Drasztikus gázáremelés kellene

A tavalyi statisztikák és a kutatóintézet becslései alapján az Európai Unió 15 régi tagállamában az átlagos lakossági földgázárak az átlagos ipari földgázárakhoz képest közel 44 százalékkal voltak magasabbak, addig Magyarországon több mint 7 százalékkal alacsonyabb volt a lakossági az ipari földgázárakhoz mérten. A hazai rendszerben tehát a távhőszolgáltatók kettős szorításban vannak: egyrészt nagyfogyasztóként a lakosságnál drágábban kapják a földgázt, másrészt az önkormányzatok, mint tulajdonosok a lakossági távhő értékesítési árait - politikai okból és az alacsonyabb gázárral való verseny miatt - lenyomják. Ezen állami beavatkozások miatt a távhőszolgáltatás jelentős versenyhátrányból indul.

Sokan fizetnek többet

Ahhoz, hogy Magyarországon az import földgázárak alapján indokolt az uniós árelvekkel összhangban lévő gázárarányok legyenek, jelentős lakossági gázár-emelés lenne szükséges. Ez azonban jelenleg politikailag nem vállalható, még kompenzációs rendszer mellett sem - szögezik le a kutatók.

Az elmúlt években a gázáremelés politikai csatározások tárgyává vált, s az árak kevéssé tükrözik a piaci változásokat, a valós költségeket. A 2005. őszi és a 2006. év eleji gázár-emelés ismét "féloldalasra" sikerült, azonban amit a - gázzal fűtő - lakosság nem fizet meg, azt az egyéb szektorok (vállalkozások, önkormányzatok, költségvetés) kénytelenek megfizetni. Vagyis a hazai vállalkozások versenyképessége és így munkahelyteremtő képessége is gyengül a rossz szabályozás miatt.

A drágább távhőhasználattal fizetünk

A nem megfelelő gázár-arányok azt okozzák, hogy a gázzal és a távhővel ellátott lakások átlagos havi fűtési költségei távolodnak egymástól. A GKI becslései szerint azon háztartásokban, melyek távfűtésesek (minden ötödik magyar háztartás), egy főre vetítve mintegy 10-40 százalékkal magasabb a fűtésszámla, mint a vezetékes gázzal fűtő háztartásokban.

Amennyiben a lakossági és az ipari földgázárak egymáshoz mért aránya az európai tendenciát követné, a háztartások fűtési kiadásai között jelzett különbségek jelentősen csökkennének, vagy teljesen el is tűnnének.

A távhőszolgáltatás földgázon kívüli másik fontos költségét a gőz képezi. A privatizált és új beruházásként létesített hő- (és villamosenergia)-termelők értékesítési áraikban a költségek elismerése mellett garantált profitot is élveznek, míg a távhő-szolgáltató ezt nem tudja automatikusan érvényesíteni. Az egyébként igen hatékony kapcsolt áramtermelés egyik előfeltétele, hogy a keletkező hőt valamilyen formában hasznosítsák. Ennek ellenére a hatósági árszabályozás az átvett hő árában ezt a hatékonysági előnyt csak mérsékelten érvényesíti.

Így sem túl jó üzlet a távhő

A kettős szorítás miatt is a távhőszolgáltatók nettó árbevétele - 1998-as áron - 1998-2003 között 4 százalékkal csökkent, míg a teljes energiaágazaté ugyanezen időszak alatt 3 százalékkal nőtt. Ezzel összhangban a távhőcégek nyereségrátája rendre elmarad az energiaipari vállalatok átlagos nyereségességétől, és a saját tőke hiánya miatt a külső finanszírozási igény is egyre növekszik.

A KSH adataiból az látható, hogy a távhőszektorban a foglalkoztatottak száma a vizsgált hét év alatt mintegy 5,6 százalékkal, 2600 fővel csökkent, ami hatékonyságjavulásra utal. Szintén a hatékonysággal áll szoros összefüggésben, hogy a hazai távhőszolgáltatás vezetéki hővesztesége európai összehasonlításban nem túl magas. Tavalyelőtt 10,4 százalék volt, ami csaknem ugyanakkora, mint a berlini és csak három százalékponttal marad el a bécsi hálózat egyes részeitől.