További Magyar cikkek
Kevés a klasszikus
A klasszikus hitelkártyák aránya ezzel együtt folyamatosan növekszik a hazai piacon, hiszen kibocsátási számának emelkedési üteme már gyorsabb akár a betéti, akár az áruhitelkártyákénál. Amellett, hogy a hazai hitelintézetek elsősorban a "jobb minőségű", tehát nagyobb jövedelmű, likviditási problémákkal láthatóan nem küszködő ügyfeleiket igyekeznek megtalálni ajánlataikkal, a piacra csak egy-két éve berobbant, nálunk még újnak számító terméket ügyfélszerzési lehetőségnek is tekintik. Ez utóbbi elgondolásnál az a logika vezérli a bankokat, hogy - bár a hitelkártya-igénylés nem folyószámlához kötött - mégis valamilyen kapcsolatot teremt, és ha az ügyfél elégedett, egyéb szolgáltatásaihoz is a kreditkártya-kibocsátó bankot veszi igénybe, jobb esetben pedig addigi számlavezetőjétől is hajlandó megválni.
Az új ügyfél a legjobb ügyfél
A hitelintézetek ajánlataiból úgy tűnik, hogy a tehetősebb ügyfelek ellátásánál az újak szerzése még többet nyom a latban: hatvanezer forintos, igazolt havi jövedelemmel már bárki kártyabirtokos lehet, ha legalább egyéves, nagyobb megszakítások nélküli munkaviszonya van. A hitelkeret ösz-szege viszont elérheti a havi jövedelem háromszorosát is, ami igen csábítónak hangzik az ügyfél szempontjából, csakúgy, mint a 40-50 napos kamatmentes időszak. A bankok kiegészítő kellékekkel is igyekeznek megnyerni az ügyfelek kegyeit: a kiegészítő életbiztosítás a legtöbb, a piacra már belépett hitelintézet kártyáihoz rendelhető - vagy automatikusan jár -, és a társkártya igénylésének lehetősége is általános opciónak számít. Az OTP Bank akcióval is igyekszik erősíteni pozícióit: e hónap végéig a klasszikus hitelkártyát használók 50 százalékos kamatkedvezményt kapnak, a bank nem számít fel zárlati díjat, illetve az OTP-s ATM-nél történő készpénzfelvételt ingyenessé tették erre az időszakra.
Szívesen költenek hitelre
Az átmeneti készpénzhiányt, vagy az előre hozott beruházást az állandó pénzzavartól ugyanakkor igyekeznek elhatárolni a bankok, ami tükröződik a készpénzfelvétel igen borsosra alakított díjszabásában. A Magyarországon működő pénzintézetek tapasztalatai szerint a hazai ügyfelek bátrabban bánnak hitelkártyáikkal nyugat-európai társaiknál. Míg a tőlünk fejlettebb államokban 30 százalék körülire tehető a kártyájukat ténylegesen hitelcélra használók aránya, addig a hazai birtokosok 60-70 százaléka rendszeresen túllépi a kamatmentességet biztosító időkorlátot: ez arra utal, hogy a hazai fogyasztók egyelőre a kártyát is inkább egy új hitellehetőségnek tekintik, és nem olyan eszköznek, amely segíti őket pénzügyeik kényelmesebb intézésében. (Ebben persze komoly szerepet játszanak a hazai jövedelmi viszonyok is.) Az itthoni hitelkártya-használók azon része viszont, amely időben feltölti a kihasznált keretet, viszonylag könnyen "ledolgozhatja" a szolgáltatás éves díját, hiszen az egy egyszerűbb konstrukciónál néhány ezer forintra tehető. A kényelmesebb vagy likviditási gondokkal küszködő ügyfeleket terhelő hitelkamat viszont egyáltalán nem összehasonlítható az unió régebbi tagállamaiban megszokottal: a mértéke nagyjából a személyi hitelekével egyezik, tehát rendszerint évi 30 százalék fölött mozog, a teljes hiteldíjmutató értéke pedig közelítheti az 50 százalékot is.