Tisztul a kép a lakáshiteleknél

Hamarosan kormány elé kerülhet a módosított, teljes hiteldíjmutatóról szóló rendelet, amelynek értelmében 2005. január elsejétől minden lakossági kölcsönnél - így a lakáshiteleknél is - kötelezővé válik a mutató közzététele. A változtatást több tényező is szükségessé tette: egyrészt túl szűk az a termékkör, amire a jelenlegi rendelet kiterjed, másrészt olyan új típusú termékek - többek között a deviza alapú kölcsönök - jelentek meg a piacon, amelyek elengedhetetlenné tették a képletek újragondolását.

Bár a rendelet tervezete még egyeztetés alatt áll a pénzügyi tárcánál, vannak bizonyos alapelvek, amelyek vélhetően szerepelnek majd az új jogszabályban. Az első, hogy a THM feltüntetésének módját a jelenleginél pontosabban szabályoznák, elkerülhetetlenné téve, hogy az a mostaninál jóval hangsúlyosabb legyen: információink szerint van olyan javaslat is, amelynek értelmében a bankoknak a kamattal egyező méretben kellene feltüntetni a THM-et. Ezentúl, ellentétben az eddigiekkel, valamennyi lakossági kölcsönnél fel kellene tüntetni a THM-et úgy, hogy az minden, a banktól eredő költségelemet tartalmazzon. (Ennek megfelelően kimaradna a definícióból a közjegyzői díj, illetve a földhivatali illeték is.) Ha valamilyen mutató nem áll pontosan rendelkezésre, annál egységes módon meghatároznák, hogy a bankoknak hogyan kellene azt megállapítaniuk.

A hitelintézeteknek emellett tudatosítaniuk kell majd ügyfeleikben azt is, hogy a THM is csak egy adott időpontra igaz, így a körülmények változásából fakadó kockázatokat - ez egyébként igen hangsúlyos lehet a hosszú távú, illetve devizahiteleknél - az ügyfélnek kell viselnie.

A hirdetések bánják

Bőven akadnak ugyanakkor eddig olyan pontok, amelyekről egyelőre nem született döntés, legalábbis még nem lehet tudni róla. Ilyen például a lakáshitelek mellé kötendő biztosítás kérdése: nem lehet tudni ugyanis, hogy a biztosítási díj beleszámít-e majd a mutatóba.

Hasonlóan kétséges a közjegyzői díj és a földhivatali illeték sorsa is, bár valószínűnek tűnik, hogy ezek az elemek - lévén teljesen függetlenek magától a hiteltől - nem kerülnek bele a mutatóba.

A változtatások révén kissé háttérbe szorulhat majd a több bank által is alkalmazott, a minél kedvezőbb kondíciókat előtérbe helyező reklámozási stratégia, hiszen a THM kötelező és igen hangsúlyos feltüntetése tompíthatja az ilyen típusú hirdetések élét. Ezzel együtt túlzott jelentőséget már most sem szabad tulajdonítani a sokak által megtévesztőnek bélyegzett, feltűnően alacsony kamattal operáló reklámoknak, hiszen az ügyfél, ha máskor nem, a havi törlesztőrészletek megismerésekor mindenképpen szembesül a rá váró költségek legnagyobb részével.

A lakáshiteleknél is bevezetett THM ugyanakkor nem veheti le a döntés összes terhét az ügyfelek válláról, bár kétségtelen, hogy jó támpontként szolgálhat a bank kiválasztásához. Léteznek ugyanis olyan, a döntést befolyásoló körülmények, amelyeket nem tartalmazhat ez a mutató sem: fontos lehet például, hogy az adott bank engedi-e a halasztott törlesztést vagy az egy-két évig futtatható alacsony törlesztőrészletet, illetve nagyon fontos az is, hogy milyen feltételek mellett hajlandó egyáltalán kölcsönt nyújtani a leendő adósnak. (Például mekkora ingatlanfedezetet követel meg a szokásosnál alacsonyabb jövedelem esetén, vagy a jövedelem hány százalékáig engedi elmenni a törlesztőrészletet.)