Összehasonlíthatatlan lakáshitelek

A fogyasztási kölcsönöknél a pénzintézeteknek már évek óta kötelező egy, a hitelköltségek egészét kifejező szám közzététele. A tervek szerint ez a jövőben a lakáshiteleknél is így lenne. A teljes hiteldíj mutató (THM) jelenlegi képlete viszont nem alkalmas arra, hogy a lakáskölcsönöknél is alkalmazzák. Éppen ezért a szaktárca már belefogott egy új képlet kidolgozásába, amely januártól könnyítené meg az ügyfelek tájékozódását - tudta meg a Napi Gazdaság.

Nincsenek standardok

Arról, hogy pontoson milyen elképzelésekkel rendelkezik ezzel kapcsolatban a PM, még nem sikerült információt kapni. A hiteldíjmutatóra Európában nincsenek standardok, azt minden ország maga szabályozza. A bankárok egyébként érzékelhetően már most berzenkednek a készülő szabályozás miatt. Nehezen tudják ugyanis elképzelni, hogy az új THM valóban korrekt összehasonlíthatóságot biztosít majd. A jelenlegi képlettel is akadnak ugyanis gondok, bár a fogyasztási hitelek sokkal standardizáltabb termékek a lakáskölcsönöknél.

Változatos díjak és jutalékok

A jövőbeni mutatónak valahogyan kezelnie kellene a lakáshitelezésnél meglévő kondícióbeli különbségeket. A közjegyzői díj körüli viharok érthetőek, az azonban már kevésbé, hogy eddig a bankok által igen változatos címen felszámított díjakat és jutalékokat nem kifogásolta senki. Könnyen lehet persze, hogy éppen ezek a változatosan alkalmazott terhek indították a jogalkotókat arra, hogy kissé rendet tegyenek ezen a területen. Ahhoz, hogy kiszámoljuk, a maximálisan 6 százalékos (új lakásnál legfeljebb 5 százalékos) plafon betartása esetén milyen teher is hárul valójában az ügyfélre, egyelőre csak a Magyar Nemzeti Bank elvárását vehetjük alapul.

E szerint ha egy bank semmiféle pluszköltséget nem számolna fel, a kamatot pedig 5,99 százalékban szabná meg, a tényleges éves kamat mértéke 6,25 százalék lenne. (Ez egyszerűen azért van, mert a kamatot évente nem egy összegben, hanem havonta, azaz 12 részletben szedik be.) Amennyiben az 5,99 százalék 4,49 százaléknyi kamatból és 1,5 százalékos kezelési költségből tevődne össze, a tényleges hiteldíj már 6,27 százalékra rúgna. Ugyanakkor két azonos hiteldíjat publikáló bank közül, ha az egyik havonta, a másik az év elején szedi be a kezelési költséget, azt már nem mutatja meg a képlet. Léteznek ráadásul lépcsőzetes és folyamatos tőketörlesztésű konstrukciók, amelyek kezelése szintén más számítási metódust igényelne. További probléma, hogy a hiteldíjmutatóba miként építhetők be a kezdeti, egyszeri (úgynevezett flat) költségek.