Befellegzett a könnyűiparnak?

Erőteljes válságjelenségeket mutatnak a hagyományos könnyűipari ágazatok, amelyek termelése a tavalyi csökkenés után ismét mérséklődött, és a 2002. első félévinél további 23 százalékkal, illetve 11 százalékkal lett alacsonyabb - így értékeli az ágazat helyzetét a pénzügyi tárca a legutóbbi gyorsjelentésében. Cseh József, a Magyar Könnyűipari Szövetség igazgatója szerint a legfőbb gond az, hogy a szabályozások kialakításakor évtizedek óta rendre nem veszik figyelembe: a könnyűipar munkaerő-igényes terület.

Több káros hatás

Így például az egészségügyi hozzájárulás bevezetése fajlagosan ezt az ágazatot sújtotta a leginkább. Ennek teljesítése ugyanis lényegesen nagyobb problémát jelent egy könnyűipari vállalat számára, mint például egy vegyipari cégnek, mivel utóbbi ugyanazt a termelési értéket lényegesen kevesebb foglalkoztatottal produkálja. A helyzetet jól tükrözi, hogy a feldolgozóipar 2001-ben az említett jogcímen mintegy 39 milliárd forintot fizetett be a központi költségvetésbe, amiből a könnyűiparra csaknem 6,5 milliárd forint hárult.

Emellett a forint erősödése is rendkívüli "károkat" okozott. A vertikum ugyanis évi 490 milliárd forintra tehető termelésének 60-65 százalékát exportálja, aminek révén az ágazat korábban mintegy húsz milliárdos eredménye drasztikusan visszaesett. Komoly nehézségeket okoz mindezek mellett, hogy hatalmas volumenben érkezik csempészáru, ami szűkíti a hazai piacot.

Nőtt a gyárbezárások száma

Mindezek egyenes következménye voltak - vélekedik Cseh József - az utóbbi hónapok sorozatos gyárbezárásai. Az elmúlt években megszokott 3-5 ezer fő közötti elbocsátás már tavaly 16-17 ezerre szökött fel, s az idén ez tovább nőhet. A feldolgozóipari vállalkozásoknak az utóbbi években több kedvezőtlen jelenséggel kellett megküzdeniük.

Meghatározó szerepe volt ugyan a nemzetközi dekonjunktúrának, de a gazdálkodási körülményeken egyes - bár részben szükséges - hazai intézkedések is rontottak. A minimálbér-emelések például elsősorban a könnyűiparra jellemző bérmunkát drágították, s ennek következtében több munkahely, az utóbbi időkben egyre inkább gyáregységek is megszűntek.

A forint erősödésének negatív következménye az előbbieknél szélesebb kört érintett: mindazon exportáló vállalatokat, amelyek a kedvezőtlen folyamatokat nem tudták ellensúlyozni az importon realizálható előnyökkel. Ebből fakadóan érzékeny veszteség érte a hazai alapanyagokból gyártó exportáló cégeket is.

Előtérben a költségtakarékosság

A PM várakozásaival ellentétesen a belföldi kereslet emelkedése sem járt a hazai ipar termékei iránti igény növekedésével. Az elemzés következtetéseit erősíti meg az APEH által most feldolgozott, 2002. évre vonatkozó társasági adóbevallások összesítése is. Ezek szerint a vállalkozások gazdálkodásában előtérbe került a költségtakarékosság, ami pozitív folyamat lenne, ha a termelés erőteljes növekedésével párosult volna.

A kettős könyvelésű feldolgozóipari vállalkozások adózás előtti nyeresége azonban 2002-ben folyó áron csupán 8 százalékkal nőtt, és ezzel a nemzetgazdasági nominális GDP növekedésétől (ez folyó áron 14 százalék volt) elmaradt. Ugyanakkor kényszerű erőfeszítéseik eredményességét mutatja, hogy a ráfizetéses cégek adózás előtti vesztesége is több mint 30 százalékkal csökkent az előző évhez viszonyítva.