Salamon
6 °C
14 °C

Lényegében vakok a kisrészvényesek

2008.05.30. 07:39
Egy vállalat kisrészvényese lényegében semmit sem tehet, ha szeretné megtudni, valójában mekkora vagyonnak a résztulajdonosa, a vállalatot ugyanis semmi sem kötelezi arra, hogy könyveiben a valós áron szerepeljenek az eszközök.

"Véleményünk szerint a konszolidált éves beszámoló a cég december 31-én fennálló vagyoni helyzetéről megbízható és valós képet ad" - leggyakrabban ezzel a mondattal sommázza véleményét a könyvvizsgáló egy adott cég éves jelentéséről, annak ellenére, hogy ő maga is tisztában van vele: az egyes vagyontárgyak könyvértéke gyakran köszönő viszonyban sincs azok valós értékével.

Százmilliárdos eltérés

A két érték között ráadásul gyakran ég és föld a különbség, van magyar cég, ahol az eltérés - a jelentős mértékű ingatlanállománynak köszönhetően - a százmilliárd forintot közelíti (márpedig ekkora eltérés nehezen indokolható az óvatosság elvével). Pedig a cég mérlege arra lenne hivatott, hogy a (kis)részvényesek - egyéb lehetőség híján - abból tájékozódjanak a cég vagyoni helyzetéről, annak érdekében pedig, hogy biztosak lehessenek benne, a mérlegben valós adatokat találnak, a beszámolót könyvvizsgáló auditálja.

A könyvvizsgálóknak azonban nincs jogosultságuk arra, hogy meghatározzák, mikor és milyen körülmények között kell a vállalat vagyonelemeit újraértékelni. Ez a számviteli politika része, a könyvvizsgálónak mindössze arra van kötelezettsége, hogy a vagyonbecslés tényét hitelesítse - mondta Lukács János, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara elnöke. Itt is csak annyi a feladata, hogy a nyilvánvaló svindliket kiszűrje és megállapítsa, valóban megtörtént-e a vagyonbecslés.

Nincs kényszer

Összességében egy kisrészvényes így hiába búvárkodik a könyvekben, nemigen tehet semmit annak érdekében, hogy az éves beszámolókban minden vagyonelem a piaci áron legyen feltüntetve. Ha a menedzsment nem akarja a valós számokat megjeleníteni, akkor nem is tudja erre kényszeríteni senki - tette hozzá Lukács.

A kisrészvényes két gyenge kísérletet tehet ugyan a menedzsment felülvizsgálatára, ezek azonban kis hatásfokkal működnek. Egyrészt a felügyelőbizottsághoz (fb) fordulva előadhatja kifogásait azzal kapcsolatban, hogy a vagyonelemek átláthatatlan értékelése miatt ellenőrizhetetlenné válik akár azok eladása, akár a társaság értékének megállapítása. A felügyelőbizottság persze fő szabályként azért van, hogy a tulajdonosok érdekeit képviselje, azonban ez csak a sikkasztástól véd, a többségi tulajdonosok nyerészkedésétől nem. Vagyis ha a többségi tulajdonosok is érdekeltek abban, hogy a vagyonelemek el legyenek torzítva, akkor lényegében az fb sem tesz semmit.

A másik lehetőség a feljelentés. Ez azonban még járhatatlanabb út, hiszen ehhez nagyon pontos dokumentáció és egyértelmű bizonyíték kell. Az adóhatóságot is be lehet vonni az ügybe - főleg akkor, ha a vagyonelemeket piaci ár alatt adta el a vállalat -, de itt is kétes a siker. Azt ugyanis igen nehéz bizonyítani, hogy a cég direkt adta el a vagyont nyomott áron. Az egyetlen esély, ha szoros köteléket találnak a vevő és az eladó között - például a vevő a vezérigazgató vagy többségi tulajdonos felesége.

Vagyonbecslés önszorgalomból

A vagyonbecslést azonban szerencsére néhány cég vezetése önszorgalomból - persze saját érdektől is vezérelve - elvégzi. Ilyen például a Fotex, ahol másfél éve a cég igazgatósága közzétette, hogy becslése szerint a könyvekben akkor 17 milliárd forinton szereplő ingatlanok összértéke meghaladja a százmilliárd forintot, mire a társaság részvényeinek árfolyama 650 forint alól egy csapásra 830 forint közelébe ugrott, s rövid időn belül az ezerforintos szintet is átlépte. Pár hete a Rába menedzsmentje is elkészített egy becslést az ingatlanprojektek értékéről, a győri cég vezetése úgy becsülte, hogy a mérlegbe 338 millió forinton beállított, Engel-telek néven ismert ingatlan valós piaci értéke megközelíti a tízmilliárd forintot.

Persze nem az ilyen esetek jelentik a problémát, a kisrészvényesek az ilyen felértékeléseket akár talált pénznek is tekinthetik. Viszont már arra is volt példa, hogy az eszközérték körüli bizonytalanság konkrét veszteséget okozott a részvényeseknek. Hiába állította ugyanis egy felvásárolni tervezett alföldi kft.-ről az egyik tőzsdei cég könyvvizsgálója, hogy az legfeljebb 300 millió forintot ér, a menedzsment keresett egy másik auditort, aki - a tőzsdei cég részvényeseinek érdekeivel ellentétben - 800 millióra srófolta fel az általa valósnak tartott értéket.