Kém legyek, vagy könyvelő?

– Milyen diplomája van?
– Bölcsész.
– Azzal nehéz lesz. Akkor tudok munkát ajánlani, ha beszél valamilyen egzotikus nyelvet.
– Az orosz annak számít?
– Annak. De jó a több szláv nyelv is, főleg az ukrán, aztán jó a román, az albán, a kínai is.

Nem mintha oroszul tudnék, ukránul meg még úgyse, lőttek a nemzetbiztonsági karrieremnek. Pedig olyan szépen indult: bármilyen diplomást felvesznek, nemcsak közgazdászt, pedig a közgázon – igen, igen, a Corvinus egyetemen – rendezett állásbörzén, az évente kétszeri Karrierexpo tavaszi rendezvényén vagyok. Szóval bármilyen diplomást felvesznek a nemzetbiztonságiak, vagy a szakszolgálathoz, vagy az információs hivatalhoz, ha megfelel néhány követelménynek.

A magyar James Bond betartja a kreszt

Aztán a néhányról villámgyorsan kiderül, hogy nagyon is sok. Le kellene mondanom bizonyos alkotmányos jogokról – nem vehetnék részt például pártrendezvényeken, vagyis, gondolom, csak utasításra, munkából – meg kell felelni egy fizikai teszten – máris garantált a bukás –, majd egy pszichológiain is. Az egyik tacepaóról az is kiderül, hogy született magyar állampolgárságú embereket keresnek, de a tájékoztatóból az is: le kell mondanunk bizonyos alkotmányos jogokról, és szükséges a büntetlen előélet, ami nemcsak a bűncselekményekre, a szabálysértésekre is kiterjed.

"Azért ha van egy tilosban parkolása, az valószínűleg még nem kizáró ok. De ha részegen áthajtott egy piroson, és emiatt elvették a jogosítványát, azzal már valószínűleg elvágta magát" – mondják kérdésemre. Bölcsészként csak egzotikus nyelvek ismeretével lenne esélyem, de mivel leginkább csak németül tudok – és egy kicsit finnül, de nem érzek túl nagy feszültséget a Helsinki-Tampere tengelyen –, nem leszek Bond János, sem kém, sem elhárító, sem elemző, sem hírszerző, semmi.

Áfor Bertalan

Mi marad hát a hozzám hasonló csaknem tízezer látogatónak, akik többsége a rendezvényt szervezők adatai szerint nem is a közgázra jár? Több mint száz másik kiálíltó, főleg munkaadók, de vannak továbbtanulást kínáló vagy álláskeresét segítő cégek is. A hazai multinál, a Molnál kezdek, útközben konstatálom, hogy az aluljárói szórólapos munkaerő-toborzást az Auchan is lecserélte a karrierexpós megjelenésre, igaz, itt nem is pénztárost vagy árufeltöltőt keresnek, hanem áruház-vezetőt.

A Molnál megtudom, Charles Simonyi sem lenne az űrben, ha tudná, hogy itt is dolgozhatna. Pontosabban azt – szintén egy plakátról – hogy gyerekkoromban talán csak azért akartam űrhajós lenni, mert nem tudtam, hogy a piaci értékét öt év alatt ötszörösére növelő Molnál is dolgozhatnék. Hát igen, talán más lett volna a világ, ha annak idején Farkas Berci is az Áfort választja, de ezt már nem tudhatjuk meg.

Kreatív vagyok, és kitartó

Inkább továbbállunk, és itt-ott belekukkantunk néhány jelentkezési, regisztrációs, adatszolgáltatási, nyilvántartási stb. lapba, amit serényen, mintha zéháznának, töltögetnek ki az emberkék. A jelentkezők általában "kreatívok", "kitartók", "csapatjátékosok", "elhivatottak" vagy "nyitottak", de nem találunk egyet sem, aki például "szorgalmas" lenne.

A nyelvtudásra viszont igencsak büszkék, naná, az angol és a német vagy francia nyelv tudása már-már alapkövetelmény errefelé, két szemre is tetszetős lány például arról beszélgetett, hogy "itt, Magyarországon semmiképp". Vannak pultok, ahol szinte csak angol szót hallunk, míg az Aldinál – itt remek informatikusi, üzletvezetői, területi beszerzési menedzseri állásokhoz juthatnék, ha végzős közgazdász lennék – főleg németül beszélgetnek, egyebek között valami ausztriai szakmai gyakorlatról.

Kitrénelnek, hogy csak nézünk

Néha egyébként el sem tudom dönteni, hogy most akkor magyarul vagy angolul szólnak hozzám. Számvitel és adóügyek iránt érdeklődő végzős bőrébe bújok, azért azéba, mert úgy tűnik, kevesebben vannak, mint a marketingesek, vagy azok, akik nem is tudják, mik akarnak lenni. Ők általában a "tág az érdeklődési köröm, valami tanácsadói munka érdekelne" szöveggel kezdenek, mesélik az egyik pultnál.

Szóval számviteles leszek, és a nagy nemzetközi tanácsadó cégeket veszem célba. Van, ahol szinte csak angol nyelvű tájékoztatót tettek ki, de szerencsére van olyan, ahol magyart is. Utóbbinál próbálkozom, kérdezem, hogy ha szimpla közgazdászdiplomám van, akkor továbbképeznek-e, vagy lesz-e lehetőség gyakorlatra. Nehezen értik meg, hogy lámpalázas végzősként mit kérdezek, akárcsak én a válaszukat, "persze, kitrénelünk, ha alkalmasnak találunk, hogy velünk dolgozz".

Adótanácsadó úgy is lehetnék, hogy elmegyek mérlegképes könyvelőnek tanulni, de aki közgazdász vagy jogász, az ezt a lépcsőfokot kihagyva egyből mehet adó-tanácsadói, majd adószakértői képzésre. Még virtuálisan sem akarok erre további százezret költeni, inkább a Júdea Népe Front Elit Öngyilkos Alakulatának stratégiáját követve megnézem, mihez kezdhetnék magammal a MÁV-nál. Semmihez, nem pénzügyeseket keresnek, hanem közlekedésmérnököket.

Nem leszek benne a tévében

A legtöbb helyen egyébként sem állásokat hirdetnek, hanem gyakornoki lehetőségeket. A jegybankban egy évig lehetnék gyakornok a makroelemzők között, de nagyon sok más munkahely is csak gyakornoki programokat indít.

Szinte eksztatikus lázba jövök, amikor meglátom az egyik kereskedelmi tévé logóját, "benne leszek a tévében", mondom, és elhatározom, hogy ide komolyan jelentkezni fogok. Kiderül viszont sajnos, hogy nem a tévés szakmába, hanem a kereskedelmi osztályra keresnek új munkatársakat, vagyis ide is csak gyakornokokat.

Karrier, nők, grafológusok

Az állást keresők között többségben vannak a nők, vagyis a lányok, legalábbis mi úgy láttuk (fiúkkal főleg a műszaki cégeknél találkoztunk, valamint a számítógépek előtt, ahol azt latolgattuk, az olaszok rendezik-e az Eb-t vagy mi?). A grafológusoknál is nőuralom volt, ott az elmúlt évek tapasztalatai alapján 25-30 százalékos a fiúk aránya.

Az írásszakértők azt mesélik, két nap alatt – a karrierexpo csütörtökön is tart – nagyjából háromszáz ember egyoldalas kézírását tudják kiértékelni az úgynevezett 10 perces elemzéssel, amelyben főleg a munkába állásssal és munkával kapcsolatos tulajdonságokat nézik.

Nemcsak a grafológusok és mi, hanem valószínűleg a szervezők is a nők túlsúlyára számítottak. Talán ezért is volt külön sátor Karrier és nő a XXI. században feliratozással. Amikor arra jártunk, épp egy férfi és egy nő beszélgetett, pontosabban a férfi beszélt szinte folyamatosan a nőhöz, aki az alkalmazottaktól megszokott beletörődéssel bólogatott, ennyit a nőkről és a karrierről, gondoltuk.

És mivel a lengyel-ukrán duó nyert, duplán szomorkásan elballagtunk a lehetőségek földjéről a metró felé. A kijáratnál láttunk egy kézírásos papírt, "fogyjon, és még fizetünk is érte", hirdette. Első lépésnek ez is elmegy.