Business Talks '24
Üzleti konferencia
Havi nem egészen kettes átlag
Ugyanúgy, mint a 80-as évek végén, az átlagos állampolgár két és fél hetenként eszik halat. A magasabb jövedelműek nem csak hogy többször vásárolnak nyálkás hidegvérűt - ez egészen természetesnek tűnik - de nagyobb rokonszenvpontszámot adnak a szálkás ételeknek, mint a szegényebbek.
Kisvárosi halgyűlölők
A lápi pócról és rokonairól korábban nagyjából hasonlóan vélekedtek a kis falvak lakói és a városiak. Ez a helyzet mára megváltozott. Valami rejtélyes okból az 5 és 20 ezer közötti lakosú települések lakói szinte irtóznak a haltól és csak 5 hetente nyelnek torokra egy-egy szálkát, míg a fővárosiak majdnem minden héten megteszik ezt. A falusiak bő három hetente kockáztatják az életmentő orvosi beavatkozást.
Bioboltban nincsen keszeg
Az egészséges étkezés hívei a várthoz képest egyáltalán nem favorizálják a halat. A főzni tudók és nem tudók hasonló arányban kedvelik és utasítják el a víziállatokat.
A haspókok szektája
A magukat valamilyen okból a "haspók", illetve "ínyenc" kategóriába sorolók kiugróan sokszor nyúlnak a filézett jászkeszeghez. Ez a csoport - melynek részaránya a táplálkozást el nem utasítókon belül két év alatt 5-ről 9 százalékra emelkedett - remek leírást kapott a Gfk-tól. Íme:
"Szeretnek vendéglőbe járni, rokonszenves számukra a nemzetközi konyha. Felülreprezentáltak közöttük a férfiak, magasan képzettek, nagy jövedelműek, fiatalok és középkorúak. Értékrendjükben figyelemre méltó, hogy kedvelik a társaságot, nyitottak az újdonságokra, - és hedonisták. Mindez vásárlásaiknál az alacsonyabb árérzékenységben tükröződik, az impulzusokra való fogékonyságukban, és a kényelmes vásárlás iránti igényükben."
Business Talks '24
Üzleti konferencia