Kincstári pesszimizmus jön

A kincstári optimizmust felváltotta a kincstári pesszimizmus, vagy helyesebb lenne úgy fogalmazni, az óvatosság – egy mondatban talán így lehet a lényeget megragadva jellemezni a 2007. évi költségvetés tervezetét. A mögöttünk hagyott és az idei esztendőben azt szokhattuk meg, a kormány a kiadások nyilvánvaló alul- és a bevételek felültervezésével készült büdzséről hosszú ideig váltig állította, hogy megalapozott, a hiány a szakértők véleményére rácáfolva nem lépi át a betervezett mértéket. Aztán persze végül kiderült, a nagy többség nem tévedett.

Tükörkép

Ennek tükörképe mondható el előzetesen a parlament előtt fekvő, jövő évi költségvetési törvényjavaslatról. Így van rá esély, hogy az uniós módszertan szerint a GDP 6,8 százalékát kitevő hiánycélnál (amelynek az 1753 milliárd forintos pénzforgalmi deficit felel meg) akár még kedvezőbb is legyen év végén az egyenleg.

Már a tervezés alapjául szolgáló makrogazdasági paraméterekre is ráillik a konzervatív jelző. Elég csak a gazdasági növekedésre gondolni, hiszen a kabinet által 2,2 százalékosra várt dinamikával szemben gazdaságkutatók valamelyest nagyobb bővülésre számítanak. Ugyancsak segítheti a bevételi oldalt, hogy az infláció magasabb lehet a várt 6,2 százaléknál.

Alultervezett bevételek

Számításaink szerint a főbb adónemeket tekintve több előirányzatról elmondható, hogy a makrogazdasági peremfeltételek és az adótörvény-változtatások által indokoltnál kevesebb bevétellel kalkulálnak. Jó példa erre a társasági adó, ahol az idei 444 milliárdos várakozással szemben jövőre mintegy 504 milliárdot remél az állam.

Tudni kell ennek megítéléséhez, hogy januártól lép életbe a minimumadó, amely a kormányzat elképzelései szerint 55 milliárdot hozhat a konyhára. A jövő évi növekmény tehát szinte teljes egészében megegyezik az említett elvonással, s az előrejelzés azzal kalkulál, a belföldi üzleti környezet romlása kioltja a nominális eredményt befolyásoló, 6,2 százalékos infláció hatását. Hasonló megállapításra juthatunk a legnagyobb tétel, az áfa esetében is, csakúgy, mint a jövedéki adónál vagy az evánál.

Szigor minden szinte

Mindezek fényében a 220 milliárdra belőtt, négy jogcímen szereplő tartalék nem tűnik kicsi puffernek. Igaz ugyan, hogy tavaly a 275 milliárdos, az idén pedig a 135 milliárdos tartalék sem tudta megakadályozni a hiánycél jelentős elvétését, ám a 2005-ös és 2006-os büdzsé túlzottan optimista bevételi előirányzatokkal és alulbecsült kiadási tervekkel született.

További pozitívumként értékelhető, hogy a büdzsé tervezetében tetten érhetők a szerkezeti reformokat támogató intézkedések. Vizitdíjból és kórházi napidíjból 22 milliárd szerepel az egészségbiztosítási alap mérlegében, a kistérségi társulásokat az ideinél mintegy 3 milliárddal többel, 18 milliárd forinttal kívánják ösztönözni.

A közigazgatásban is nyomon követhetők az átszervezések, a takarékosságra való törekvés. Az idei szervezeti intézkedéseket megfejelve jövőre az igazgatási jellegű szerveknél további 15 százalékos létszámcsökkentés lehet, erre fedezetet az 50 milliárd forintos céltartalék nyújthat. A közszférában az illetmények befagynak. A szigor a gázár-kompenzációt és a gyógyszerkasszát sem hagyja érintetlenül.