Nem hatékony
A szakértők többsége a lakástámogatások különböző formái közül az adókedvezményeket tartja a legkevésbé hatékony és a jövedelemelosztást negatívan befolyásoló eszköznek. Az adókedvezmény progresszív jellegét igazolja, hogy a támogatás igénybevétele az átlag fölötti jövedelmi csoportoknál növekedett. Az igénybe vevők 80-88 százaléka az átlagnál magasabb jövedelmi csoportokban helyezkedik el. Tavaly a 17 milliárd forintnyi lakáshitel-adókedvezmény az összes kedvezmény 13 százalékát adta. (A családi adókedvezmény 88 milliárd, az élet- és nyugdíj-biztosítási díjkedvezmény pedig 16 milliárd forintot jelentett.) Az adózók 4,5 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, a legmagasabb jövedelmi csoportban (évi négymillió forint fölött) azonban 15,5 százalék az arányuk.
Kedvezmény szerződésenként
Magyarországon a lakás után járó adó-visszatérítés az szja-törvény értelmében 1999-ben és 2000-ben maximum 35 ezer forint, a tőke és kamat törlesztésére fordított összeg 20 százaléka volt, 1996-tól használt lakások esetén is. A szabály szerződésenként értendő, így akinek több szerződése volt, mindegyik után érvényesíthette a levonást. Új lakások esetén 2001-től a tőke- és kamattörlesztésre fordított összeg 40 százaléka, maximum 240 ezer forint lett a limit, míg a használt lakások esetében fennmaradt a korábbi szabályozás. A 2002-es adóbevallás során az összevont adóalap adóját csökkentette a lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40 százaléka.