Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Magyarország Európa alkoholistája

2006.09.22. 09:06
Fiskális alkoholizmusban szenved Európa két beteg embere, Magyarország és Olaszország - erről Kopits György, a Monetáris Tanács tagja, az IMF korábbi tisztségviselője ír a Wall Street Journal Europe tegnapi kiadásának vezércikkében.

Kopits György szerint az idei 10 százalék feletti költségvetési hiány és a 60 százalék feletti GDP arányos államadósság után Gyurcsány Ferenc beismerő vallomása legalább azt az érzetet kelti, hogy a fiskális (költségvetési) alkoholista végre túljutott a tagadás stádiumán.

Olaszország esetében a költségvetési hiány mindössze 4 százalékos, azonban ez csak annak köszönhető, hogy az euró bevezetése következtében eltűnt az árfolyamkockázati prémium. Ha még mindig lírájuk lenne az olaszoknak, az minden bizonnyal magasabb kamatszintet és így magasabb hiányt is jelentene, az államadósság pedig mindeközben makacsul a GDP 100 százaléka felett ingadozik.

Kiélezett kampányok

Közös még a két országban az, hogy csak alig néhány hónapja választották meg a balközép kormányaikat, akik egy rettentően kiélezett, valóságoktól elrugaszkodott kampányból kerültek ki győztesen, ami után aztán most köszönőviszonyban sincsenek az ellenzékkel, holott az égetően sürgető fiskális reformokhoz igenis szükségük lenne ellenfeleik segítségére. (Mindehhez hozzátehetjük: Olaszországban a Berlusconi-kormányt idén váltotta a reformokra készülő Prodi-kabinet, míg Magyarországon kormányon maradt Gyurcsány Ferenc.)

Akadnak azonban különbségek is a két ország között, melyek közül a legszembetűnőbb az, hogy az olasz kormány egy lazább koalícióból áll össze divergensebb pártokkal, csak egy késhegynyi többséggel és hogy (nagyon helyesen) kiadáscsökkentéssel próbálja meg csökkenteni a hiányt, miközben az adókat még csökkenteni is készül. A bevételek valószínűleg amúgy is magasabbak lesznek, mivel a GDP növekedési várakozások folyamatosan felfelé módosulnak, a tervek valódi reformokról, igazi strukturális átalakításról tanúskodnak.

Improvizált lépések

Nem így Magyarországon, ahol a benyújtott konvergencia program sokhelyütt nyilvánvalóan improvizált lépésekre épül, főleg adóemelésekre, illetve olyan kiadáscsökkentő intézkedésekre, melyek nem hosszú távú megoldást, hanem mindössze egyszeri lefaragást jelentenek. Nem elhanyagolható az sem, hogy több mint öt évnyi állandó hiánycél túllépés után Budapest teljesen elvesztette hitelét a pénzügyi piacok szemében és egyelőre egyáltalán nem biztos, hogy egy frakcióülés kiszivárogtatott felvétele elég lesz ahhoz, hogy a miniszterelnök ezt visszanyerje.

Persze kétségtelen, hogy a fentiek Magyarországon is talapzatul szolgálhatnak későbbi reformoknak, azonban Kopits szerint mind Magyarországon, mind pedig Olaszországban szükség van külső felügyeletre, melyet leginkább az EU szervei gyakorolhatnának a Stabilitási és Növekedési Paktum pontjainak betartatásával.

Ez a két országnak és az EU-nak közös érdeke, hiszen a pontok be nem tartása nemcsak stagnáló, illetve hanyatló életszínvonalat jelenthet az országokban, hanem az egész EU-t megrengetheti: Olaszország hanyatlása az eurózónát érintené érzékenyen, egy magyar pénzügyi krízis pedig az egész frissen csatlakozott közép-európai régiót "tűzbe boríthatná".