Nándor
6 °C
22 °C

A pártok leeresztik a közpénzügyi lufit

2008.05.19. 13:18
Jobb, ha a külföldi befektetők azt látják, hogy a nyilvános szakaszban feneklik meg az ügy valamilyen erők ellenállásán, mintha parlamenti tárgyalás nélkül sikkadna el az egész kezdeményezés – ez a magyarázata annak, hogy a parlament most újra tárgyal a közpénzügyi csomagról. Az alkotmányban rögzített kiadási korlátok elfogadására azonban nincs esély.

Kármentés, a veszteségek minimalizálása; ezek a kifejezések illenek leginkább arra, ami most történik a közpénzügyi csomag körül. Ennek tudatában érthető meg, hogy miért vette napirendjére ma a parlament alkotmányügyi bizottsága a három törvényjavaslatból álló közpénzügyi csomag két elemét, és miért lesz holnap általános vita az egyik elemről.

Nekünk játszanak

Mi is a csomag tartalma?

A reáladósság-szabály szerint csak az inflációnak megfelelő mértékben nőhet a nominális államadósság, így a GDP-arányos államadósság csökkenne; ebből visszaszámolható, hogy mekkora lehet a hiány adott évben és hogy mennyi pénz elköltéséről lehet szavazni valójában a büdzsé tárgyalásakor. Nem lehetne negatív, kamatkiadások és -bevételek nélkül számított egyenleget tervezni. Ha egy törvénymódosítás növelné a hiányt a kiadások növelése vagy a bevételek csökkentése révén, akkor rendelkezni kell ennek az ellensúlyozásáról a költségvetési fenntarthatóság miatt.

A költségvetési hivatal kiszámolná, hogy az egyes törvényjavaslatok hogyan érintik az államháztartási egyenleget, makroelőrejelzéseket is készítene, ezeket pedig nyilvánosságra hozná, segítve a hatalom ellenőrzését. Az önkormányzatok kölcsönt csak fejlesztésekre vehetnének fel, működési kiadásaikat nem fedezhetnék hitelfelvétellel.

Az Országgyűlés elé tavaly november elején beterjesztett, azóta azonban hibernált állapotban tartott közpénzügyi csomagot közelről ismerők szerint fikarcnyi esélye sincs, hogy ebből bármi kisül. A színjátékra a politikai elitet terhelő nyilvánvaló kudarc leplezése miatt van szükség. Az alkotmányügyi bizottság tehát úgy vette napirendjére ma a csomagot (ott pedig az ellenzéki oldal tartózkodása mellett többséget kapott a pakk), a honatyák úgy folytatják le holnap az általános vitát, hogy tudják, a terv dugába dőlt, és nem lesz semmi a józan költségvetési politika folytatását kikényszerítő csomagból.

Azért élesztik éppen ma fel - látszólag - az ügyet a parlamentben, mert ha el is akarnák fogadni a csomagot vagy egy-két pontját még a június elejéig tartó tavaszi ülésszakon, ahogyan az a kormányzat eredeti terve volt, ahhoz a parlamenti tárgyalási átfutási időt figyelembe véve holnap el kell kezdeni az általános vitát a Házban. Bár az ügyhöz közel állók szerint a Pénzügyminisztérium által kidolgozott csomagból semmi sem lesz, egyes elképzelések szerint kevésbé kártékony, ha a külföldi befektetők azt látják, a parlamenti nyilvános szakaszban feneklik meg az ügy valamilyen erők ellenállásán, mintha parlamenti tárgyalás nélkül sikkadna el az egész kezdeményezés.

Rabok legyünk? Inkább szabadok

Információink szerint a csomag több pontja körül is marakodó pártok - a csomagot több mint hat hónapja nyújtották be az Országgyűlésnek, sőt a benyújtás előtt is eltelt jó pár hónap, de vagy húsz tárgyalási forduló sem volt elegendő az ellentétek feloldásához - egyvalamiben egyetértenek (és ez a fő gond): nem akarják saját magukat korlátozni, nem akarják megkötni a kezüket.

Sok tíz- vagy százmilliárdot nyerhetnénk vele

A csomag elfogadása már rövid távon is eredménnyel kecsegtet. Ma a térségbeli államokhoz képest 3-4 százalékponttal magasabb hozamon finanszírozzuk az országot. A csomag kétharmaddal való kőbe vésése ezt a felárat mérsékelné a törvényjavaslatot készítő Pénzügyminisztérium kalkulációi szerint. Márpedig 1 százalékpontnyi csökkenés 115 milliárd forint kamatkiadás-mérséklődést jelent.

A felárak lefaragása a mostani magas állampapírhozamok idején, a véget ért világpiaci pénzbőség idején különösen kívánatos lenne.

A közpénzügyi csomag lényege, hogy - fiskális szabályok bevezetése és egy független hivatal felállítása mellett - az alkotmányban rögzítené költségvetés fegyelmezett, fenntartható betartásának követelményét, így szolgálná azt, hogy legyen fedezet az elöregedő társadalom növekvő egészségügyi és nyugdíjkiadásaira.

Ha a mindenkori kormány vagy a parlament olyan törvényt akarna elfogadni, amely veszélyezteti a fenntartható költségvetést, megsértené az új költségvetési szabályokat, akkor az Alkotmánybíróság az új független intézmény, a Törvényhozási Költségvetési Hivatal számításaira támaszkodva közbelépne, és alkotmányellenessé nyilvánítaná az ilyen törvényt, nem engedné hatályba lépni. Ez természetesen a költségvetési törvényre is vonatkozna, vagyis ha osztogatós büdzsét akarna elfogadtatni a kabinet, az sem léphetne hatályba.

Az egyeztetéseken a pártok éppen ezt utasították el egyhangúlag. Senki sem akarta, hogy szabály megsértésének ilyen szankciója legyen. (Az egyes pártokon belül néhányan voltak, akik elfogadták volna ezt a megkötést, ám ők kisebbségben vannak saját táborukon belül.) Azzal érvelnek, hogy nem akarják, hogy a költségvetés megalkotása, elfogadása a kormány, illetve a parlament hatásköréből kikerüljön. És félnek, hogy az Alkotmánybíróságnak túl nagy lenne a mozgástere, a mérlegelési lehetősége ebben a kérdésben.

Forduló fordulót követett

Néhány hete egy konferencián felszólalt Veres János pénzügyminiszter és Varga Mihály, a Fidesz-kormány volt fő pénzügyére, valamint az ötpárti egyeztetéseken részt vevő politikusok is elmondták gondolataikat. Akkor már szinte biztos volt, hogy elhalt a csomag. Azóta három tárgyalási fordulót is tartottak, elmozdulás semmi.

Valójában azonban nem mennek bele, hogy akár csak minimális mértékben is, de megkössék a saját kezüket. A közpénzügyi csomagot ugyanis kétharmaddal kellene elfogadni, vagyis a parlament a képviselők kétharmadának akaratával mondana le mozgásterének egy részéről éppen az ország hosszú távú érdekében. A közpénzügyi csomagot éppen azért alkották meg, mert az eddigi tapasztalatok kiábrándítóak, időről időre elszaladt, és veszélyes magasságokba szökött a költségvetési hiány.

A kívánság teljesült. Na és?

Az alkotmány fent vázolt módosításának megakadályozásával értelmét is vesztené a közpénzügyi csomag, amire még rátesz egy lapáttal, hogy több ponton a pártok képtelennek bizonyultak dűlőre jutni egymással.

Tőlünk nyugatra

A hollandok tavaly hoztak a mi közpénzügyi csomagunkra hasonlító szabályokat, a németek most módosítják az alkotmányukat hasonló megfontolásból.

Úgy tudjuk, néhány héttel ezelőtt azt kérték a legnagyobb ellenzéki párttól, hogy fogalmazza meg, mit építene be a csomagba, és mivel nem ért egyet. A Fidesz részéről felvetették például, hogy legyenek kiadási plafonok; ne nagy apparátussal működő költségvetési hivatal, hanem háromfős tanács legyen; a szabályok szélesebb körre vonatkozzanak. Információink szerint aztán amikor a Pénzügyminisztérium beépítette ezeket a törvényjavaslatba, meg is szövegezte a legnagyobb ellenzéki párt elvárásainak megfelelő előírásokat, a Fidesz a következő tárgyalási fordulón nem mondta, hogy akkor ez így rendben van, nem bólintott rá a saját kívánalmaival kiegészített pakkra sem.

Egy szó, mint száz, semmi sansz arra, hogy egy hatásos közpénzügyi csomagot kétharmaddal fogadjon el az Országgyűlés. Kétharmadot kívánna meg nemcsak az alkotmány kiegészítése a fenntartható költségvetés követelményével, hanem a költségvetési hivatal mint intézmény beemelése az alaptörvénybe, a hivatal elnökét is kétharmaddal választanák a honatyák, minősített többséggel lehetne új megkötést beemelni az önkormányzati törvénybe is.

Így pedig még ha néhány szabályt esetleg el is lehetne fogadni feles többséggel, semmi értelmük sem lenne, mert egyrészt azzal csak a közpénzügyi csomag töredéke lépne életbe, másrészt a mindenkori parlamenti többség bármikor felülírhatja a most megalkotandó passzusokat.