Senki sem vevő a hungarikumokra

A makói hagyma, a kalocsai vagy szegedi fűszerpaprika hiába a legjobb ízű a világon, ha előállításuk nem versenyképes és a vevők sem akarják megfizetni a magasabb minőséget. Eltűnhetnek az olyan növényfajták is, amelyek bár nem hungarikumok, de mégis kapcsolódnak egy-egy termőtájhoz. A húsvéti rozmaring vagy a nyári fontos alma mindenki által ismert fajták, de hasonlóan említhetjük a cigánymeggyet, pándi meggyet, besztercei szilvát, a gönci magyar kajszit, a szomolyai fekete cseresznyét. A fajták többsége nem alkalmas a nagyüzemi termelésre, termésátlagban is elmaradnak, ezért csak ízben vehetik fel a versenyt a mai, nagyobb hozamú fajtákkal.

Egy-egy termőterület jellege viszont megmaradt, így a hevesi dinnye, a kecskeméti barack, a szabolcsi alma vagy a szentesi paradicsom még mindig kedvelt a vevők körében.

Fogy a fűszerpaprika

Évről évre zsugorodik a fűszerpaprika vetésterülete, tavaly még 4500 hektáron termelték a növényt, az idén ennek mindössze a felén - mondta a Napi Gazdaságnak Bartos András, a Fűszerpaprika Terméktanács elnöke. Az ágazat sorsa az uniós csatlakozással pecsételődött meg, mert megszűnt az importtermékekre kivetett védővám, közben a korábbi támogatás is ötödére esett vissza. A felvásárlási árak sem változtak az elmúlt években, az első osztályú termésért 50-60 forintot adnak kilogrammonként, ami alig fedezi a költségeket.

A magyar paprika nem versenyképes a dél-amerikaival, ahol magán a növényen szárítják meg a termést, amivel megspórolható a szárításhoz használt energia nagyobb része, és a munkaerő is jóval olcsóbb. Hiába szép az őrlemény színe és az íze bizonyítottan a legjobb a világon, ha ezt senki nem akarja megfizetni. (Tegyük hozzá, a hamisítási botrányok sem tettek jót a magyar paprika megítélésének a külföldi piacokon.)

Ma már a magyar húsipar is importból szerzi be a szükséges paprikamennyiség nagyobb részét, a zsákos értékesítés 1800 tonnára esett vissza, míg az export szinte megszűnt; az ágazat fénykorábban évi 5-6 ezer tonnát szállítottak külföldre, mára ez néhány száz tonnára csökkent - jellemzi a helyzetet Bartos. A felvevő piacot a szomszédos országok jelentik, valamit Németország, Svédország, de eddig senkinek sem sikerült erős márkát felépítenie és bekerülnie egy ottani áruházláncba. Közben a lakossági felhasználás alig változott, körülbelül 1800 tonna évente, viszont a kereslet eltolódott a fűszerkeverékek felé, ahol a paprikát csak színezésre használják.

Nem fizetik meg a makói nevet

A felmérések szerint a vásárlók a hagymát Makóval azonosítják, de az üzletekben mégis az olcsóbb terméket emelik le a polcokról - nyilatkozta a lapnak Joó Sándor, a Mezőker Kft. ügyvezetője. A vetésterület ezer hektár alatt lehet; sok az apró terület, ezek semmilyen statisztikában nem szerepelnek. A makói hagyma 90 százalékát az elmúlt húsz évben főként szárítva értékesítették, elsősorban Nyugat-Európában. Ez az értékesítési forma azonban visszaszorulóban van, mivel jóval olcsóbban lehet beszerezni nem sokkal rosszabb minőségű szárított vöröshagymát Egyiptomból, Indiából és Kínából. A makói fajták hátránya, hogy érzékenyek az időjárásra, ami az idei termést is csökkenti, termésátlaguk pedig csak fele a ma termesztett egyéves hagymáknak.

A fogyasztói szokások is változnak, az intenzív illatú és csípős makói hagyma helyett a vevők inkább a salátahagymákat részesítik előnyben. Joó szerint a kilábalást az jelentheti, ha a makói hagyma prémium termékként jelenik meg a piacon.