Leminősíthetik Magyarországot?

A befektetési bank londoni szakértője rámutatott arra: a június-augusztusi periódusban a háztartások által felvett új hitelek 79 százaléka volt deviza-, túlnyomórészt svájcifrank-alapú. A lakossági devizahitel-felvételi láz már kissé csillapodni látszik az áprilisi csúcsot jelentő 369 százalékról (év/év): augusztusban már "csak" 270 százalékos volt az éves alapú növekedés.

A legutóbbi adatok szerint a lakossági fogyasztási hitelek 43 százaléka már devizaalapú, ezen belül is 81 százalékot képvisel a svájci frank. A jelzáloghiteleknél 16 százalék a devizaalapú, ebből 88 százalék svájci frankos. Az elemző szerint a lengyel példa azt vetíti előre, hogy a magyar devizahitelezés aránynövekedése még egy ideig tovább folytatódhat. Lengyelországban ugyanis a teljes háztartási hitelállományon belül 34 százalékos a deviza-arány, míg a jelzálogkölcsönöknél ez 62 százalékot tesz ki.

A magyar devizahitelezés - korábbiaknál lassabb ütemű - felfutását a szakértő a rövidtávú kamatok közötti különbséggel indokolja: míg egy frankos jelzáloghitel kb. 3,5 százalékos, egy fogyasztási hitel 7,9 százalékos kamattal felvehető, addig egy forintalapú hasonló termékért 9 és 20,6 százalékos éves kamatterhet kell fizetni.

A Morgan Stanley elemzője szerint azonban az, hogy az MNB-nek egyre nagyobb sterilizációs költségei támadnak. Azért, hogy semlegesítse a felvett összegek forintértékének piacra kerülését, elsősorban a kéthetes jegybanki betét segítségével fokozatosan arra hagyni kényszerül, hogy a deviza forintra konvertálása a piacra kerüljön.

Noha ez a forint erősödésének irányába mutat, több tényező is van, ami a forint várható gyengülését vetíti előre. Az egyik az, hogy jövőre már várhatóan jóval kisebb intenzitású lesz a privatizáció, ami tehát csökkenő forintkeresletet generál majd a piacon (várhatóan az idei év végén befejeződik a Budapest Airport Rt. privatizációs folyamata).

Deficit: idén 9, jövőre 8,5 százalék

Az elemzés szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 2006-ban a GDP 8,5 százalékát teheti ki az idei 9 százalék körüli (valódi) deficit után. A szakértő figyelmeztet: a külföldi finanszírozásra való ilyen mértékű magyar rászorulás nem fenntartható, emeli a hosszú távú gazdasági növekedési, illetve a stabilitási kockázatokat. Egyelőre azonban még erős a külföldiek finanszírozási hajlama, ez azonban ha csökken, az egyre magasabb hozamszintet, illetve leértékelődő forintot eredményez majd.

Weeks szerint a 2010-es euró-bevezetési céldátum gyakorlatilag elúszott, ez azonban nem szabad, hogy bármiféle meglepetést is okozzon a piacon. Ennek ellenére megjegyzi, hogy egy viszonylag fontos horgony tűnt így el a magyar gazdasági folyamatok horizontjáról. Ez tovább emelheti a hosszú oldali hozamokat (még meredekebb hozamgörbe), és növeli egy esetleges leminősítés valószínűségét. Ez a harmadik tényező, ami a forint leértékelődését vetíti előre.

Bár az S&P a közelmúltban megerősítette a magyar forintban, illetve devizában denominált államadósság "A-" besorolását, ugyanakkor Weeks szerint túlságosan megelőlegezett bizalmat jelent a Moody's részéről a jelenleg érvényes minősítése (A1). Ez az S&P és a Fitch besorolásánál két fokozottal magasabbnak felel meg. A Moody's már közel 3 éve nem változott a besoroláson, mely "egyre inkább érik".

Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a magánnyugdíjpénztári korrekció elszámolása nélkül a magyar bruttó adósság 2004 végén már meghaladta a GDP 60százalékát, míg a bruttó külső adósságállomány a GDP 75 százalékát teszi ki és gyors ütemben emelkedik. A svájci frankban való eladósodás lehet, hogy költséges választásnak bizonyul - zárul sokatmondóan a Morgan Stanley elemzése.