Mégsem védi a kisboltokat az új kereskedelmi törvény?

2006.01.03. 08:30
A heves lobbizással kísért kereskedelmi törvény látszólag éppen a legkisebb élelmiszer-kereskedelmi egységeket, a sarki kisboltokat nem érinti. A 2006 júliusában életbe lépő jogszabály azonban közvetve és közvetlenül is hatást gyakorolhat az egyes kereskedelmi formák piaci szereplésére.
A nagy vitákat kiváltó kereskedelmi törvény megalkotása során éppen a legnépesebb élelmiszer-kereskedő csoport, az önálló kisboltok jutottak kevés megnyilatkozási lehetőséghez. Az ACNielsen piackutató adataiból az derül ki, hogy az összes élelmiszerüzlet 93 százalékának eladótere kisebb, mint 200 négyzetméter, de forgalom alapján számított piaci részesedésük mindössze 38 százalékra tehető. Annak ellenére, hogy ez az üzlettípus egyre kisebb piaci részesedésű a teljes élelmiszer-kereskedelmet tekintve, bizonyos területeken még mindig az egyetlen beszerzési forrása a lakosságnak. Az egy-két boltot üzemeltető vállalkozások hallgatásának oka azonban nemcsak visszaszoruló jelentőségüknek köszönhető, hanem annak is, hogy tulajdonképpen nem is érzik magukat érintettnek az új törvény rendelkezéseivel kapcsolatban. Tény, hogy a sajtóban megjelenő elemzések jobbára a nagyok, főleg a diszkontok és hipermarketek helyzetére összpontosítottak. Ezen kereskedelmi formák térnyerése és piacszerzése azonban éppúgy befolyásolja a sarki fűszeresek életét.

Kétségtelen, hogy a hazai kiskereskedelem fejlődése elérte a telítettségi szakaszt. A múlt év első kilenc hónapjában csak 757-tel lett több kiskereskedelmi üzlet, de ezen belül csökken a kis élelmiszerboltok sűrűsége. A vásárlási szokások átalakulása ellenére továbbra is szükség van az olyan sarki fűszeres típusú üzletekre, ahová egy-egy áruféleségért le lehet ugrani, de jelentőségük 31 százalék körülire szorult vissza, ezen belül pedig mindössze 16 százalékos a teljesen önálló, egy-egy család által működtetett boltok részesedése. A GfK Piackutató Intézet adatai szerint a vásárlási gyakoriság ebben a bolttípusban egy év alatt 149-ről 121 alkalomra csökkent.

A tavaly decemberben elfogadott, és a kihirdetéstől számítva fél éven belül hatályba lépő kereskedelmi törvény rendelkezései közül mindenképpen a nyitva tartást szabályozó paragrafusok a legfontosabbak a kényelmi zónán belül lévő boltok számára. A törvény alkotói is figyelembe vették, hogy különösen a kisvállalkozások esetében a működőképesség megtartása függ attól, hozzá tudják-e igazítani a nyitva tartást a vásárlói igényekhez. Éppen ezért a törvény csak alapelveket rögzít, az üzlet nyitvatartási idejét a kereskedő állapíthatja meg. A GfK Piackutató Intézet arra is rámutat, hogy érték szempontjából döntő szerepe van a pénteki és szombati napnak, de egyre erősödik az igény a vasárnapi vásárlás iránt is.

A Metro hálózat, amely alapvetően a viszonteladók kiszolgálására rendezkedett be, már két éve tapasztalja az ilyen típusú vásárlók számának a csökkenését, s ez feltételezhetően a kis, családi élelmiszerboltok eltűnésével hozható összefüggésbe. Tény viszont az is, hogy a kis üzletek számára leginkább akkor nyílhat esély a túlélésre, ha csatlakoznak valamely beszerzési lánchoz. Így sokkal előnyösebb alkupozícióba kerülhetnek a beszállítókkal szemben, hiszen már nem egyénileg, hanem egy nagy tömeget ellátó rendszer részeként alakíthatják az árakat.

A piackutatási adatok szerint az elmúlt három év alatt 10 százalékról 15-re nőtt azon üzletek aránya, amelyek csatlakoztak valamely beszerzési szervezethez. A legnagyobbak közé tartozó CBA, az erejét egyesítő Honiker és Coop, illetve a Reál láncok logói alatt együttesen több mint 10 ezer bolt működik. A Coop és Honiker lánc résztvevőinek érdekeit képviselő Merker Egyesület üzletlánc-menedzsere, Lantos Erika arra hívta el a figyelmet, hogy egy-egy ilyen lánchoz való csatlakozás a kisboltok számára elsősorban a versenyképes beszerzési árak elérését teszi lehetővé, de közben megmaradt a barátságosabb, személyesebb kiszolgálás lehetősége.

Az új kereskedelmi törvény bevezeti a kereskedelemben a jelentős piaci erő, illetve az azzal való visszaélés fogalmát. A törvényjavaslat megfogalmazása szerint a jelentős piaci erő akkor lép fel, ha a beszállító számára a végső fogyasztóhoz való eljutásban megkerülhetetlenné válik az adott kereskedő. Ezt számszerűsítve a törvényalkotók 150 milliárd forint konszolidált nettó árbevételnél húzták meg a választóvonalat, amely becslések szerint 8-10 vállalatcsoportot érinthet. Könnyen meglehet tehát, hogy az egyre növekvő kisboltok beszerzési hálózataként fellépő vállalkozások is hamarosan elérik ezt a szintet.

A legtöbb érdekvédelmi képviselet elégedetlenségét fejezte ki a törvény több pontjával kapcsolatban. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára kiemelte, hogy mivel több társszervezettel együtt alkotmányossági kontrollért a köztársasági elnökhöz fordultak, a törvényt és annak hatásait még nem kívánják elemezni. A szervezetek nem elégedettek maradéktalanul a jogszabály keretjellegével, de elfogadják azt. A szövetség meglátása szerint legkényesebb pont, a jelentős piaci erő szabályai nem korlátozhatók kizárólag a kereskedelem területére.