Előd
7 °C
16 °C

Nem lesz gyárbezárási hullám

2006.02.23. 10:51
Miközben a választási kampány egyik kiemelt témája a munka biztonsága, a Flextronics, a Sanyo és a Henkel összesen több mint ezer embert érintő gyárbezárásról döntött. A közgazdász szerint ez nem meglepő, és nem újabb gyárbezárási hullám kezdetét jelenti. A politikusok által előszeretettel erősítgetett posztszocialista, a munkahelyek teremtését állami feladatnak tartó felfogástól viszont meg kell szabadulni, állítja a szakértő.
A termelés szezonalitása miatt leépíti a gyártási kapacitásait, és elbocsátja a nyíregyházi gyárában alkalmazott munkavállalóinak csaknem felét a Flextronics - jelentette be a gyár február hetedikén. Az amerikai tulajdonú cég 950 embert küld el a kétezer főt foglalkoztató gyárból; annyit, amennyivel a tavalyi második félévben bővítette a létszámot.

A Flextronics döntését követő napon a Sanyo jelentette be, hogy Kínába költözteti a lithiumion-akkumulátorok gyártását Dorogról, ahol így kétszáz munkahely került veszélybe. Újabb egy nap elteltével a Henkel közölte, hogy megszünteti a szolnoki mosóporgyártást - ez 124 ember állásába kerülhet -, igaz, a Sanyóhoz hasonlóan a Henkel is vállalta, hogy valamennyi dolgozóját elhelyezi cégen belül.

Jönnek, mennek, ez így természetes

- A Flextronics évek óta ezt csinálja - mondja Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője. A foglalkoztatáspolitikával foglalkozó szakértő szerint teljesen normális jelenség a piacgazdaságban, hogy egy vállalat a rendelésállománytól teszi függővé az alkalmazotti létszámot. Nekünk persze még most kell megtanulnunk ezt, és a közgazdász szerint az emberek tudatába lassan kezd is beépülni az, hogy a munkahelyek keletkezése és megszűnése normális folyamat.

Épp ezért tartja szomorúnak és károsnak a szakértő azt, hogy a politika láthatóan szembe megy ezekkel a természetes gazdasági folyamatokkal. A politikusok a kampányban igyekeznek rájátszani a gazdaságilag megalapozatlan, a munkahelyek biztonságát sugaló posztszocialista érzelmekre, ami akadályozza, hogy az emberek normális jelenségként fogják fel a munkahelyek számának folyamatos váltakozását. A nemzetközi gazdaságban teljesen természetes, hogy a multinacionális cégek egyes országok, akár kontinensek között is hozzák-viszik a termelést, mondta Adler, aki szerint még ehhez sem volt időnk hozzászokni.

Az ilyen rugalmas változások ugyanis mindmáig nem jellemezték a magyar gazdaságot. A kilencvenes évek végéig elsősorban ahhoz szoktunk hozzá, hogy a vándorlásnak mi nyertesei vagyunk, vagyis jöttek a munkaadók. Aztán elkezdődött az az időszak, amikor jellemzően inkább mentek a befektetők, és Adler szerint csak az elmúlt években kezd normálissá, kétirányúvá válni ez a folyamat.

Nem lesznek tömeges leépítések

Amíg a nagy befektetői elvándorlást az ezredfordulón a bérszínvonal - főként a minimálbérek - megugrása okozta, ma már ennél összetettebb a kép. Adler Judit szerint a feldolgozóipari termelésben a bérköltség a tíz százalék körüli szintet sem haladja meg. Ez jóval kisebb arány, mint a valóban nagy élőmunkaköltségű textil- vagy a cipőiparban, amely ágazatok versenyképességét valóban tönkretette a minimálbér többszöri nagymértékű emelése.

A szakértő szerint nem valószínű, hogy a mostani termelés-leépítésekről a gazdaságpolitikai feltételek megváltozása, a bérköltségek növekedése és a munkaadói terhek csökkenésének elmaradása miatt döntöttek volna a vállalatok, ezért nem tartja valószínűnek, hogy tömegesen követi majd a példájukat más munkaadók. Az is természetes, hogy egy cég ilyenkor, az előző éves termelési adatok ismeretében a naptárival rendszerint egybeeső üzleti év elején döntsön a termelés átszervezéséről (a Henkelnél ráadásul azt közölték, hogy egy évekkel ezelőtt bejelentett átszervezési folyamat hullámai érték el most a szolnoki gyárat). Minél messzebb kerülünk tehát az év elejétől, annál kisebb az esélye annak, hogy újabb cégek döntsenek leépítésekről, gyárbezárásokról, egyéb karcsúsításokról.