Egy jó óvóhely minden pénzt megér

"Na, egy ötvenest még megadok. Szóval akkor... hol is járunk? Legyen 2 millió 300 ezer" – Járóka Kálmán épp egy óvóhelyre licitál a győri városháza barna termében. Végül is nem annyi lesz, hanem 3 millió 850 ezer, de Járóka úr ekkor már nincs versenyben – "akkor majd veszek egy másikat" felkiáltással kiszáll –, az ingatlan a Rexinvest Kft. tulajdonába kerül.

Járóka úr nem lett óvóhely-tulajdonos

Óvóhelyet ritkán vesznek és adnak el, de a győri önkormányzat most egyszerre hármat is piacra dobott. Nem csoda, hogy komoly érdeklődés kísérte a hétfői árverést, az egyenként eladott ingatlanokra 5-6 érdeklődő is pályázott. Köztük Járóka úr, aki hiába küzdött szorgosan mindhárom liciten, egyiken sem ő adta a legmagasabb árat, bár egy alkalommal a második legjobbat igen.

Az ezüstérem itt azonban mit sem ér – vagyis csak azt a lehetőséget, hogy ha a legjobb ajánlatot tevő nem veszi meg nyolc napon belül az ingatlant, akkor befuthat –, így Járóka úr nem lett óvóhely-tulajdonos. Csalódottságát feltehetően az sem enyhíti, hogy voltaképpen a nyertesek (a Rexinvest, a Tér és Forma & Berger Kft., valamint a Pannon Udvar Kft.) sem.

A bunkerek ugyanis, bár a földhivatali nyilvántartásban óvóhelyként szerepelnek, valójában már nem azok. "Kivonásra kerültek a polgári védelmi óvóhelyek közül" – halljuk az árverést megelőző tájékoztatóban az untig ismert bürokratanyelvi fordulatot. Egyébként is életveszélyesek, mondja az árverést vezető Tibold Viktor, akinek a rövid ismertetője olyan, mintha inkább le-, mintsem rábeszélni akarná az érdeklődőket.

Úgy érzem, rizikó van benne

"Nem tudunk felelősséget vállalni a bontási, esetleg horribilis összegű felújítási költségekre" – mondja. Aztán arra is figyelmeztet, hogy a terület, ahol az óvóhelyek vannak – a gyárvárosi rész egy kertvárosi hangulatú környezete, a hamarosan lakóparkká változó szeszgyár közelében, nem túl messze a súlyos milliárdokért megújuló ETO-stadiontól –, műemléki védettségű, így a tulajdonosnak szigorú előírásokat kell figyelembe vennie az átépítés során. Mondandóját azzal zárja: "úgy érzem, rizikó van benne", mármint a bunkerek megvételében.

Ám ezzel sem tudja elvenni a licitálók kedvét, talán azért, mert az óvóhelyek kikiáltási ára szembetűnően alacsony (talán épp az önkormányzat által vélt rizikók miatt). A 219 négyzetméteres, legkisebb bunkerre 1,35 millió forinttól indul a licit, ami 5076 forintos négyzetméterenkénti árat jelent. Hirtelen eszünkbe jut, hogy ha nem minimálbérből élnénk éppen, és lenne nálunk gyorsan 200 ezer forint – ennyi a vevőjelöltek által fizetendő bánatpénz –, érdemes lenne beszállni az árverésbe.

Lélektani játék több tízezres lépcsőkkel

A licitálók nélkülünk is éles versenyt vívnak, merőben eltérő taktikát követve. Az első, 1,4 millió forintos ajánlatot Járóka úr teszi rövid várakozás után, a licit 2 millió forintig jellemzően ötvenezres tétekben, sajátos ritmusban megy három érdeklődő (Járóka, a Pannon Udvar Kft. és egy Kamocsai László nevű férfi) között. Kamocsai és a Pannonudvar kivár az ajánlattétellel akár a harmadik kérdésig – az árverező háromszor kérdezi meg, van-e az aktuálisnál magasabb összegű ajánlat, a harmadik után zárja le a licitet –, míg Járóka Kálmán az első kérdést sem várja meg mások ajánlatának hallatán.

Legalábbis egy ideig. Mert a kétmillió forintos összeghatárt elhagyva ő is egyre nagyobb szüneteket tart, mielőtt bemondaná az árakat, majd a 3 milliós szintet elérve kiszáll a versenyből. Ekkor már a Pannon Udvar sem licitál, a 3 milliós árat egy addig szokatlan, 150 ezres ugrással elérő Kamocsai ellenfele a Rexinvest Kft.

A 3,5 milliós szint után, mint a hosszabb távot túl gyorsan kezdő futók – vagy kormányzati kiigazítás alatt szenvedő, korábban dübörgő gazdaságok –, mindketten kimerülni látszanak, jellemzően csak a harmadik kérdés után hangzik el egy-egy újabb plusz ötvenezres ajánlat. Majd 3,85 milliónál nincs tovább, az ingatlanon, mint később megtudjuk, családi ház építését fontolgató Rexinvest lesz a befutó, amelynek így négyzetméterenként 14 473 forintban van a terület megszerzése.

Kemény csaták

A következő licit – 394 négyzetméter, 1,95 milliós, négyzetméterenként 4949 forintos kikiáltási ár – viszont lendületesen kezdődik, és 7 perc alatt véget is ér. Ennyi idő is elég, hogy a vételárat 4,3 millió forintra emeljék, miután a licitálók egy ötven- és két százezres emelés után 200 ezer forintonként ugrálnak felfelé.

Az első ajánlatot most is Járóka úr teszi – az árverések végén az jut eszünkbe róla, olyan ő, mint a Forma 1-es kvalifikáción a kiscsapatok autói, kimennek az elején, hogy felmelegítsék az aszfaltot –, de még 4 millió forint előtt kiszáll. Ezt követően Rexinvest a Tér és Forma & Berger Kft.-vel vív kivárásos játékot, amit utóbbi nyer azzal a 4,3 millióval, amely így 10 913 forintos négyzetméterenkénti árat jelent.

A legnagyobb csatát az utolsó árverés hozza, az 519 négyzetméteres, 2,55 milliós – négyzetméterenként 4913 forintos – kikiáltási árú bunkerért csaknem negyven ajánlat hangzik el. Nagyon taktikusan indul az ezúttal is Járóka úr által kezdett licit, 3,6 millió forintig a legtöbbször csak a harmadik kérdést követően jönnek az új árak, ezt követően azonban felpörögnek a licitálók. A tempó a 6 millió forint közelében lassul le, Járóka úr, mint a nap Sebastian Vettele, bizonyítja, hogy komolyan kell őt venni, de végül a Pannon Udvar 6,15 millió – négyzetméterenként 11 849 – forintos ajánlatával már nem tud versenyre kelni.

Jobb üzlet, mint a Rába-részvény

A három óvóhelyet a város végül összesen 14,3 millió forintért értékesítette, ami az 5,15 millió kikiáltási árnak csaknem háromszorosa. Azt is mondhatnánk, jó üzletet csináltak – a Rába-részvények ügye után rájuk is fér egy kis sikerélmény –, de azért az átlagos 12 128 forintos négyzetméterenkénti ár mégsem olyan kiváló. Igaz, a vevőknek az összességében kifizetett – vagyis nyolc napon belül kifizetendő – 14,3 millión túl még várhatóan tízmilliókat kell az épületekbe beleölni.

Legalábbis így számol Berger Sándor, a Tér és Forma ügyvezetője. Az építész úgy becsüli, akár a húszmillió forintot is elérheti a hely rendbetétele, és még erre jönnek a belsőépítészet munkálatok költségei. A városháza illetékesének óvó szavai ellenére sem tartja életveszélyesnek az óvóhelyet, de "meg kell oldani a hely vízszigetelését, a külső megjelenését rendbe kell tenni, és persze mindezeket meg kell előznie egy statikai vizsgálatnak, és az ennek nyomán szükséges beavatkozásoknak" – sorolja a tennivalókat.

Megóvja az óvóhelyet

És még az is kérdés, hogy az óvóhelybe ölt pénzből mikor fog látni valamit. A beépíthetőség ugyanis a műemléki környezet miatt korlátozott, és a szomszédokkal is egyezkedni kell. Ez nemcsak az ő problémája lesz, hanem a másik ingatlanon lakásépítést tervező Rexinvesté, valamint a legnagyobb területet megvásárló Pannon Udvaré is. Utóbbi cég ingatlanfejlesztő vállalkozás, amely kereskedelmi, lakó- és irodacélú befektetésben is gondolkodik. Pincekocsmára is gondoltak, de erre kevés esélyt látnak, mondván, a környéken inkább idősek laknak. "Óvóhely nem marad" – szögezte le Szabó Ákos ügyvezető, hozzátéve: az 1943-44-ben épült bunkerek még az akkori kor műszaki előírásainak sem feleltek meg.

Így noha az építési rendelet engedné, nemigen lehet tízméteresnél magasabb épületet húzni a most a földből nagyjából 1-1,5 méterre kiemelkedő bunkeren. Amelynek a föld mélyében kialakított részére az általunk megálmodott pincekocsma helyett valamilyen várostörténeti, helytörténeti múzeumot képzel el az új tulaj – de megjegyzi, hogy talán csak 2009-re lesz belőle valami –, mondván: így megőrizheti kicsit a hely eredeti jellegét. Vagyis megóvja az óvóhelyet, mondjuk, és nem tiltakozik.