Mindhárom félnek jó üzlet
A konstrukció természetesen lehetővé teszi, hogy a lízingbevevő - ha beleszeret az adott kocsiba - a futamidő alatt, illetve annak lejáratakor kifizesse a kocsiját, ám az utolsó részlet (maradványérték) a gépjármű vételárának 30-50 százaléka lehet. A rendszer elvben mindhárom érdekeltnek jó. A kocsivásárlónak a maradványértékes finanszírozás alacsony törlesztőrészletet biztosít, ráadásul megvan a lehetősége annak, hogy időről időre új típusú gépjárműre cserélje a régi, "elhasznált" kocsit. A gépjármű-kereskedőnek is jó üzlet az ilyen szerződés, hiszen kiköthető, hogy a gépkocsit csak nála lehet szervizeltetni, illetve hogy az "elhasznált" gépjármű is csak nála adható le. Márpedig egy jó típusnak a meghatározott maradványértéke és a tényleges piaci ára között jelentős lehet a különbség, ami az újraértékesítés során hozhat hasznot.
Nálunk nem divat
A konstrukció az új autók forgalmára is jótékonyan hat: időről időre tervezhetővé válik az új gépkocsik átvétele. A folyamatos szolgáltatás állandó finanszírozást igényel, ami a lízingcégnek biztosít folyamatos üzleti lehetőséget. Magyarországon az elmúlt években számos hasonló kezdeményezés volt, ám szinte mindegyik akció "hamvába holt". A Napi Gazdaság által megkérdezett lízingpiaci szakemberek szerint a maradványértékes konstrukció iránt a hazai mentalitás miatt nincs komoly kereslet. Az átlagautós öt-tíz évig kívánja autóját használni, és a magyar ügyfelek szeretik tulajdonolni autójukat. Sokan nem mernek többéves részletfizetést betervezni, főleg ha a futamidő végén jelentős részlet "fenyeget". A vásárlók ma még általában úgy vélik, maguk tudják használt autójukért a legjobb árat kialkudni (az infláció miatt sokáig nominálértéken gyakorlatilag stagnáltak a használt kocsik árai).