Közpénzügyi csomag: óvatos bizakodás

2008.02.08. 07:50
A napi politikai csatározások és pártérdekek keresztbe tehetnek az új közpénzügyi csomagnak, amely hosszú távra az uniós kritériumoknak megfelelő szintre betonozná be a magyar államháztartás hiányát, ennek ellenére folyamatosak az egyeztetések az ellenzék és a kormány között. A törvénycsomagot kétharmaddal kellene elfogadni márciusban - ezt (még) egyik oldal sem zárja ki.

A kormány, a számvevők, az MNB és az öt parlamenti párt által összerakosgatott közpénzügyi törvénycsomag legismertebb intézménye a felállításra javasolt Költségvetési Hivatal, ám ugyanilyen fontos - vagy még fontosabb - az a költségvetési szabályrendszer, amely rögzítené a költségvetési tervezés hosszú távú szabályait.

A bonyolultan megfogalmazott, ám könnyen ellenőrizhető szabályrendszer előre megszabná az adott költségvetési évben a kormány által szabadon elkölthető forrásokat. E forrásokat annak függvényében határoznák meg - és auditálná aKöltségvetési Hivatal (esetleg tanács) -, hogy az államháztartás GDP-arányos hiánya három százalék alá kerüljön, illetve később ott is maradjon. A tervek szerint az alkotmány kiegészülne egy új közpénzügyi fejezettel, ehhez a Fidesz is ragaszkodik. Most épp az alkotmányjogászok térfelén van a labda, ha ők megegyeznek a részletekben, akkor folytatódik a gazdaságpolitikusok egyezkedése, ami tavaly ősz óta tizenegy fordulón jutott túl. Veres János pénzügyminiszter minapi közlése szerint a felek már a szavazás szintjén vitatkoznak a szövegeken, ami őt derűlátással tölti el a végkimenetet illetően.

Az új törvénycsomag 2009-től már élne, de igazán 2010 után töltené be hivatását, vagyis teljes mértékben a következő kormányt korlátozná. És ez a törvényjavaslat rákfenéje, ugyanis a Fideszt a mostani közvélemény-kutatási kilátások arra csábítják, hogy ne kösse meg a leendő kormány kezét költségvetési kérdésekben. Másfelől viszont az ellenzéki párt gazdaságpolitikusai is szükségesnek látnának egy ilyen vagy ehhez hasonló törvényt. A szakaszos egyeztetésekről egyik oldal sem nyilatkozik szívesen, mondván, minden egyes mondat félreértésekre adhat okot, ezért inkább csendben csiszolgatják a kétharmados törvényhez vezető stratégiájukat. Hogy március végén meglesz-e a többség a törvénycsomaghoz, az ma még megjósolhatatlan; az azon dolgozók közül egyik fél sem zárja ki, azzal viszont mindenki tisztában van, hogy egy feles törvény ebben a kérdésben édeskeveset érne.