás mellett hitet téve, hogy "az euró magyarországi bevezetése olyan előnyökkel jár majd a gazdaság számára, hogy annak mielőbbi megvalósítása az ország alapvető érdeke". 2003 elején, februárban a jegybank elnöke a költségvetés hibái miatt már csak legkorábban 2008-as csatlakozást tartott reálisnak, majd alig néhány hónap alatt ez a dátum már 2009 lett. Az eurókérdésben ekkor került először élésen szembe a kormány. László Csaba pénzügyminiszter Járaival vitatkozva a 2009 előtti eurócsatlakozás mellett állt ki. Ehhez tért vissza legalábbis lehetőségként még 2004 elején végül Járai is, hogy aztán - a szocialisták által követelt lemondásával és a jegybanktörvénynek az MNB szerint függetlenségét csorbító módosításával kulmináló, minden korábbinál élesebb csatát hozó - év végére eljusson a máig fenntartott kijelentésig: az Európai Unióhoz frissen csatlakozott tíz ország között a gazdasági mutatók összevetésében Magyarország az utolsó helyek egyikére került.