Veszítse el pénzét a hazai piacon!

1991-ig a hazai szerencsejáték-piacon az OTP Sportfogadási és Lottóigazgatósága volt egyeduralkodó helyzetben. Ekkor az állami monopólium jó részét a frissen szervezett Szerencsejáték Rt. kapta, amely első privilégiumait a kaszinók koncesszióba adásával veszítette el. Valamivel később az addig itthon tiltott játékgépek üzemeltetését is engedélyezték a megfelelő előírásokat teljesítőknek, a lósporthoz kötődő játékok szervezési joga pedig a Magyar Lóversenyfogadást Szervező (MLSZ) Kft.-hez és a Nemzeti Lóverseny Kft.-hez került.

Az utóbbi tíz esztendőben a szerencsejátékok bevétele folyamatosan emelkedett, amit egyrészt a nyerőgépek szórakozóhelyi megjelenése, másrészt a számos új játéktípus (hatos és skandináv lottó, tippmix, kaparós sorsjegyek) megjelenése okozott.

Nem csak a termékskála gazdagodott: az rt. bevezette előbb a telefonos, majd 1998-ban az internetes fogadási lehetőséget is, ám ezek nemigen terjedtek el: 2001-ben 0,15 százalék alatt volt piaci részesedésük. A sokkal kedveltebb irodai fogadásoknál 2001-ben a Szerencsejáték Rt. teljes egészében áttért az online lebonyolításra, amely nemcsak a lehetséges hibákat és a fogadáshoz szükséges időt mérsékli, hanem jócskán csökkenti az adminisztratív (feldolgozási) költségeket is.

200 milliárd forintos piac

A 2001-ben összesen 156,8 (2000-ben: 137,6) milliárdos, 2002-ben egyes becslések szerint a 200 milliárdot is felülmúló piac ellenőrzése igen sokrétű. A Szerencsejáték Felügyelet mellett a rendőrség, a számlálók hitelesítését végző Országos Mérésügyi Hivatal, az önkormányzatok, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és az APEH mellett a VPOP is rendszeresen tiszteletét teszi a piaci résztvevőknél.

A szerencsejátékoknál a vetélkedés inkább egyes szegmenseken belül, mint azok között folyik. A sorsolásos játékoknál és a fogadásoknál az rt. monopolhelyzetben van. Termékkínálata évek óta bővül, 2001-ben már 33 (2000-ben: 27) ilyen terméket tartottak nyilván, s 2001-ben mintegy 75,1 milliárdos bevételt mutattak ki. A játékok döntő része, 24 különféle kaparós sorsjegy volt: a 31 millió eladott szelvény bevétele összesen 4,137 milliárdot tett ki. A szegmens vitathatatlanul legsikeresebbje a hagyományos ötös lottó 26 milliárd feletti bevételével, ezt a hatos és a skandináv lottó követte. Az idén - különösen az év végi lottóláz miatt - az ötös lottó előnye még inkább szembetűnő lehet.

A fogadásszervezésnél két jól elkülönülő részpiacot találunk: az MLSZ Kft. felügyelte, évek óta veszteséges lóversenyfogadás forgalma alig 936 millió forint volt, ami harmada az rt. 2,895 milliárdos totóbevételének. A különféle események kimeneteléhez kapcsolt, úgynevezett bukmékeri fogadások további 9,143 milliárdos bevételt generáltak.

18 ezer játékterem

A leginkább liberalizált rész-piacot a pénznyerő automaták és játéktermek jelentik. Itt 2001-ben 1026 társaság ténykedett, amelyek 18 461 játéktermet, több mint 31 ezer pénznyerő és 7166 játékgépet üzemeltetve 43,498 milliárdos tiszta játékbevételre tettek szert. Míg 1991 előtt ilyen gépeket csak külön minisztériumi felmentés birtokában lehetett üzemeltetni, az akkor elfogadott jogszabály már csak bizonyos feltételek teljesítéséhez kötötte azt. A szigorú követelmények ellenőrzése azonban nem volt eléggé hatékony, így 1994 végén az ötezer legális géppel szemben már 20 ezerre taksálták az illegálisan működtetett félkarú rablókat.

A szerencsejáték-törvény 1995-ös módosítása óta azonban igen szigorú szankciók fenyegetik az automatáikat szabálytalanul működtető cégeket: a vezető felelősségre vonásán és a bírságoláson túl a legsúlyosabb esetekben akár a vendéglátóhely működési engedélyét is vissza lehet vonni. Pontosították az engedélyköteles gépek meghatározását is, így 1996 végére már 18 ezer legális gépet tartottak nyilván. A nagy tét miatt ma már nem éri meg manipulálni, ezt mutatja, hogy a Szerencsejáték Felügyelet 2001-ben csak kisebb súlyú kihágásokat regisztrált.

Ezen szegmensben leginkább az borzolja a kedélyeket, hogy az rt. évek óta tervezi a videolottó meghonosítását, amelyben az összekapcsolt nyerőgépek közös nyereményalappal dolgoznak, így akár százmilliós nyeremények is elérhetők lennének. Csakhogy az ilyen, a mai gépektől minden bizonnyal sok játékost elcsábító hálózatok üzemeltetésének olyan szigorú (tőke)feltételei lennének, hogy azokat a piacon boldogulni akaró sok, relatíve kicsiny vállalkozás nem lenne képes előteremteni, így a tervezetért lobbizó, eddig ilyen jellegű tevékenységet nem folytató, a teljes szerencsejáték-piacon így is majd 60 százalékkal részesedő rt. hatalmas versenyelőnyre tenne szert.

Egyre kevesebb kaszinó

A kaszinók száma a piac felszabadulása után gombamód nőtt, ám az utóbbi években drasztikus fogyásnak indult. Kezdetben kizárólag valutában lehetett játszani, de mára fokozatosan elterjedt a forintalapú játéklehetőség is, amely a bevételek 15-30 százalékát teszi ki. A csúcsot jelentő 21-gyel szemben ma mindössze hat kaszinó működik, melyből négy az rt.-hez tartozik. Az előírásokat igen komolyan vevő cégek 2001-ben 8,144 milliárdos tiszta játékbevételt értek el, látogatóik száma pedig egy év alatt 278 ezerről 347 ezerre kapaszkodott.

Bár gyakran nem gondolunk rá, a szerencsejáték-piachoz tartoznak a különféle ajándéksorsolások és tombolák is, amelyek szervezéséhez engedélyre nincs ugyan szükség, ám a Szerencsejáték Felügyeletnél a játékot be kell jelenteni. A többnyire egy-egy terméket vagy márkát népszerűsítő sorsolások száma az utóbbi években látványosan emelkedett, 2001-ben már 2244-et vettek nyilvántartásba. Ezen sorsolásoknál az ellenőrök csak ritkán akadtak hiányosságokra, ám akkor előfordult, hogy a sorsolást nem a meghirdetett körülmények között, illetve nem csak az előfeltételeket teljesítők sorsjegyeivel bonyolították le.

Az egyes szegmensek súlyát a szerencsejátékokra fordított összeg szerint becsülve a sorsolásos konstrukciók 40, a pénznyerő automaták 28, a kaszinók 24, a fogadások 8 százalékos szeletet hasítanak ki. A játékok igen eltérő központi megsarcolását mutatja, hogy az állami elvonások 46,5 százalékát a pénznyerők, 39 százalékát a sorsolások adják, míg a fogadások része 7, a kaszinóké 6 százalék volt 2001-ben. (A játékautomaták és az ajándéksorsolások utáni befizetések egyaránt 1 százalék alatt maradtak.)

Játékszenvedélyünk jó üzlet az államnak

A magyarok - nemzetközi öszszehasonlításban is - nagy játékkedve főként az államnak jó üzlet. Az ötös lottónál például a nyertesek a bevételek mindössze 45 százalékán osztozhatnak, miközben játékadó címén a teljes összeg 17 százaléka, majd jövedelemadóként a kifizetett nyeremények további 20 százaléka az államkasszába vándorol. Az is a kapcsolat szorosságát mutatja, hogy az rt. vezetését minden kormány alaposan átszabta. Az idén nyáron kinevezett új vezetés első dolga volt a korábbi menedzsment - politikai indíttatásúnak mondott - szerződéseit átvizsgálni és lehetőség szerint felmondani. A költségvetés - 2001-ben közel 30 milliárdot befizető - "fejőstehenének" privatizációs tervei azonban egyelőre lekerültek a napirendről.

Magyarországon olcsók a szerencsejátékok A tapasztalatok szerint a fogadók inkább a nyeremények abszolút nagyságára összpontosítanak, a nyerési valószínűség s az ezek összeszorzásával kapható várható kifizetés háttérbe szorul. Nemzetközi összehasonlításban egy-egy szerencsejáték ára itthon alacsonynak mondható. Az ötös lottó például fél euró körüli díjával szemben nyugaton akár 0,75-1 eurót is elkérnek a játékért. A relatív olcsóság mögött a hazai fogyasztók árérzékenysége húzódik meg. Ha érezhetően növelnék ugyanis az árat, a játékosok száma olyan mértékben csökkenne, hogy összességében a befolyó öszszeg s így a kifizethető nyeremények nagysága is apadna. Ugyanakkor a verseny hiányának hátrányai is érezhetők a magyar piacon. Például a különféle sportesemények kimenetelére fogadási lehetőséget kínáló monopol tippmix sokkal kevesebb fogadási lehetőséget kínál, mint a szomszédos országok versenyző cégei, és az elérhető nyeremények is jóval alacsonyabbak, pedig itt az összes tét átlagosnál jóval nagyobb részét, 67,2 százalékát osztják szét a nyertesek között. Az anomália miatt különösen a szlovák és osztrák határ mentén élénk a "tippturizmus". Ám a bevétel 23 százalékára az állam tart igényt, az rt.-nek állítása szerint a fennmaradó 10 százalék éppen csak a költségek fedezésére elég, fejlesztésre nincs lehetőség.