A magyarok nagyon készpénzcentrikusak

A magyar polgárok továbbra sem tudnak igazán megbarátkozni a kártyás fizetéssel. Mint arra az elmúlt év végén, ez év elején a MasterCard által hét kelet-közép-európai országban végzett felmérés kimutatta: állampolgáraink továbbra is a készpénzfelvételi lehetőséget tartják a legfontosabb kártyafunkciónak. A megkérdezettek 87 százalékának jutott elsőként eszébe az, hogy plasztikjával pénzt vehet fel, miközben a csehek és az ukránok döntő része számára a bankkártyás vásárlás a plasztiklapok fő felhasználási területe - mindkét országban a válaszadók 89 százaléka jelölte ezt a funkciót az első helyre.

Teret nyer

Örömteli ugyanakkor, hogy a MasterCard felmérése szerint, ha óvatosan is, de azért Magyarországon is egyre inkább teret nyer a kártyák valódi felhasználási célja, a készpénz nélküli fizetés: a nemzetközi kártyatársaság kimutatásai szerint mért 5 százalékos javulás teljes mértékben egybecseng a Magyar Nemzeti Bank adataival: ez utóbbi szerint száz bankkártyával indított tranzakcióból 2003 első félévében már csak 60 volt ATM-es készpénzfelvétel, szemben az egy évvel korábbi 65-tel. Bár a forgalomarányos növekedésben ennél jelentősebb, 6 százalékos a növekedés, ám a teljes, 1928 milliárdos forgalmon belül még mindig csak 35 százalék a vásárlásra fordított összeg.

A nemzetközi kártyacég arra is kíváncsi volt, hogy milyen érvek szólnak a megszólaltatottak szerint a bankkártyák mellett. Nos, a magyar polgárok 40 százaléka - némiképp ellentmondva korábbi, a készpénzfelvételre koncentráló válaszának - azt tartotta a legfőbb erénynek, hogy nem kell készpénzt hordania magánál. A régiós toplistán egyébként szintén ez a válasz ért első helyet, míg a dobogó többi fokán a "segít az áruvásárláskor" és a "bármikor készpénzhez juthatok" megállapítás szerepelt. A legszofisztikáltabb kártyahasználónak a horvátok tűntek a felmérés ezen részében, hiszen náluk volt a legnagyobb a bankkártyák hitelfunkcióját, a késleltetett és részletfizetési lehetőséget előnyként bemutató válaszok megjelölése. Igaz, Horvátország ezen a téren némi előnnyel indul: délnyugati szomszédunknál már közel harminc éve vannak bankkártyák használatban.

Dobogós problémák

Érdekes, hogy épp a horvátok tartanak a legjobban a hitelkártyáktól. A megkérdezettek 27 százaléka hajlamosnak tartja magát a túlköltekezésre. Magyarországon a legerősebb félelem a bankkártya elvesztéséhez kötődik: honfitársaink 21 százalékának okoz folyamatos rettegést, hogy valahol elhagyja kártyáját. Némileg furcsa, hogy a csalásoktól és a visszaélésektől való félelem nem túl erős a régió országaiban: a megkérdezettek 13-22 százaléka jelölte meg a kártyákra vonatkozó félelmei között ezeket a lehetőségeket.

A jelek szerint a régió polgárait egyre jobban zavarják lehetőségeik korlátai. A orosz válaszadók 30 százaléka kevesli az elfogadóhelyek számát (sőt 27 százalékuk nem talál ATM-et a számára ideális távolságon belül sem), Ukrajnában ez a szám 17 százalékos. Annak ellenére, hogy a Magyarországon található 19 000 körüli elfogadóhelynél lényegesen több, 45 ezer végponton lehet fizetni Csehországban bankkártyával, az ottani polgárok 20 százaléka továbbra is kevesli az elfogadóhelyek számát.

A kártyás fizetés Magyarországon és Szlovákiában a legproblémamentesebb: az itteni válaszadók 36 és 33 százaléka tapasztalt csupán már valamilyen gondot a fizetések során, míg például az oroszok 47, az ukránok és a csehek 52-52 százalékának meggyűlt már a baja plasztikjával. A problémák leginkább a terminál meghibásodásával függtek össze, ám ezt követően a válaszok sorrendjében az adott kereskedelmi egység kártyaelfogadástól való vonakodása, illetve a terminálkezelők hiányos ismeretei voltak a "dobogós" problémák. Hogy milyen az elfogadói környezet, arra jó példa, hogy míg a horvát kártyatulajdonosok 34 százaléka azonnal sarkon fordul, ha valahol vonakodnak elfogadni a kártyáját és inkább másik üzletet keres, addig az ukránok és az oroszok közel 80 százaléka megadóan elkezd hrivnyáért és rubelért kotorászni.