Mária
-7 °C
3 °C

Önkormányzati ingatlaneladás a II. kerületben

2003.01.11. 12:17
Két nagy területű, értékes telek árverésére került sor december 5-én a budapesti II. kerületi önkormányzatnál. A közösség tulajdonát érintő ingatlaneladás részleteiről a lakosság alig tud valamit. A vevő egy angol-magyar állampolgárságú üzletember magyarországi cége.

A Lorántffy utca sarkán álló brit nagyköveti rezidenciától nem egészen kétszáz méterre fekszik két egymással szomszédos telek, arrafelé a legnagyobbak: az egyik 2477, a másik éppen 2000 m2-es. A szemközti Szabadság-hegyre gyönyörű onnan a kilátás. A térképkivonat szerint mindkettőhöz saját, külön bejáratú "nyélen" lehet bejutni a Fillér utcáról, s csak részben érintkeznek egymással - egybenyitni tehát nem sok értelme volna őket. A II. kerületi képviselő-testület mégis úgy döntött, hogy a két ingatlanra csak együtt lehet licitálni a nyilvános versenytárgyaláson. Horváth Csaba, a kerület hajszálnyi különbséggel megválasztott szocialista polgármestere lapunknak elmondta: a döntés még tavasszal, jóval az ő hivatalba lépése előtt született. Információi szerint erre az "árukapcsolásra" azért volt szükség, mert a nagyobbik telket korábban szólóban is meghirdették 160 millióért, de nem volt rá érdeklődő. "A kerület költségvetésében 2002-re 2,5 milliárd forintnyi ingatlan értékesítése lett beállítva, de decemberig csak 1,5 milliárd forint folyt be. Értékesítési kényszerben vagyunk, ha nem akarunk nagyon eladósodni" - fejtegette a polgármester, aki a licit előtt 300 milliós eladási árban reménykedett.

Áprilisban, az együttes eladásról szóló döntés pillanatában persze aligha tudta még a képviselő-testület, hogy év végére teljesítik-e a tervet. Ráadásul egy majdnem fél hektárnyi Rózsadomb közeli területet egyben piacra dobni

súlyos szakmai baklövésnek

tűnik. A két telek kikiáltási árát 225 millió forintban állapították meg, a közel negyedmilliárdos összeg viszont erősen korlátozza a fizetőképes keresletet. Lényegesen nagyobb lehetett volna az érdeklődés, ha külön-külön értékesítik az ingatlanokat: ebben az esetben 100,5, illetve 124,5 millió lett volna az induló ár, s ennyi pénze azért jóval több építkezőnek akad. A pályázathoz egyébként semmiféle szakvéleményt nem csatoltak arról, milyen alapon döntött a képviselő-testület a kikiáltási árról. A két telken összesen 800 m2 alapterület beépítését engedélyezi az önkormányzat, amihez legalább hatvan nagy fát kell majd kivágniuk a kivitelezőknek.

December elején elmentem a versenytárgyalásra, de Csomor Sándor, a Vagyongazdálkodási és Ingatlannyilvántartási Iroda vezetője páros lábbal rúgott ki az árverésről. Hiába jeleztem, hogy előző nap a polgármester személyesen javasolta, nézzek el az árverésre. Hasonlóan járt az az érdeklődő magánszemély is, aki 3750 forintért csak azért vette meg a pályázatot, hogy pontosan követhesse az árverés menetét; hiába hivatkozott arra, hogy a pályázati dokumentáció első mondata nyilvános eseményről beszél. Csomor Sándor azzal érvelt, hogy már hét éve zajlanak így a versenytárgyalások, majd a személyiségi jogok védelméről kezdett értekezni, mondván, alvilági csoportok is kíváncsiak lehetnek arra, kinek van ennyi pénze, vagyis óvatosnak kell lenni. A licitálók egyébként nem mutatkoztak be: mindenki számot kapott, így a vesztesek anonimitása egymás előtt is garantált maradt. Nyilvános versenytárgyalások győztesének a nevét viszont nem ildomos titokban tartani, és ostobaság is, hiszen éppen az önkormányzat ügyfélirodájában lehet 2800 forintért tulajdonilap-másolatot kérni, amelyben nagy betűkkel szerepel a vevő neve. Takácsné Békéssy Eleonóra jegyző mindenesetre ugyanazzal indokolta a kiírással ellentétes gyakorlatot, mint Csomor Sándor. "Ez egy több- éves gyakorlat" - jelentette ki, de az ott tartózkodó Horváth Csaba unszolására végül megígérte: a közeljövőben átvizsgálják a licitálásról szóló eljárás rendjét. Úgy tűnt, a polgármester nemigen érti, mi folyik a kulisszák mögött, s miért ne lehetne egy nyilvános pályázaton bárkinek részt vennie.

Az árverésen egyébként négy csoport indult, és alig negyven perc alatt eldőlt minden. Csomor Sándor tájékoztatása szerint a győztes 254,5 millió forintért jutott a két telekhez, vagyis az induló 50,3 ezer forintos m2-ár 56,8 ezerre "szökött fel".

A versenytárgyalást követően kértem egy pályázati kiírást az irodavezetőtől, aki ezt azzal hárította el, hogy valamennyi megmaradt példányt megsemmisítették. Amikor látta, hogy Horváth Csabától is kérem a dokumentumot, megpróbálta erről lebeszélni a polgármestert. Arra hivatkozott, hogy biztos "ízekre szedem" a dokumentumot. Kijelentette, hogy kizárólag a polgármester határozott utasítására adja át a pályázati kiírást, majd amikor erre sor került, azt találta ki, hogy az akkor már több mint fél órája lezárult árverésre vonatkozó elavult iratot 3750 forintért kaphatom meg. A pénztáros a pénzt jogi aggályokra hivatkozva csak írásos utasítás ellenében akarta átvenni, ezért Csomorék egy olyan papírt állítottak ki, amely szerint a polgármester ötlete volt a "pénzért árusítás".

A rejtélyes győztes pályázó nevét sem Horváth Csaba, sem a jegyző, sem az irodavezető

nem volt hajlandó kiadni

Nehéz elhessegetni a gyanút, hogy a "személyiségi jogokra hivatkozás gyakorlata" azért alakult ki az önkormányzatnál, mert kész helyzetet akarnak minden hasonló pályázat után teremteni: mire a földhivatalnál megtudható, ki a győztes, senki nem firtatja már az esetet.

Csomor Sándor amúgy joggal aggódott a pályázat "ízekre szedésétől", az első oldalon ugyanis a következő figyelmeztetés olvasható: "Az Önkormányzat nincs az ingatlanok birtokában, így a fentiek tekintetében nem vállal szavatosságot az ingatlan per-, teher- és igénymentességéért, valamint az ingatlanokat nem tudja Vevő birtokába adni." Ilyen feltételek olvastán normális pályázó tovább sem lapoz, inkább más befektetés után néz. Pedig a mellékelt, igaz, a tulajdonjog igazolására teljes mértékben alkalmatlan, tulajdonilap-másolatok egyértelműen az önkormányzat 1992-ben bejegyzett százszázalékos tulajdonjogát tüntetik fel. Továbbá: a pályázatból csak alaposabb vizsgálódás után, a második oldal két odavetett mondatából tudhatja meg az érdeklődő, hogy a két telket a szomszédok használják, így a "birtokba" szó nem a tulajdonjogra, hanem a használatra vonatkozik.

Az ingatlanforgalmazási szakmából származó információink szerint nem korrupció áll a titkolódzás mögött, inkább az önkormányzat amatőr telekértékesítési gyakorlatának leplezése a cél. A konkrét esetre vonatkozóan két, magát megnevezni nem kívánó bennfentes úgy vélte: ha az önkormányzat először kialakítja a telekhatárokat, kerítést húzat és megegyezik a szomszédokkal, indulásból 40-50 millió forinttal többet kasszírozhatott volna. Sőt ha ezután külön-külön hirdetik meg a két telket, még jobban járnak - állították.

Zak Péter, a két telken mintegy 30 lakás építését fontolgató vevő, a Domus System Kft. tulajdonosa

egyáltalán nem értette,

miféle személyiségi jogok miatt "titkosították őket" Csomor Sándorék. Úgy vélte, ha a sok érdeksérelmet szenvedő szomszéddal nem nekik kellene egyezkedniük, esetleg 300 millióig is elmentek volna az árverésen. Zak Péter kifogásolta is, hogy a telkeket évtizedek óta gondozó rengeteg szomszéd miatt beláthatatlan kockázatokat rejtő pereskedéssel kell számolniuk, s az idő számukra pénz. Számítása szerint minden hónap késedelem 2 millió forintjukba kerülhet, ráadásul az önkormányzat nem kívánt tisztességes szerződést kötni velük: arra szorították őket, hogy december 20-ig fizessék be a teljes vételárat, annak ellenére, hogy a fővárosi önkormányzatnak elővásárlási joga van. "Amíg a fővárosiak nem nyilatkoznak, nem kerülhet a Domus System birtokba, s ha a vásárlás mellett döntenek, úgy nyilatkozatukig a II. kerület ingyen használhatja a határidőre befizetett 254 millió forintunkat" - ecsetelte a rizikófaktort Zak Péter.

Informátoraink a kockázatok és mellékhatások ismeretében is úgy vélték, igen jó üzletet kötött a Domus System Kft. az önkormányzattal; nem csodálkoztak azon, hogy a hivatal nem akart nagy nyilvánosságot a tranzakciónak. Horváth Csaba, az őszi választási kampányban a döntések átláthatóságát biztosító úgynevezett "transzparens" önkormányzat megvalósításáról beszélt. Hát, jól kezdődik.

Félix Péter

Forrás: Magyar Narancs