Illés
15 °C
35 °C

Bicske lenyomja a globális pénzvilágot?

2008.09.25. 14:13
Helyi pénz kibocsátásával élénkítené a település gazdaságát, és állítaná meg a szerinte átverésen alapuló, globális pénzrendszer terjeszkedését Bicske egyik polgármesterjelöltje. Ha lesz, egy Bicskei Forint egy – a politikus tanácsadói szerint fedezet nélküli – magyar forintot fog érni. Legalább 100 milliót bocsátanának ki belőle. Megtakarításra, mivel nem kamatozik, nem lesz alkalmas.

Helyi pénzt bocsátana ki megválasztása esetén Mészáros András, aki független jelöltként, többek között a Rendszerváltó Fórum, a Magyarok Világszövetsége, a Nemzeti Erők Mozgalma és a Nemzeti Erők Szövetsége támogatásával indul a bicskei időközi polgármester-választáson. A jelölt szerint a helyi, bicskei pénzzel „munkaalkalmat hozunk létre, gyorsítva a kereskedelmet, élénkítve a gazdaságot [...] a helyi pénzzel olcsóbb élelmiszert és szolgáltatásokat biztosítunk a bicskeieknek”.

Egy bicskei egy magyart ér

A mintegy 11 ezer lakosú Fejér megyei város pénzét bicskei forintnak neveznék el, és kibocsátáskor 1:1 arányban viszonyulna a magyar forinthoz – mondta el az Index kérdésére Mészáros András tanácsadója, Vezér-Szörényi László. Felvetésünket, miszerint a forint kibocsátása a jegybanktörvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank monopóliuma, azzal hárítja el, hogy a törvény az MNB kizárólagos jogát csak a készpénz kibocsátására mondja ki, márpedig azt nem tervezik, hogy Bicskén pénzjegynyomdát vagy pénzverdét kezdenének működtetni.

Minek egyáltalán pénz?

A pénzkibocsátás minden országban az adott jegybank monopóliuma, hazánkban a Magyar Nemzeti Banké. A jegybanktörvény alapján: "Az MNB által kibocsátott bankjegyeket és érméket azok bevonásáig magyar törvényes pénznemben teljesítendő fizetésnél mindenki köteles névértéken elfogadni." Ez egy igen fontos kitétel, hiszen ennek köszönhetően lehetünk biztosak abban, hogy munkával megkeresett forintjainkat el is tudjuk költeni. Persze, vannak egyéb (valójában a forintra, az arra való beválthatóságra alapuló) fizetőeszközök, gondoljunk csak az ebédjegyekre, csekkekre, vásárlási utalványokra. Valamiféle hasonló modellben, bár számos jogi aggály merülhet fel a gyakorlati megvalósítás kapcsán, elvileg akár nem is lenne kizárt a bicskei pénz bevezetése sem. A korlátozott elfogadottság – még Bicskén belül is csak önkéntes alapon működne, és csak így is működhetne a pénz – azonban eleve kudarcot sejtet: a vállalkozóknak nehezebb lenne az elszámolás, pláne ha - és voltaképpen ez lehetne az egyetlen célja az önálló pénznek - az árfolyama megerősödne a forinthoz képest (ha örökre 1-1 marad a váltási arány, nem sok értelme van önálló pénznek).

Ugyanakkor egy önálló, csak adott határokon belül elfogadott pénz csak nagyfokú önellátás esetén működik jól: ha helyben termel valaki búzát, és elviszi a helyi molnárnak, az a helyi péknek, és az összes kenyeret helyben is adják el, akkor a láncon belül remekül működik a dolog. Sőt, tovább is mehetünk: ez esetben akár pénzre sincs akkora szükség, a gabonáért rögtön lehet cserébe lisztet vagy már kész kenyeret kapni, illetve fizethetnek mondjuk a helyi csirketenyésztőnek szintén kenyérrel a húsért. Az emberiség alig pár ezer évvel haladta meg az árucsere alapú kereskedelmet, a főníciaiak az időszámításunk előtti VII. században verték az első egységes pénzeket. Persze, és ezt ne felejtsük el: az APEH ebben az esetben is megjelenthet Bicskén, és hiába mondja azt a pék vagy a sarki közértes, hogy bizony neki bicskei forintban, vagy, az ötletet továbbfejlesztve, csirkében és lisztben keletkezett a bevétele egy része, a nyereséget abból is rendes magyar forintban kellene leadózni.

Ugyan már, a magyar forintnak sincs fedezete, semmi – mondja a szakértő újabb aggályunkra, hogy mi lenne a bicskei forint fedezete, netán a rendszerhez csatlakozók, vagy magának az önkormányzatnak a félretett forintjai. A pénz valós fedezetét az értékes dolgok monetizálása, azaz pénzé alakítása teremtheti meg, ilyenek lehetnek akár a jövőben előállított értékek is, mondják a szakértők. Abban biztosak, hogy ha bevezetik ezt a pénzt – amelyből legalább 100 millió forintnyit akarnak a kezdetben forgalomba helyezni –, akkor az önkormányzat azt nem ingyen fogja szétosztogatni, hanem munka fejében fogják kiadni.

Nem lesz kötelező

A Bicskei Forint – így, nagy betűkkel –, ha lesz ilyen, számlapénzként képződik majd, éppúgy, mint a globális pénzrendszer valamennyi, kereskedelmi bankok által teremtett pénze – mondja a tanácsadó, és Mészáros András is úgy fogalmazott, hogy elektronikus pénzként szeretnék azt bevezetni. Amíg ugyanis szerintük a kereskedelmi bankok a „világ legnagyobb átverésével” teremtik meg a pénzt a hitelezés során, és kamatot fizetettnek az adósság után, addig a bicskei forint nem kamatozó pénz lenne. Így nem vezetne eladósodáshoz, ugyanakkor nem is lenne alkalmas a felhalmozásra.

Nem is ez a célja, mondja a megválasztása esetére önmaga visszahívhatóságát ígérő, Magyarország a magyaroké, Bicske a bicskeieké szlogenekkel kampányoló jelölt tanácsadója. Sokkal inkább az, hogy minél intenzívebb forgásban legyen, és pénzhez jutassa a helyi gazdaság szereplőit.

A helyi pénzt egy szövetkezeti logikán működő, belső elszámolási rendszert alkalmazó konstrukcióban vezetnék be. Ez azt jelenti, hogy annak elfogadása és az azzal való fizetés nem lenne kötelező – Vezér-Szörényi felidézte, hogy az 1848-as szabadságharc idején Klapka nyomtatott komáromi helyi pénzt, ám az nagyon népszerűtlen volt, mivel használatát kötelezővé tette –, csak a kváziszövetkezethez csatlakozott vállalkozók és lakosok körében terjedne.

Egy kicsi magyar, egy kicsi bicskei

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent? Ha például egy asztalostól megrendelnek egy bútort, akkor ő az ár egy részét elfogadhatja bicskei forintban is: magyar forintban kellene kifizetni az adóterhek költségét vagy például a bútorhoz magyar forintért, nem Bicskén megvett árukat és szolgáltatásokat, míg például a vállalkozói munkadíjat bicskei pénzben is kiegyenlíthetik. Egy másik példa szerint az önkormányzat az egyébként nem általa, hanem egy szakosított pénzintézet – például takarékszövetkezet – által kibocsátott bicskei pénzzel, vagy annak egy részével fizetheti ki az önkormányzatnak végzett munkát.

Többet, mint a magyar forintért – válaszolják arra a kérdésre, hogy mit lehet kapni ezért a bicskei a pénzért. Az árakat mindenki maga határozhatja meg, mondják a szakértők, akik károsnak tartanák a központilag vezérelt árszabályozást. Ezzel együtt is „a helyi pénz vásárlóereje sokkal nagyobb, mint a forinté, mert nincsenek olyan sallangjai, mint a globálisnak. Így nincs rajta kamatteher, nincs szállítási költség, ami egy kínai áru esetében lenne, de még egyes esetekben áfát sem kell fizetni” – sorolja Vezér-Szörényi. Utóbbi kapcsán kibújik belőlünk az eddig csöndesen megbújó Veres János – vagy inkább Draskovics Tibor? –, és szeretnénk kicsit többet megtudni erről az áfamentességről.

Bukik, de nem nagyobbat, mint egyébként

Az alanyi áfamentesség évi ötmillió forintos jövedelemig járó lehetőségét említi, mondván, ezt a vállalkozó az adóhivatalnál kérheti. Ez azonban csak arra vonatkozik, hogy a vállalkozó az általa eladott termékre ne számítson fel áfát, amikor az ahhoz szükséges eszközöket megveszi, akkor ki kell fizetnie az áfát; így tehát bukik az üzleten, nem? – vetjük közbe. „Nem többet, mint egyébként is bukott volna” – halljuk a nem túl konkrét választ.

A forintét meghaladó vásárlóerő-érték helyett később már inkább azt emlegetik az első hallásra eléggé megütközést keltő helyi pénz előnyeként – amiről nekünk egy nagy mesemondó báró jutott eszünkbe, aki állítólag önmaga hajánál fogva rántotta ki magát a mocsárból –, hogy ez elősegítheti a munkanélküliség csökkenését, így a segélyezettek számát is mérsékli. Emellett az önkormányzat azáltal is jobban jár, mert az élénkülő helyi gazdaság a helyiadó-bevételek emelkedését eredményezheti.

A helyi pénz jogilag egyébként nem is lenne pénz. Egy a szakértők szerint nem kötelező erejű APEH-állásfoglalás szerint ugyanis az azzal történő tranzakciók természetbeni fizetésnek minősülnek. A bevezetése, ha Mészáros András nyeri a választást, és ezt a tervét keresztül tudja vinni a képviselő-testületen – hiszen a bevezetéséhez helyi rendeletet kell alkotni –, technikailag nagyon gyorsan, néhány hónap alatt megtörténhet, bár „szükség lesz előtte alapos felvilágosító és marketinges munkára”, hiszen „sokakkal el kell fogadtatni”. Úgy ugyanis nem lehet bevezetni, legalábbis nincs értelme, mondja a politikus tanácsadója, ha az érintettek, tehát a helyi lakosok és vállalkozók nem látják, hogy ez milyen jó nekik.

Ha nem Bicskén, majd máshol

Hogy mennyi embernek kell ezt meglátnia? Erre különböző számítások vannak – hiszen a helyi pénz nem magyar találmány, Vezér-Szörényi szerint a világon már mintegy ötezer helyen alkalmazzák –, a bicskei polgármester-jelölt szakértői szerint a 11 ezer lakosú településen a „kritikus tömeget” a bizakodóbb számítások szerint akár már 50 vállalkozás vagy háztartás csatlakozásával is elérhetik, de ennek a tízszerese már a legóvatosabb számítások szerint is bőségesen elegendő, hogy a rendszer működőképes legyen.

Négyen indulnak

Bicskén a 2006-os önkormányzati választáson nyertes Szántó János MSZP-s polgármester halála miatt kell időközi választást tartani. A székért egy szocialista, egy fideszes és két független jelölt száll harcba. 2006-ban az MSZP jelöltje a szavazatok 58 százalékát szerezte meg, fideszes ellenfele 42 százalékot kapott, más jelölt nem volt.

Hogy az lesz-e, azt most még nem tudni. Akkor sem biztos, hogy Bicskének lesz saját pénze, ha Mészáros Andrást polgármesterré választják. Hiszen nem elég a képviselők várható ellenállását legyűrnie, a lakosság támogatását is meg kell szereznie. Márpedig a pénzügyekben a magyarok elégé konzervatívak, kétséges, belemennének-e olyan ügyletbe, hogy jövedelmük egy részét csak helyben elkölthető, hosszabb távon – éppen újszerűsége miatt – kétséges árfolyamú helyi pénzben kapják meg. Valóban óvatosak a magyarok, ismeri el Vezér-Szörényi is, aki azonban ennek ellenére is bizakodó: „helyi pénz előbb-utóbb biztos lesz, ha nem Bicskén, hát máshol, hiszen most is több önkormányzat készít hatástanulmányt arról, érdemes lenne-e egy ilyen bevezetése”.