További Magyar cikkek
Vvvrrrrrr!" - mondja reggel kilenc körül a kikötőbe menet családjának egy orosz férfi, közben pedig a kezével halántéka mellett olyan mozdulatot tesz, mintha egy beakadt fogaskereket hozna működésbe. A gesztust teljesen érthetőnek találtuk. Jöttek vagy kétszáz métert egy épülő szállodakomplexum mellett, és az építőanyaghalmok közül egyszer csak szemükbe tűnt a Városi Információs Központ fabódéja, az ablaka előtt ott pedig ott álltunk mi, amint jegyzetfüzetbe rögzítjük, ami amúgy is látszik: "2005. szeptember 1-től 2006. július 1-ig zárva."
Nem tudjuk, milyen elképzelésekkel érkezett az orosz fürdővendégnek a szezon előtti nyaralóhelyre. Mi azért jöttünk, hogy kipróbáljuk, össze lehet-e kötni a strandtesztelést és a gazdasági riportírást. A kánikulában egész jó ötletnek tűnt.
Leila, az arab démon
Balatonfüred szélén ugyanis ott áll a görög falunak nevezett szörnyszülött, amelynek építését tavaly fejezte be a Masped Annagora Kft. A boltok tulajdonosai pedig a tavalyi kudarc után most attól remélik az üzlet beindulását, hogy a kft. megnyitja a falu mellett épült Annagora Aquaparkot.
Ha az Annagora magyarázatra szorulna: "Az Annagora név első fele a város 19. század óta gyarapodó üdülési hagyományaihoz kötődik, amelynek máig élő öröksége a júliusi Anna-bál. Talán az agorát sem kell magyarázni senkinek. Hajdan így hívták az ókori poliszok főterét, ahol a piacokat, vásárokat tartották, ahol mindenki találkozhatott mindenkivel. A görög faluként is emlegetett hely egyszerre különleges - mert ilyen messze környéken nincsen -, s egyszerre ismerős, hisz titkon magunkban mindig egy ilyen helyre vágytunk. Akár Rejtő könyveit olvasva, gondolatban az arab városkák szűk sikátorait járva, vagy az egyik oázis kávézójában Leila, az arab démon művészetét csodálva." Legalábbis ez áll egy honlapon, amelyet állítólag a helyért rajongók tartanak fenn.
Tájidegen giccs
Attila kicsit másként írja le találkozását az építészeti kimérával. "A hőségben arra tévedők szeme előtt délibábként bukkan fel a görög falu. A látvány hihetetlen. Ahogy a vakító fehér falak közelednek, úgy lesz egyre valószerűtlenebb a poros Balaton-felvidéki tájból előugró kék-fehér-terrakotta kompozíció. A helyenként kupolákkal díszített házak kockái közé érve először teljesen magával ragad a tájidegen giccs, krétai, rodoszi falvak utcáin érezzük magunkat - de ez viszonylag hamar elmúlik.
Végigballagva a tökegyforma, csekély változatosságot mutató épületek közt, a görögösch nevű utcácskákon, gyorsan világossá válik: itt minden vonalzóval és patikamérlegen lett kimérve. A görög panelekből felépített falu a közhely eszenciája. Azt azonban el kell ismerni, a beleölt 13 év és a szándék eredményezett pár jól sikerült részletet, a tehetséges epigonok szintjén. Az olyan, mintha érzés azonban egy idő után inkább frusztrálja az embert, élvezni egyre kevésbé lehet. Az egyik magasabb ház tetejéről a Balaton partján húzódó jegenyesort nézve hamar ránk tör a vágy: azonnal el kell innen menekülni egy igazi görög faluba, vagy egy balatoniba."
Strandolj és konzumálj!
De egy ideig még nem menekülhettünk. Ráadásul az aquaparkteszt sem jött össze. Már vagy két hete ígérgetik a nyitást, de még így is túl korán érkezünk. Sőt cikkünk írásakor is csak a kerítésen kívülről lehet nézegetni az Ananconda, Verseny, Kamikáze és Turbó névre keresztelt csúszdákat, amelyeken - első benyomásunk szerint - mintha már túllépett volna az aquaparkipar.
"Volt itt valami megnyitó, láttunk is róla képeket az interneten" - elegyedünk szóba az egyik kávéház tulajdonosával, miután jeges kávéval visszahoztuk magunkat az életbe.
"Az ilyen VIP-megnyitó volt. Meghívták az építők, a kivitelezők és a partnerek családjait. Azóta zárva van, állítólag nem tudtak még minden engedélyt beszerezni. Tök égő! Felépítik X milliárdból, aztán nem tudják megnyitni."
Beszélgetőtársunknak ez az első éve a görög faluban. Gondolta, megpróbálkozik. "Az a baj, hogy itt mindenki csodát vár ettől az aquaparktól. Négyezer forintos belépőkkel nem fognak tolongani" - hangzik helyzetértékelése az aquaparkról. Majd pedig a görög faluról: "Az lenne jó, ha minden üzlet nyitva lenne. Minden ajtó mögött lenne valaki és valami. Ne az legyen, hogy valaki idejön, 20 perc alatt körbesétálja, és azt mondja, egy nagy szar ez az egész."
Annagora tér, végállomás
A görög falu üzleti ügyeire a legjobb rálátás a Zeusz utca elejéről nyílik. Itt áll a gondnoki iroda. A gondnok úr azonban éppen gyűlésezett, amikor 35 fokban arrafelé szédelegtünk, ezért már a Kisfaludy strandról, lángosok és sörök után beszélgettünk vele telefonon. Az idén hatvan bolt nyitott ki, tavaly ennek a harmada. Összesen 310 üzlethely van, mindet eladták, és állítólag forognak is a piacon. 140 van belőlük a faluban, és 170 a falu mögött épített sátortáborban, kevésbé igényeseknek.
Tévedett a kávéház-tulajdonos, 20 perc nem elég a terep felderítéséhez. Legalább egy óra kellett. Igaz, minden második boltossal megismerkedtünk, jegyzeteltünk, fényképeztünk, próbáltuk magunkat bedumálni az aquaparkba, megnéztük a parkoló köré települt vurstlit, a hatalmas rendezvénysátort, amelyben a nyolcvanas évek magyar házgyári építészetével vegyülve jelennek meg görög motívumok. Hatalmas erőket vonultatott fel tehát a szektor a nagy kaszára, ami persze lehet, hogy elmarad.
Fogyasztóval csak elvétve találkozunk. Pedig nagyon kellenének, a képekre. Állítólag hét végén, amikor Budapest lezúdul a Balatonra, van itt forgalom, de mi hétköznap délben jártunk erre, szigorúan munkaidőben.
Talán ha egytucatnyi bolt nyitva van. Például a Casino Santorini a Hullám utcában, mellette a Manuel Cafe, odaben olyan arcokkal, akik mintha most fejezték volna be valamelyik ház kifestését. Aztán ott a Csárdás - népművészet és ajándék, az Ibiza Cafe & Icecream a Délibáb utcában, amely egyenesen az Annagora térbe torkollik.
Ez itt a fogyasztás agorája, van hozzá diszkó, pizzéria, kávéház, tetoválószalon. Körben félig elszáradt fácskák kornyadoznak köbméteres faládákban, középen egy szokőkút áll másfél méter átmérőjű kőgolyóval, amelyet a víz forgat is majd, ha egyszer áramlanak itt a fürdővendégek, a téren pedig egy kopasz, betört orrú, csúf kis öregember zaklatja a szépséges ifjakat, ugyan, mondják már meg neki, mi a boldogság.