Vilma
-7 °C
4 °C

Lemond Jaksity György?

2004.06.25. 13:45
Ha nem kérik fel a maradásra, Jaksity György lemondana elnöki tisztségéről a Budapesti Értéktőzsde keddi közgyűlésén. A BÉT két éve megválasztott első embere szerint a többségi tulajdonrészt megszerző osztrák befektetők nem tájékoztatták szándékaikról sem személyét, sem pedig a tőzsde jövőjét illetően. Jaksity György úgy véli, a magyar értékpapírok bécsi tőzsdére való bevezetése kifejezetten káros lenne mind a kibocsátók, mind a magyar gazdaság egésze szempontjából.
A kívülálló számára úgy tűnik, komoly nézeteltérés alakult ki ön és a Budapesti Értéktőzsde részvényeinek 68 százalékát nemrégiben megszerző osztrák konzorcium között.

Én nem érzékelek komoly nézeteltérést. Éppen azért kommunikáltunk nagyon óvatosan és tényszerűen a tulajdonosváltás bejelentése után, hogy az ilyenkor esetlegesen felmerülő félreértéseket elkerüljük.

De azért találgatásra adott okot azzal, hogy nem ment el a sajtótájékoztatóra, ahol az akvizíciót bejelentették.

#alt# A Budapesti Értéktőzsdét vagy annak képviselőjét hivatalosan nem hívták meg a sajtótájékoztatóra. Ha tud nekem mondani egy olyan tőzsdét vagy bármilyen társaságot, melynek vezető tisztségviselői hobbiból eljárnak más tőzsdék vagy cégek sajtótájékoztatóira, akkor elfogadom, amit mond. A kollégáim ugyan elmentek, mert semmit nem tudtunk arról, mi történik; mi is a sajtóból értesültünk a tranzakcióról, és azt reméltük, ott megtudunk valamit. A Budapesti Értéktőzsde egy nemzeti intézmény, és elnöke - függetlenül attól, hogy ki az - az intézményt jeleníti meg, és megjelenésével valamit deklarál. Ha leül egy sajtótájékoztatón a kispadra, azzal a magyar tőkepiac ül le a kispadra. Ez kétéves kommunikációs munkánk csődje lett volna.

A kommunikációs megfontolásoknál talán fontosabb, hogy semmit nem tudtak a készülő tranzakcióról.

Egyfelől lehet azt mondani, nem is kellett tudnunk róla, hiszen senkinek nem kell bejelentenie, hogy eladni vagy venni kíván BÉT-részvényeket. Ugyanakkor a lehetősége megvan az eladónak és különösképpen a vevőnek, hogy valamilyen alapvető tájékoztatást adjon a menedzsmentnek, hiszen ezáltal tudja kifejezni a szándékait. Ha valaki nem él ezzel a lehetőséggel, az is egy üzenet.

Azóta tárgyalt a konzorciumot képviselő HVB Bank vezérigazgatójával. Majd azt nyilatkozta, szeretné, ha garanciákat kapna arra, hogy a tőzsde független, nemzeti intézmény marad. Mit kell érteni nemzeti intézményen?

Ha megnézzük, hogyan működnek a tőzsdék Európában, azt találjuk, hogy egyrészt vannak nagy integrátor tőzsdeközpontok, melyek maguk köré gyűjtenek kisebb tőzsdéket, és tőzsdei központként vagy esetleg páneurópai tőzsdei ambícióval alakítják stratégiájukat. A kisebb és közepes méretű országok tőzsdéi viszont nemzeti stratégiával rendelkeznek. Még ha meg is jelennek egy integrációban, nem adják fel jogi függetlenségüket és piaci önállóságukat, továbbra is maguk működtetik azt a mechanizmust, amitől a tőkepiac a tőkepiac.

A nemzeti jelleg tehát azt jelenti, hogy itt van a piac, itt vannak a kibocsátók, ide lehet jönni, ha valaki magyar papírokat akar venni. Nem az a lényeg, hogy nemzeti színű zászló lengedezzen a többségi tulajdonos székházán, hanem az, hogy ide kapcsolódjon az a néhány ezer munkahely, ami egy tőkepiac belső működtetéséhez szükséges. Ez több tíz milliárd forint bevétel a költségvetésnek, ennek töredékéért is gyilkos küzdelem folyik a politikai pártok között a büdzsé tervezésének időszakában. Ez meg csak úgy itt van, és időnként el akarjuk veszíteni. Én nem.

Látja reális veszélyét annak, hogy az új tulajdonos leépítené a helyi piacot?

Ha már látnánk ilyen veszélyt, az nagyon rossz lenne. Amikor az ember a gazdaságban szembe találkozik valaminek a veszélyével, akkor az esetek többségében már nagyon kevés esélye van arra, hogy ezt kikerülje. Bár nagyon szimpatikus, hogy az osztrák konzorcium kommunikációs szinten elkötelezte magát a magyar piac függetlenségének megőrzése mellett, fontosnak tartanám, hogy olyan konkrét, számon kérhető kötelezettségeket is vállaljon, amelyekből már nem lehet kifarolni.

Mire gondol?

#alt#Senki nem várja el a gazdasági életben, hogy valaki élete végéig tartó elkötelezettséget vállaljon. És hosszú távon elkerülhetetlen, hogy a ma nemzeti modellben működő tőzsdék, akárcsak más vállalatok, integrálódjanak azokba a nagyobb gazdasági egységekbe, melyekhez amúgy is tartoznak. De főleg a kis országoknak nem mindegy, hogy a hosszú táv 30 év vagy esetleg öt. Szerintem mindenkinek az az érdeke, hogy minél hosszabb ideig tudjuk élvezni a független, nemzeti jellegből adódó lehetőségeket. Az más kérdés, hogyan lehet ezt garanciák szintjén megfogalmazni. Minden, ami elmondható, megtehető, az örömhír, és minél több van belőle, annál jobban megnyugtatja a hazai piaci szereplőket. Az igazgatóságnak nincsenek eszközei ezek a kikényszerítésére, ugyanakkor számonkérhető rajtunk, megtettük-e mindent, hogy ezek fontosságára felhívjuk a figyelmet.

Tehát nem nyugtatja meg a HVB Bank javaslata, mely szerint az alapító okiratban rögzítsék, hogy a tőzsde megszüntetését, tevékenységének átadását illető döntéshez a részvényesek 85 százalékának szavazatára legyen szükség a mostani 75 helyett?

Egy ilyen javaslat már volt a korábbi közgyűlésen, akkor nem kapta meg a szükséges támogatást. Ebben a helyzetben mint gesztus abszolút értékelendő.

Végül is az új tulajdonostól megnyugtató válaszokat kapott aggodalmaira? Maradni kíván a tőzsde élén? Mi lesz a jövő keddi közgyűlésen?

Én korábban azt mondtam, két esetben mondok le. Az egyik, ha az igazgatóság olyan irányba kénytelen elvinni a tőzsdét, ami számomra elfogadhatatlan. De eddig a kérdésig el se jutottunk. Már hetekkel ezelőtt nyilvánosan és persze a többségi tulajdonosnak is jeleztem, függetlenül attól, rendelkeznek-e az elmozdításomhoz szükséges 75 százalékkal, nagyon szívesen lemondok, ha egyértelműen megfogalmazzák, hogy mással szeretnének dolgozni. Ugyanezt jelezték a felügyelőbizottság és az igazgatótanács tagjai. Tehát testületileg - ami az elvárás volt velünk szemben - nem tudunk lemondani, ez értelmezhetetlen kategória, nem utolsó sorban jogilag is. De a maga nevében mindenki jelezte, a békés átmenet érdekében hajlandó lemondani. Nem áll a társaság érdekében, hogy háborúzzunk a közgyűlésen

A konzorcium világossá tette, mit szeretne?

Ezidáig nem. De az üzeneteket természetesen megértettem. Nagyon egyszerű. Ha valaki vesz egy vállalatot, akkor megkeresi a menedzsmentet, elmeséli elképzeléseit, megkérdezi, hogyan áll a cég. Majd azt mondja, "együtt dolgozunk veletek", "meggondoljuk, hogy együtt dolgozunk-e veletek", vagy "már meggondoltuk, és nem akarunk". E három egyszerű mondat egyikét sem hallottam, mióta tart ez a folyamat. Ennek nyilván megvan az oka.

Ezek szerint a közgyűlésen felajánlja a lemondását?

A közgyűlésen szerintem minden vezető lemond eddigi tisztségéről, persze lehetnek olyanok, akiket újraválasztanak.

A tőzsde nemzeti jellegének megőrzése mellett beszélt a kisebbségi részvényesek érdekeinek védelméről is. Mire gondol?

Függetlenül attól, hogy a konkrét jogi rendelkezések mit írnak elő, egy felvásárlás során két dolgot célszerű biztosítani a kisebbségi részvényeseknek. Ha maradni akarnak, akkor lehetőségek szerint konszenzusos irányítás legyen, vagyis a többségi tulajdonos ne a kisebbségi tulajdonosok kárára éljen szavazati jogaival. Ha viszont a kisebbségi részvényeseket nem tudja erről megnyugtatni, és ezek úgy döntenek, el akarják adni részvényeiket, akkor biztosítsa számukra ugyanazt az elbírálást, mint amilyet a többség megszerzésekor az eladó részvényeseknek. Ezt a szellemet képviseli mind a nyilvános társaságok felvásárlását szabályozó tőkepiaci törvény, mind pedig a gazdasági társaságokról szóló törvény.

A BÉT többségi pakettjének megvásárlásakor azonban a konzorcium nagyon vigyázott arra, hogy sem a közvetlen, sem a közvetett részesedésnél ne lépje túl azokat a küszöbértékeket, amelyeknél a jogszabályok valamilyen kötelezettséget rónának rá. Ez nagyon ügyes szerkezet. A kérdés az, milyen moralitás tartozik a konstrukcióhoz. Ha az előbb említett két minimális jogot a kisebbségi részvényesek élvezik, akkor azt mondom, moralitás társul a profin összerakott konstrukcióval. Ha bármelyik sérül, és ezt majd az idő dönti el, akkor valami más, és mindenkinek le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. Az igazgatóságnak nincsenek eszközei ennek kikényszerítsére. Én mindenesetre szakmai, jogi és erkölcsi alapon képviselek egy nézetet, amelyet az európai, sőt a globális felvásárlási gyakorlatból ismerek. Ennél többet nem tudok tenni.

#alt#

#alt# Már korábban felmerült annak a veszélye, hogy jöhet egy nagy nemzetközi konzorcium, mely érdeklődik a magyar piac iránt. A mostani eladókról gyanítani lehetett, nem hosszú távú befektetők. Lett volna lehetőség arra, hogy valaki megszervezzen egy belföldi konzorciumot.

Egy részvénytársaság igazgatóságának jogosítványait és kötelezettségeit jól behatárolja az alapító okirat és a gazdasági társaságokról szóló törvény. Ezek között nem szerepel olyasmi, hogy a részvényesek közötti tranzakciókban bármiféle szerepet kellene vállalnia. Sőt, a mindenkori igazgatóságnak mind a törvény, mind az üzleti racionalitás alapján nagyon óvatosnak kell lennie, hiszen a részvényesek száz százalékát képviseli. Ha bármilyen pozitív vagy negatív gesztust tesz valamelyik részvényes felé, összeütközésbe kerülhet ezzel a kívánalommal. Tehát azok az elvárások, hogy nekünk szövetséget kellett volna kötni egyes részvényesekkel más részvényesekkel szemben, egyenesen jogellenesek. Ezt azért hangsúlyozom, mert a részvényesek részéről elhangzott ilyen kívánalom. Megkaptuk például azt a kritikát, hogy nem voltunk eléggé barátságosak a korábbi többségi tulajdonossal. Ők azt kérték számon, miért szövetkezünk a HVB Bankkal, a HVB viszont azt, miért nem szövetkezzünk velük. Aki ott volt ezeken a tárgyalásokon, az tudja, egyikükkel sem szövetkeztünk, mert - mint mondtam - nem az egyes részvényesekkel vagyunk jogi és üzleti kapcsolatban.

Egyébként mit gondol a spekulánsok teljesítményéről? A HVB vezérigazgatója szinte kalapot emelt előttük.

A pénzügyi befektetők vagy spekulánsok eredményének megítélése nagyon egyszerű, számszaki kérdés. Abban viszont nyilván vannak izlésbeli különbségek, milyen eszközökkel lehet ebben az üzletben valamit elérni. Már egy éve látszott, hogy ezek a befektetők többek között a BÁT Keler-részének eladásával pár milliárd forintot próbálnak kinyerni a rendszerből; de részben jogkövető magatartásuknak, részben pedig a Nemzeti Bank fellépésének köszönhetően ez a lehetőség elesett. Maradt tehát a másik megoldás, hogy eladják részvényeiket.

Az első, kútba esett változat szépséghibája volt, hogy az árutőzsdén csaknem kétharmados többséggel rendelkező pénzügyi befektetők a BÁT Keler-részesedését önmaguktól vették volna meg felerészt más pénzén, hiszen az értéktőzsdén csak minimális többségük volt.

Ez egy nagyon kényes helyzet, az üzletben úgy hívják, hogy érdekkonfliktus, tehát amikor ugyanazok szavaznak egy üzletről az eladó és a vevő oldalán is. Ez kétségkívül felveti annak lehetőségét, hogy az üzlet nem teljesen fair. A februári közgyűlés előtt azt javasoltam nekik, a lehető legnagyobb mértékben gyakoroljanak önmérsékletet, és elmondtam, hogy minden eszközt meg fogunk mozgatni, ami egy jogállamban igénybe vehető, ha úgy érezzük, a BÉT egyes részvényeseit más részvényesek miatt kár éri. Hála istennek, és szeretném, ha ezt mindenki értékelné, aki ezzel a témával foglalkozik, minden egyes konfliktusponton sikerült kompromisszumot találni. A most elvonult tulajdonosok dicséreteként hadd hangozzék el, és ilyesmi nekem nem sokszor hagyta el a számat, hogy szavazati erejüktől függetlenül engedtek eredeti elképzeléseikből. Hozzáteszem, ezek a tárgyalások nem simogatásokból és dicséretekből álltak. Ha az ő emlékeikben kellemetlen figuraként maradtam meg, akkor ez azért van, mert az ő részérdekeikkel szemben az igazgatóság és a felügyelőbizottság velem együtt a társaság egészének érdekeit képviselte.

A HVB Bank azt is kezdeményezte, a közgyűlés vonja vissza a BÁT és a BÉT integrációjáról hozott korábbi döntést, mert másképp képzeli el a folyamatot.

A BÁT és a BÉT integrációja esetében kőkemény harcok vezettek el a megállapodásig, melyet egyébként azok a szereplők is megszavaztak, akik most megváltoztatásáról fognak dönteni. A BÉT-nek alapvetően semleges az integráció. A mi életünk ettől nem fog drasztikusan megváltozni. A többszáz milliós veszteséget produkáló BÁT-nak viszont létkérdés. A devizapiac az elmúlt években magától átjött a BÉT-re, és nekünk ez volt az igazán izgalmas. De látva azt a helyzetet, ami kialakult a BÁT-on, felelősséget éreztünk azért, hogy ne tűnjön el az a része, az árupiac sem, ami bennünket üzletileg kevésbé érdekel. Ha a mostani közgyűlési döntéssel ugyanezt a célt kerülő úton tudjuk elérni, az felvet bizonyos kérdéseket. Feltehetően nem jár majd hatalmas plusz költséggel, kockázattal vagy időigénnyel. De valamekkorával azért jár. A kérdés pedig az, miért kell ezt felvállalni. Azt értem, hogy a konzorciumnak ez az érdeke, hiszen az ügylet során a BÉT mellett a BÁT-on is többséget szerzett. Tehát a februári helyzet reprodukálódott, csak más szereplőkkel. Megint előállt az a helyzet, hogy nem feltétlenül egyezik meg a többségi tulajdonos és a társaság érdeke.

Hadd térjünk vissza a minél későbbi nemzetközi integrációhoz. A tőzsdei cégeknek is ez az érdekük? A laikus azt gondolná, annál jobb, minél több piacon forognak.

Ennek ugyanis éppen az ellenkezője igaz. Minél inkább egy adott piacon koncentrálódik a kereskedés egy vállalat papírjaival, annál likvidebb a részvény. Ha több helyre oszlanak el a papírok, a likviditás sehol nem lesz elegendő, még akkor sem, ha egy centrumban lett volna elég forgalom. A vállalatoknak ez életbevágó kérdés, a kevésbé likvid részvények ugyanis sokkal kevesebbe kerülnek. Márpedig minél kevesebbe kerül egy részvény, annál nagyobb egy vállalat tőkeköltsége, és így annál kevesebb beruházási lehetőséget tud kihasználni. Ezért előbb vagy utóbb elpusztul a versenyben.

A külföldi cégek jelentős részének papírjait is több tőzsdén jegyzik.

A magyar cégek helyzete más. A magyar vállalatok a futottak még kategóriába tartoznának német vagy angolszász területen, hiszen tíz vagy húszezer vállalat között csak az egyik kevéssé ismert cégként jelennek meg. Nálunk a négy-öt nagy kibocsátó adja a forgalom 90 százalékát. Ők ott vannak azokon a listákon is, amelyeken a fejlődő piacok legjobb vállalatait felsorolják. Ha kiviszik ezeket a papírokat egy nagy tőzsdére, lekerülnek a specialisták "képernyőjéről", elvesztik sztárpapír jellegüket, és ez értékelésükben, likviditásukban is meg fog mutatkozni. Így azt kell mondanom, a magyar kibocsátóknak egyáltalán nem mindegy, lesz-e nemzeti piac a következő öt-tíz évben.

Akkor miért nem mondja ki, hogy a HVB Bank stratégiáját veszélyesnek tartja?

Azért sem mondhatok ilyet, mert eddig nem hozták nyilvánosságra, mi a stratégiájuk. Nem akartunk olyasmit véleményezni, amiről semmit nem tudunk.

A HVB nyilatkozataikból úgy tűnik, a részvényeket kölcsönösen bevezetnék előbb Bécsben és Budapesten, majd a lengyel tőzsde megszerzésétől függően Varsóban is.

Én azt gondolom, ha a régiót egy egységnek vesszük, és ott a tőzsdék között körbejárnak a papírok, azzal a régió semmit nem nyer, mert egyszerűen csak ugyanaz a forgalom másképp oszlik meg. A nemzeti tőzsdék viszont veszíthetnek egy ilyen folyamatban. Ha a budapesti tőzsdén jobb cégek vannak, mint más piacon, akkor számunkra a keresztlistázás nem értékteremtő, hanem értékcsökkentő.