A testek elcsigázottak, de a szívekben lobog a remény, jut-e még legalább fél tucat leértékelt porszívó cserélhető gégecsővel, de ha mégsem, akkor talán egy raklap félautómata kenyérpirító a családnak, kerül-e az asztalra néhány bála sarkított képernyős színes tévé, az sem baj, ha nem teletextes?
Lehull a laza szövet
Vannak nehéz pillanatok az életben, amikor minden kiderül. Amikor lehull a maszk, felfeslik a kultúra laza szövete, megmutatkozik a lélek féltve őrzött titkos vágya. Most egy műszaki cikkeket árusító áruház katalógusa hozta el a drámai pillanatot. Elég volt egy leértékelés bejelentése és a nyitás napján máris tizenötezer ember vetkőzött ki magából, tülekedett, lökdösődött, dulakodott, alázta magát és az áruház alkalmazottjait.
Tette ezt magától értetődően, önérzetesen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne betörni egy áruház bejáratát, letiporni az előtte állót. Vagy mintha végtelenül hétköznapi, normális lenne egy áruház előtt virrasztani.
Vulgárdarwin
És valóban. Ott lenni az Electro World nyitásakor, küzdeni, helyezkedni az ma a rátermettség, az életrevalóság fényes bizonyítéka Magyarországon. Ahogy a konyhákban és a fodrászüzletekben mondják: a túlélésért folytatott kíméletlen harc. Aki erősebb, az több leértékelt porszívót tud szerezni, ő túlél, a többi elpusztul.
Darwin helyezkedik a sírjában.
Kell a hely
Lehet persze arról elmélkedni, hogy az egész karámjelenet azért történt, mert szegények az emberek, és nekik még pár tízezer forint megtakarítás is maga a túlélés. Csakhogy jóformán mindenki négy keréken érkezett túlélni, sokan egy-két gyerekkel, és valószínűleg több szobát szeretnének majd kiporszívózni több porszívóval.
Az is felvetődött, hogy a megkésett nyitás miatt kezdett hisztériázni a tömeg, a legvalószínűbb variáció szerint azonban egy pizzás túlélő sétált be az épületbe az egyik oldalsó ajtón, tettével jelentős tudatmódosulást okozva a várakozókban. Végül is részéletkérdés, hogy mi volt a szikra, a szenvedélyeket már korábban alaposan felkorbácsolta a leértékelt porszívók (mostantól slágertermék) és a megtakarított ezerforintok ígézete. Az égető vágy a birtoklásra, a semmivel sem összehasonlítható érzésre, hogy sok-sok újabb slágertermék lesz a lakásban.
A virrasztás/taposás/dulakodás egy erősen vágyakozónak nem önmegalázó, szánalmas cselekedet, nem a véglénylét ékes bizonyítéka, hanem élet-halál kérdése, sorskérdés. Aki elájul, vesztett. Adjuk hátra, kell az a félnégyzetméter, amit elfoglalt.
Fogyassz magyar!
A magyar ember amúgy is különös viszony fűzi a fogyasztáshoz. Nem sok országról hallani, amelyik Gorenje fridzsiderekre költi összes valutatartalékát. Ahol családanyák ingyen törölközőkért verekednek össze (szintén Budaörs, Ikea).
A fogyasztói hisztéria persze nem eredeti magyarspecifikum. Legutóbb Brazíliában, Rioban volt halálos áldozatokkal is járó tömegpszichó, csakhogy ott karácsonykor szegényeknek osztott a kormány ajándékcsomagot. Budaörsön nem nincstelenek készültek áruházostromra, hanem amolyan polgárfélék, akik mindenképpen venni akartak valamit, mindegy, hogy mit, csak leértékelt legyen. Ha a szomszédban gumiarábikumot árultak volna félpénzért, akkor oda csődül a polgárosodó réteg.
Ezért hát ne legyen illúziónk: az Electro World előtti tömeges leállatiasodás nem egy speciális jelenség, nem a helyi körülmények szerencsétlen összjátéka, hanem a létező korszellem természetes megnyilvánulása. A konzumidiótizmus bárhol, bármikor tombolni kezdhet, ahol leértékelnek, ingyen osztogatnak. Kiírtani, megállítani nem lehet, legfeljebb kezelni.
Rendészetileg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
