Felül kell vizsgálni a Mol nagykereskedelmi árait

A Legfelsőbb Bíróság ezzel helyben hagyta az elsőfokú bírósági ítéletet, ami hatályon kívül helyezte a Versenyhivatal 2001. januárban hozott megszüntető határozatát a Mol Rt. üzemanyag árképzésével kapcsolatos eljárásában. A GVH annak idején fellebbezett az elsőfokú döntés ellen, úgy látszik, hiába.

Erőfölény

Az LB indoklása szerint a Mol a nagykereskedelmi piacon mintegy kilencven százalékos részesedéssel rendelkezik, az árba a mediterrán tengertől az ország közepéig tartó szállítás költségeit is beleszámítja, holott az olaj nyolcvan százalékát Oroszországból, húsz százalékát pedig belföldi kitermelő helyről szerzi be.

A GVH 2001 elején a társaság üzemanyag-árképzését vizsgálva nem talált gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre utaló jeleket. Az akkori indoklás szerint a Mol ugyan az üzemanyag-nagykereskedelmi piacon 84-85 százalékos részesedéssel bír és így gazdasági erőfölényt élvez, ezzel azonban a vizsgált 1997. január és 2000. július közötti időszakban nem élt vissza.

A kiskereskedelmei piacon (mint benzinkút-üzemeltető) 37 százalékos piaci részesedésével a társaság - tekintettel nagyszámú és jelentős tőkeerejű versenytársára - nem volt gazdasági erőfölényben. A Versenyhivatal megállapította azt is, hogy a Molnak a mediterrán térségbeli üzemanyag-jegyzési ár követésén alapuló rendszere nem vezetett túlzottan magas árakhoz. Ezt követően a Fővárosi Bíróság a Magyar Autóklub keresete nyomán indult perben 2001 decemberében meghozott első fokú döntésével hatályon kívül helyezte a GVH fenti határozatát.

Ítélet és fellebbezés

A bíróság akkor teljes körű költségfelmérést rendelt el, mert álláspontja szerint a GVH csupán összehasonlító árakat vizsgált a Mol árképzési gyakorlatának áttekintésénél. Két éve a bíróság az ítélet indoklásában leszögezte: a GVH-hoz becsatolt iratok alapján megállapítható a Mol erőfölényes helyzete, ráadásul Magyarországon csak a társaság rendelkezik kőolaj-finomítóval. Ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalom tekintetében a domináns részesedése ellenére nem állapítható meg ilyen erőfölényes helyzet, a Mol az üzemanyagot például versenytársainak és kiskereskedelmi divíziójának egyazon áron adja.

A bíróság ugyanakkor a nagykereskedelmi forgalommal kapcsolatban leszögezte: a kérdés megnyugtató eldöntéséhez nem elégséges az eddig lefolytatott GVH-vizsgálat. A hivatal helytelenül mellőzte a teljes körű költségfeltárást, miközben ennek elvégzése a számviteli törvények előírásainak megfelelően működő társaságoknál nem ütközne különösebb nehézségekbe. A bíróság ezért a 2001. január 26-án meghozott GVH-határozatot hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el.

A GVH fellebbezett, a Mol Rt. pedig úgy reagált, hogy a cég piaci alapon képez árat, fiktív árképzésről nincs szó. Kovács Kázmér, a MAK vezető jogásza az elsőfokú döntés után leszögezte: az eljárásban nem a GVH, hanem a Mol "találmánya" volt az, hogy az erőfölény kérdését ne a tényleges ráfordítás alapján, hanem csak összehasonlító árak alapján vizsgálják. A Mol az eljárás során végig ellenezte a költségalapú árképzést, ugyanis a társaság az orosz piacról szerzi be a nyersanyagot, az kőolajvezetéken érkezik, miközben a Mol a mediterrán piacok árait és a vasúti szállítás fiktív költségeit veszi alapul az árképzésnél - tette hozzá Kovács.