Mária
-7 °C
3 °C

Kóka: minden fillérrel el tudok számolni

2004.10.08. 10:22
Nem a vagyonomra vagyok a büszke, hanem arra, ahogyan szereztem - mondta az Indexnek Kóka János, aki szerint az ellenzék nem találhat támadási felületet vállalkozói múltjában. Gazdasági miniszterként szabad kezet kért és kapott az export-támogatások rendszerének kialakításában és az általa szükségesnek látott személyi döntésekben is. A tárcavezető kész arra, hogy ha a gazdaságfejlesztés érdekében szükségesnek látja, a jegybank monetáris politikájával szemben is elmondja érveit.
Elődje folyamatosan szálka volt az MSZP szemében, sőt, Csillag István személye az egyik közvetlen kiváltó oka volt a kormányváltásnak. Mit gondol, az ő személyével volt probléma, vagy pedig a tárca, melyet éppen átvett, az elkövetkezendő időszakban is potenciális feszültségforrás lesz a koalícióban?

Ami a tárcát illeti, úgy látom, az elvárások és a lehetőségek közötti feszültség szinte intézményesen kódolt. A minisztérium feladatai - a gazdaságfejlesztés, az autópálya-építés, a felújítások, vasút - olyan területeket ölelnek fel, amelyek állapota évtizedek óta strukturális problémákkal terhelt. Nincs, nem is lehet olyan költségvetés, mely ezek gondjait egy csapásra megoldaná. Ha bárki, bármelyik politikai oldalról azt mondja, hogy ennyivel meg ennyivel több autópálya, vagy ipari park kellene, csak egyetérteni tudok, de a lehetőségek korlátozottak. Elődömről pedig csak a legnagyobb tisztelettel tudok nyilatkozni, kiváló szakembernek tartom. Azt viszont tudja rólam mindenki, hogy nem vagyok járatos a politikai életben, így nem tudom megítélni, hogyan mozgott Csillag István a politikai erőtérben. Egyébként meg is próbálom távol tartani magam a múlt elemzésétől, arra koncentrálok, azokra feladatokra, amiért elvállaltam ezt a tisztséget.

Tényleg, miért vállalta el? Sikeres vállalkozó volt, szakmai kihívást nyilván talált volna a gazdaságban is. Neve korábban is szóba került a sajtóban, az informatikai, sőt orvos végzettségére tekintettel az egészségügyi tárcával kapcsolatban is emlegették, egy korábbi nyilatkozatában azonban határozottan cáfolta, hogy politikai ambíciói lennének.

Fotók: Barakonyi Szabolcs
Komoly szakmai elismerés, hogy lehetséges miniszterként merült fel a nevem korábban, de elárulhatom, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok voltak, akkoriban nem jött ilyen megkeresés. Az viszont igaz, hogy mindig volt bennem egy nagyon erős törekvés arra, hogy a piac oldaláról látva és láttatva dolgokat, mutassuk be az államnak, hogyan lehetne segíteni a gazdaságpolitika fejlődését; mik volnának azok az eszközök melyek a legalkalmasabbak erre, a vállalkozások támogatására. Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnökeként részben ez volt a feladatom. Az IVSZ a befektetésösztönzésről, a vállalkozások exportképességének javításáról, az eu-s források hatékony bevonásáról nagyon gyakran szólt. Most éppen ezek a pontok jelentik miniszteri programom alapját. Egyrészt megtalált tehát egy olyan feladat vagy cél, amit én eddig egy másik oldalról képviseltem, másrészt pedig vonzott az a dinamizmus, az az új, a valódi fejlődési igények felől vezérelt politika és stílus, valamint az ehhez kapcsolódó liberális gazdaságpolitika, ami ezt a kormányt jellemzi. Ráadásul e két dolog olyan időben történt, amikor a cégem eladásából kifolyólag az én gazdasági pozícióim felszabadultak.

Leegyszerűsíthetem úgy amit mond, hogy egy SZDSZ-es tárca élére kapott felkérést, nyilván a kisebbik kormánypárttól, de Gyurcsány Ferencnek mondott igent?

Együtt kértek fel. Nyilván a koalíciós megállapodás alapján ez egy szabaddemokrata tárca, tehát Kuncze Gábor jelölt, és Gyurcsány Ferenc fogadta el ezt, de a felkérés és a jelölés részleteinek azért sincs nagyobb jelentősége, mert a gazdaságpolitika liberális irányultságában a koalíción belül nincs vita.

Ez már csak azért is szerencse, mert kívülről, az ellenzék soraiból máris sokan támadják, egyelőre nem miniszteri tevékenysége, hanem üzleti múltja miatt.

Kóka János
Kóka János 1972-ben született Budapesten, nős, egy kislánya van. Diplomáját 1996-ban szerezte a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Ugyanettől az évtől az akkor még kft. formában működő Elender ügyvezetője, 1998-tól az rt. vezérigazgatója. A piacvezetővé vált céget, melyben időközben tulajdonrészt is szerez, 1999-ben eladják a PSINet-nek, majd 2002-ben az eredeti tulajdonosok a Wallis Rt-vel közösen visszavásárolták. Kóka János 2002-2004 között az Index.hu Rt. igazgatóságának tagja volt. Az Elendert az idén tavasszal, 9,5 millió dollárért újból eladták, ezúttal az Euroweb-nek, Kóka János az új cég, az Euroweb Internetszolgáltató Rt. elnöke lett.

Őszintén szólva nem értem, hogy lehet az, hogy az egyik oldal azért támad, amiért a másik felkért, azaz amiért sikeres vállalkozó voltam. Ha egy bukott üzletember lennék, aki cégek sorát vitte csődbe, és emberek százai kerültek miatta az utcára, akkor elégedettek lennének? Én büszkén vállalom az elmúlt tíz évem minden egyes mozzanatát. Nagyon kevés olyan szektora van a gazdaságnak, ahol egy cégnek, a cég vezetőjének és kisebbségi tulajdonosának fejlődése olyan jól nyomonkövethető lett volna, mint az Elendernél. Minden tranzakciónk, a cég eladása, visszavásárlása, majd újbóli eladása után kiáltunk, elmondtuk, hogyan, kinek, mennyiért adtuk el.

A támadások kereszttűzében a Sulinet programhoz kapcsolodó állami megrendelések állnak, melynek fő haszonélvezője az Elender volt. Meg tudja mondani, mennyit profitált ebből cége?

Ezt pontosan nem lehet megmondani, ahogy nőtt a cég, úgy képviselt a forgalmunkból egyre kisebb arányt, az elején nagyobb volt, mára úgy 15-20 százalék körül lehet. De azért sem lehet pontos számokról beszélni ebben a vonatkozásban, mert egy cég felértékelésénél azt nézik meg, várhatóan mennyi bevételt termel majd az elkövetkezendő 10 évben. A Sulinet pedig ennél rövidebb távú szerződés volt. Amúgy az Elender munkái közül a legbüszkébb éppen a Sulinetre vagyok: 1996-97-ben hatalmas lépést tettünk az információs társadalom felé. Egy a maihoz hasonlóan forráshiányos, az információs társadalom szempontjából kevéssé kedvező helyzetben kiírták a pályázatot, és egy év alatt több mint ezer iskolát juttatunk hozzá az internethez, többszázezer diáknak biztosítva a világháló elérését. Ez nagy dolog, és fennmaradt az utána következő ciklusokban is. Szerintem ezt azok is látják, akik támadnak miatta, és úgy érzem, kezdenek is lecsengeni ezek támadások.

De egy üzletember múltjában mindig könnyű valami kikezdhető dolgot találni, nem tart ettől?

Nem arra vagyok a legbüszkébb, hogy mekkora vagyont halmoztam fel, hanem arra, hogy hogyan tettem ezt. Minden egyes fillérrel és lépésemmel el tudok számolni, és kész is vagyok megtenni ezt.

A vagyona - mely révén szerepelt a Magyar Hírlap által összeállított top 100-as listán is - biztonságot adott a váltáshoz, az üzletből a politikába? Egyáltalán, hogyan tekinti lépését: egy hosszú távú politikai karrier kezdeteként, vagy egy izgalmas projektként, melynek elvállalását megengedhette magának?

Ez két kérdés. Ami a vagyont illeti, az függetlenséget, kényelmet ad, és megkímél a kényszerfeltételek vállalásától. Meg akarok, és meg is tudok maradni azok mellett az értékek mellett, amiket egy budai polgári családban, majd az esztergomi ferences gimnáziumban belém neveltek, majd amelyekre a piac megtanított. Politikai jövőmről négy nappal a miniszteri kinevezésem után nem tudok mit mondani. Én most ezt a munkát egy feladatnak látom, és amíg igényt tartanak rám, nagy lelkesedéssel csinálom.

Három pontot jelölt meg prioritásként programjában az országgyűlési bizottság előtti meghallgatása során. A beruházások ösztönzését, az export támogatását és az uniós pénzek minél nagyobb arányú lehívását. Ezek évek óta, tulajdonképpen kormányzattól függetlenül hallható elemek, mi fog változni?

Menjünk sorban. A beruházás-ösztönzésnél a cél az, hogy nagy nemzetközi vállalatok jöjjenek Magyarországra, de ne azért, mert itt tudnak a legolcsóbban termelni. Az már bebizonyosodott, hogy amikor kicsi a hozzáadott érték a termelésben, akkor a cégek azonnal tovább is állnak, ha van olyan ország, ahol még olcsóbb a munkaerő. Amit nekünk meg kell célozni, az a magas technológiai színvonalú, "humánintenzív" termelés. Ez önmagában gazdaságfejlesztő hatású, javítja az ország makrogazdasági mutatóit, de nagyon sok egyéb következménye is van: további infrastrukturális beruházásokat gerjeszthet, beszállítói kapcsolatot erősíthet, új felvevői piacot nyithat a kis- és közép-vállalkozások előtt.

Konkrétabban?

Mondok egy konkrét példát. Együtt fogunk dolgozni az informatikai tárcával és a Nemzeti Fejlesztési Hivatallal: ha sikerülne a harmadik és negyedik generációs távközlési rendszerek fejlesztésében érdekelt cégeknek vonzó környeztet teremteni, ami mondjuk az innovációs alapból finanszírozható beruházás, az óriási lehetőséget, beszállítói megbízásokat, tesztkörnyezetet biztosítana azoknak a magyarországi szoftveripari és egyéb cégeknek, akik képesek erre a világviszonylatban óriási robbanás előtt álló területre termelni.

A másik lába a gazdaságfejlesztésnek az export. A magyar gazdaság export-, és nem fogyasztásvezérelt kell legyen. Nézzük meg, mik lehetnek azok a termékek, amelyek magas hozzáadott értéket képviselnek, és jól eladhatók külföldön. Ilyen például az informatika, vagy a hagyományos értelemben nem, de egyre inkább terméknek tekintett turizmus. Ezen felül meg kell vizsgálni, hogyan tudunk a piac folyamataiba való beavatkozás nélkül olyan környezet teremteni, ahol a kkv szektor exportképessé válik, hogyan lehet őket elég információval, tőkepótló támogatással, hitellel, exporthitel-támogatásokkal, exporthitel-biztosítással segíteni a külpiaci megjelenésben.

Miniszterségem első három napjában már kétszer találkoztam a Magyar Fejlesztési Bank vezetőivel annak érdekében, hogy áttekintsük, milyen módon ismerhetjük és elégíthetjük ki a jelenleginél hatékonyabban az ágazati igényeket, hogyan lehet több, szélesebb körben elérhető vállalkozói hitelt biztosítani. Ebből a szempontból eddig is folyamatos volt az előrelépés, 2000 és 2003 között négyszeresére emelkedett a kkv-szektor által felvett hitelmennyiség. És e tekintetben megkerülhetetlen az uniós támogatások megpályázásának, majd az elbírálást követő gyors lehívhatóságának a biztosítása is. Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy azon országokban, melyek gazdasági fejlődésüket az exportnak köszönhetik, Írországban, Indiában vagy éppen Szingapúrban, működik egy mindezen eszközök összerendezését sikeresen végző intézmény.

Ha pedig itthon nézünk körül, nem találunk ilyet, az Ön által említettek hiányát pedig több gazdasági érdekképviseleti szervezet is sokszor szóvá tette már.

Magyarországon eddig kétfejű volt külgazdasági ügyek vezérlés, fele a Külügyminisztériumhoz, fele a gazdasági tárcához tartozott. A laikus számára is belátható, hogy ez így működésképtelen. Én a piac oldaláról folyamatosan lobbiztam azért, hogy legyen egy ilyen intézményrendszer, így nagy lehetőség számomra, hogy ez a tevékenység egységesítve idekerült ehhez a tárcához.

A külgazdasági ügyek intézésének átcsoportosítását Ön kérte, ha úgy tetszik ez feltétele volt annak, hogy elvállalja a tisztséget?

Ez akkor feltétel lett volna, ha a miniszterelnök úr esetleg magától nem látta volna ennek szükségességét. De látta; ebben tehát elejétől kezdve teljes volt az egyetértés..

Elég másfél év egy új struktúra kialakításához és az erdemények felmutatásához?

Ha nem így gondolnám, nem vállaltam volna a feladatot.

Eszerint nyilván szoros határidőket szab magának.

Egy hónap türelmi időt adtam magamnak. Ez nem azt jelenti, hogy addig nem csinálok semmit, de ezalatt igyekszem az összes információt begyűjteni és az összes lényeges személyi döntést meghozni. Megvizsgálom mik azok az értékek a tárcánál, melyek továbbviendők, és melyek az átalakítandó szervezeti egységek. Ezután a hónap után elkezdődhet egy strukturált építkezés.

Voltak egyéb feltételei is?

Nem a feltétel talán a legjobb szó, a felkérést egy párbeszéd után fogadtam el, és e beszélgetések során nyilván én is elmondtam, milyen eszközöket kell megkapnom ahhoz, hogy teljesíteni tudjak. Voltak egész apró és nagyobb kéréseim is. Kértem és kaptam is ígéretet arra, hogy a szabadkezet kapok ahhoz, letegyek az asztalra egy az exportösztönzésre vonatkozó koncepciót, és aztán ha annak megvalósítása kormányhatározatot igényel, akkor az megszületik, ha nem kell, akkor a tárcánál végrehajtjuk. De kértem azt is, hogy ne terheljék előre meghatározott elemek vagy szükségtelen korlátok a személyi és költségvetési döntéseimet. Ez utóbbit tulajdonképpen kérnem se kellett, mert a miniszterelnök úr felajánlotta a büdzsé áttekintésének lehetőségét annak benyújtása előtt.

És sikerült változtatni is rajta?

Az utolsó pillanatig módosultak számok és struktúrák. A külgazdaság ide, a turizmus és fogyasztóvédelem pedig elkerült tárcától, a személyi állománnyal és a fejezeti célelőirányzatokkal együtt.

Bár az üzleti életben nyilván nem ehhez szokott, de politikában a személyi döntések azért nem feltétlen kizárólagosan egy párton kívüli miniszter kompetenciájába tartoznak.

Én nem tudok elképzelni más rendszert, minthogy a miniszter diszponál a beosztottjai felett. Mindenkinek a javaslatát - legyen az politikai vagy szakmai - szívesen meghallgatom, és örömmel bővítem ez alapján a lehetséges jelöltek listáját egy-egy pozícióra, de a döntést én szeretném meghozni. Nyilván vannak olyan fajsúlyos esetek, amikor a törvény szerint is egyeztetnem kell és fogok is a miniszterelnök úrral. Csendben jegyzem meg, hogy jó tanácsokra mindig szükségem van, nem vagyok egy negyven éve az államigazgatásban szocializálódott öreg róka, aki minden közigazgatási kérdésben tájékozott.

A beruházás fejlesztésre, visszatérve: nagyon naiv az az elképzelés, hogy nem lenne ez olyan nagy ördöngösség, elég lenne mondjuk néhány nemzetközi gazdasági lapot mindennap átnézni, és ha kiderül, hogy egy cég fejlesztésre, beruházásra készül, fel kell hívni.

Ez olyannyira nem naivitás, hogy pontosan ezt mondtam a munkatársaimnak: ha kell, egy nagyobb beruházás esetén felülök egy repülőre, és személyesen kérdezem meg a befektetőt, mit tehetünk azért, hogy idejöjjön. Ha kell, végigjárom az összes tárcát, hatóságot, hogy segítsem, és megpróbálok mindent megtenni azért, hogy, minket válasszon. Ha az a kérdés, hogy ezen a téren egy követő magatartást felvált-e egy proaktív hozzáállás, akkor az a határozott válaszom, hogy ezért jöttem ide.

Ez szép, de a tárcákat és hatóságokat nem Önnek kéne végigjárnia, ha már működne az úgynevezett egyablakos rendszer.

Már eddig is tett ez irányba lépéseket a tárca, de megint azt kell mondanom, hogy a kétfejű irányítás nem kedvezett a rendszernek. De az nem kérdés, hogy ezt meg kell csinálni. Ha idejön a befektető, örüljünk, ha hajlandó leülni valakivel és meghallgatni a véleményét, nemhogy még küldözgessük őt a különböző engedélyekért ezer helyre ügyeket intézni. A legkiválóbb embereket kell erre a feladatra megtalálni, mert mi a minisztériumban bármit tehetünk, ha az, aki konkrétan a nagybefektetővel tárgyal, rossz benyomást kelt, nem intézkedik jól vagy időben. Az Elenderben mindig azt mondtam, hogy mi tulajdonosok bármit tehetünk, hogy a cégről jó képet alakítsunk ki, a kereskedő, az ügyfélszolgálati munkatárs munkájával keltett benyomás lesz a döntő, mert az ügyfélnek ez a találkozási pont.

A szélesebb közvélemény számára pedig talán az útépítés a találkozási pont a tárca munkájával. Ez nem szerepelt a prioritások között, a bizottsági meghallgatáson viszont egy újabb szám hangzott el, 1000 kilométer. Ráígért?

Szerintem nem jó az, ha egy kormány teljesítményét kizárólag a megépített autópálya-kilométerek számában mérjük, sok más fontos dolog is van. A megépítendő gyorsforgalmi útszakaszok hosszát 2003 óta törvény szabályozza, én a gazdasági bizottság előtt azt mondtam el, a tárca egyik helyettes államtitkárának tájékoztatása alapján, hogy 2006 végére több mint ezer kilométer gyorsforgalmi út lesz Magyarországon. De igazából nem szeretnék belemenni ebbe a számháborúba, ráígérésről semmiképpen nincs szó. Már csak azért sem, mert bár sokan azt hiszik, az autópálya önmagában nem is elég egy-egy térség gazdasági fejlesztéséhez, ez több egyéb tényezőn is múlik

A költségvetési törvényből az derül ki, hogy továbbra is a koncessziós építést folytatják, mely jelenleg kevésbé terheli ugyan a büdzsét, de hosszabb távon - ahogy az ellenzék állítja 15-20 százalékkal - többe kerül.

A GKM szakmai feladata az, hogy előkészítse építés koncepcióját, felügyelje a kivitelezést és átadja a kész utakat. Ennek a feladatnak eleget teszünk, ehhez meg van a tárcánál szakértelem. Az egy más kérdés, hogy az építkezés finanszírozása hogyan történik. .Az ehhez szükséges eszközöket a Pénzügyminisztérium tárcánkkal együttműködve fogja kialakítani. A javasolt finanszírozási módszer, az állam és a megánszféra együttműködésében megvalósuló beruházás nemzetközileg elfogadott, kedvező eszköznek tűnik.

Az előző ciklusban a gazdaságpolitika centruma az akkori GM volt, most úgy tűnik, hogy ez teljes egészében a PM kezébe került.

Az biztos, hogy költségvetési keretek meghatározzák a működésünket. A költségvetési kereteket pedig az európai monetáris unióhoz való csatlakozás igénye határozza meg, a konvergencia program jelöli ki a kormány mozgásterét egy időre. Ezért aztán nagyon nehezen elkerülhető, hogy a pénzügypolitika szempontjai ne érvényesüljenek markánsan. Azt azonban, hogy a gazdaságfejlesztés intézményei mind PM-függőek lennének, azért nem látom így, mert a megvalósítás eszközrendszere nálunk van. De nem szeretnék egy PM kontra GKM szembeállításban részt venni. Nagyon kemény szakmai és egyéb hevülettel folynak viták a PM és a tárcák között a költségvetési keretszámokról, egészen addig, amíg a tervezetet a kormány elő nem terjeszti. Onnan kezdve mindenkinek azon kell dolgoznia a portástól a miniszterig, hogy azt hajtsa végre. Egy kormány van, amely közös célokért dolgozik.

Azért meg lehet jelölni, melyek azok a pontok, ahol szeretnének többet elérni? A bérekre rakodó közterhek hatalmas volta például amellett, hogy nem tesz jót a hazai vállalatok versenyképességének, a külföldi befektetőket is riasztják.

Csak költői lehet egy olyan kérdés, hogy a gazdaságot segítő adó- és járulékcsökkentések mellett vagyok-e. Nyilván miniszterként is dolgozom és érvelek a munkavállalókat és munkaadókat egyaránt sújtó terhek csökkentéséért. ami egyébként is az általam is képviselt liberális politikának, a kisebb elvonás, kisebb visszaosztás elvének egyik sarokpontja. De nem csak a PM-mel szemben kell majd érvelnem: nagy aggodalommal tekintek arra, hogy az erős, vagy inkább drága forint és a nagyon magas reálkamatok egyrészt az államháztartásból vonnak ki forrásokat, másrészt jelentős fejlődési, növekedési áldozatokkal járnak. A monetáris politika kérdései az MNB-re, és nem a kormányra tartoznak, de ha a gazdaság élénkítése úgy kívánja, ezzel kapcsolatban is el fogom mondani véleményemet.