Lakáskölcsönök rejtett buktatói

A lakáshitel-igénylők a finanszírozó bank kiválasztásakor sokszor beérik a kamatok áttekintésével. Azok, akik igyekeznek a lehető legjobb ajánlatot megkeresni, ennél persze tovább mennek, megnézik például a bankok által közölt előkalkulátorok alapján a havonta fizetendő törlesztőrészletek nagyságát. A devizahiteleknél azonban ez nem is mindig olyan könnyű feladat. A HVB Banknál például a neten semmit sem talált a Napi Gazdaság ezek kondícióiról, bár a pénzintézet állítólag már több mint egy hónapja folyósít ilyen kölcsönöket.

Változatos elszámolás

Csapda persze a közzétett információknál is akad. A bankok többsége a kezelési költséget havonta számítja fel. A CIB ezzel szemben az éves kezelési költséget ügyleti évenként, vagyis folyósításkor és évfordulókor egy összegben kéri. Azoknak az ügyfeleknek, akik ezzel nem kalkulálnak, kínos következményekkel, például a folyószámlájuk negatívba fordulásával kell számolniuk.

További buktató lehet, hogy a pénzintézetek az állami támogatású hiteleknél a forrásoldali támogatásra való jogosultság megszerzéséig, vagyis az önálló jelzálogjog FHB-nak történő értékesítéséig úgynevezett előfinanszírozási kamatot számítanak fel. A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) viszont ilyenkor nem külön kamatot, hanem előfinanszírozási díjat állapít meg. Az előfinanszírozási díjat ráadásul a bank - derül ki a hirdetményének lábjegyzete alatti apró betűs részből - minden feltétel teljesülése után még akár 75 napig alkalmazhatja, akkor is, ha közben az ügyfél már törleszt.

Árfolyamkérdés

A devizaalapú kölcsönöknél a tájékozatlanabb ügyfelek aligha számolnak azzal, hogy itt eleve létezik vételi és eladási árfolyam. A forintban megjelölt kölcsönösszegért az adós általában a bank által alkalmazott napi vételi árfolyamon kapja a devizát (eurót vagy svájci frankot), a törlesztésnél - amely persze szinte mindig forintban történik - viszont már az eladási árfolyam érvényes. A CIB honlapján szereplő kalkulációs árfolyammal számolva: ha valaki tízmillió forintnak megfelelő svájcifrank-kölcsönt vesz fel, az eltérő árfolyamok miatt a tartozása azonnal 10,3 millió forint fölé ugrik.

A jelentős különbség oka, hogy a kalkulációban megjelölt árfolyamok (különösen a vételi) szinte nem is hasonlítanak a bank által közzétett hivatalos árfolyamokra. Az MKB-nál - ahol egyértelműen rögzítik: a lakáshiteleknél a bank által meghirdetett devizavételi, illetve -eladási árfolyamokat alkalmazzák - az azonnali hitelgyarapodás nem éri el az ötvenezer forintot.

Jutalékok

Érdemes kiemelni, hogy ilyen szempontból a legkorrektebbnek a Raiffeisen Bank online hiteltájékoztatóját találta a Napi Gazdaság. Itt ugyanis a közzétett irányadó törlesztőrészletek tartalmazzák a kezelési és a konverziós költséget is (utóbbi egyébként elrejtve más bank - például az Erste - kondíciói között is fellelhető). Az árfolyam, sőt akár a konverziós díj a devizakölcsönökhöz logikusan hozzátartozhat, a bankok egy részénél azonban akad olyan költségtétel, amely minden, csak nem magától értetődő.

Az Erste Bank a devizaalapú lakáshiteleknél az egyébként legföljebb a személyi hitelkeretnél szokásos (újabban egyébként ott is visszaszorulóban levő) rendelkezésre tartási jutalékot alkalmaz. Ennek mértéke évente egy százalék. A K&H Banknál a jóváhagyott, de még fel nem használt hitel egészére kell évi 0,5 százalékot fizetni. Ezt a folyósítás idején havonta számolják fel. Itt azonban legalább a kezelési költség alacsonyabb, a forinthiteleknél alkalmazott két százalékkal szemben egy százalék.

Kamathányad

Egészen meghökkentő a Volksbank által közzétett kondíciós lista. Ebben ugyanis például az új lakásra felvehető svájcifrank-alapú kölcsön kamatát 2,92 százalékban jelzik. Az érték mellett feltüntetett 2,5 százalékot elsőre kezelési költségnek tűnhet, egy meglehetősen eldugott lábjegyzetből viszont kiderül: ez nem más, mint "a hitelkezelési díjat fedező kamathányad, a kamatláb része". Valamit szépít a dolgon, hogy a bank ugyanakkor csak egyszeri kezelési költséget számít fel.