Máté, Mirella
11 °C
13 °C

Jön a magyar hitelválság?

2007.11.27. 07:25
Egy év alatt 20 százalékkal nőtt a lakossági hitelállomány, miközben a megtakarítások oldalán nem történt érdemi változás. Egyre több a rossz hitel és a BAR-listás ügyfél. A megszorítások miatt jelzáloghiteleket veszünk fel a napi megélhetésre is.

Az elmúlt hetek információáradata között kissé megbújt az MNB harmadik negyedéves összefoglalója a pénzügyi szektor hitel- és betétoldali állományváltozásáról. Holott az adatok aggodalomra adnak okot.

Jelentős mértékben, éves szinten 20 százalékkal nőtt a lakossági hitelállomány, elsősorban a lakossági jelzáloghitelek töretlen népszerűségének köszönhetően. Ez önmagában még örvendetes lenne, de ezzel szemben a betéti oldalon nem történt érdemi állományváltozás.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a bankok rosszhitel-állománya és a BAR-listás ügyfelek száma is folyamatosan és jelentős mértékben növekszik, akkor az irány mindenképpen elgondolkodtató. A tendencia bizony már középtávon is veszélyes lehet, és egy speciális "magyar subprime-válság" rémét vetítheti előre.

Két fontos szempontot érdemes kiemelni. Egyrészt a tények egyértelműen azt mutatják, hogy a megszorító intézkedések hatásai már mikroszinten érezhetők, hiszen igazolni látszanak azokat a napi banki értékesítői tapasztalatokat, hogy az ügyfelek már nem csak a rövid futamidejű személyi kölcsönöket, de a klasszikusan nem ezt a célt szolgáló jelzáloghiteleket is a napi fogyasztásuk – még pesszimistábban: a család napi megélhetésének – finanszírozására fordítják. Azaz egyetlen vagyoni tartalékukat élik fel és sok esetben veszélyes adósságspirálba lépnek be.

Másrészt sajnos mind a hitelfelvételi kedv és kényszer, mind pedig a banki termékek – a devizahitelek bevezetése, a hosszabb futamidő, a szabad felhasználású termékek, legtöbb esetben a jövedelemvizsgálat hiánya – "fejlődése" azt eredményezte, hogy a hitelfelvételi hullám elérte azt a társadalmi réteget, ahol már az ügyfelek pénzügyi kultúrája bizony igen hiányos.

A pénzügyi kultúra fejlesztése elsősorban oktatáspolitikai feladat. De mi történjen a már felnőtt lakossággal, mit tehetnek a bankok? Jelenleg annyit tesznek, hogy a növekedési kényszerüknek megfelelően rövid távon tekintenek előre és csak kiszolgálják az ügyfeleket, nem túl sokat foglalkozva azzal, hogy az asztal túloldalán ülő fél vajon megértette-e teljesen az aláírásra kerülő szerződések rá nehezedő súlyát. A PSZÁF, mint a fogyasztóvédelem fő intézménye minden tőle elvárhatót megtesz, de ez is kevésnek tűnik.