Árpád
-1 °C
9 °C

Utazni olcsón

2003.06.20. 16:11
Ahogy telnek a könyvtárban töltött órák, ahogy szaporodnak a bejegyzések a leckekönyvben, úgy bizsergeti mind hevesebben az egészséges diák hipokampuszát a kérdés, hogyan lehetne minél gyorsabban, minél több időre, minél kevesebb pénzért elhúzni minél messzebbre.

Utazni leginkább olcsón és kalandosan érdemes, nemcsak azért, mert unokáinknak majdan nem akaródzik olyan sokszor végighallgatni a "befizettünk nagyanyátokkal egy mallorcai társasutazásra" kezdetű történeteket, szemben az olyan darabokkal, mint "már három napja kifogytunk a konzervekből, amikor felvett minket egy féllábú fegyverkereskedő a furgonjával". Utazni azért érdemes olcsón és kalandosan, mert többnyire nincs más választásunk.

Utolsó perc

Persze mindenkit csábítanak a hirdetőtáblák last minute ajánlatai, de azért nem árt megjegyezni, hogy ezek a nyaralások nem mindig olyan kedvezményesek, mint azt a társaságok állítják. Igaz, hogy az utazási irodák egy része általában jó előre felvásárolja a szálláshelyeket, így ha egy turnus nem telik be, a veszteségek mérséklése érdekében akár beszerzési áron alul is hajlandók túladni az utakon. Az utóbbi években azonban egyre többen keresik a last minute akciókat, a kifejezés egyenesen a pofátlanul olcsó szinonimája lett, sok nyaralni vágyó éppen ezért már májusban is az augusztusi utolsó lehetőségek után érdeklődik, sőt az általunk megkérdezett turisztikai szakemberek szerint nemegyszer megesik, hogy valaki a Last Minute-szigetekre szeretne utazni. A spórolási láz pedig oda vezetett, hogy tavaly a meghirdetett utak hetven-nyolcvan százalékát már csak az utolsó két hétben tudták eladni az irodák, a bevételkiesés ellen pedig úgy védekeztek, hogy sok, ilyen útnak hirdetett nyaralást a listaár felett értékesítettek.

Az sem lehetetlen, hogy szorult helyzetében egy-egy iroda irreálisnak tűnő kedvezményekkel csalogatja a vevőket, így rongyos harmincezer forintért akár Rodoszra vagy Tunéziába is eljuthatunk (vigyázat, a illeték, a transzfer, a hotelig közlekedő busz menetdíja nem feltétlenül szerepel a meghirdetett árban). Ha viszont nem óhajtjuk a szerencsére bízni a nyaralás időpontját és az úti célt, kecsegtető kedvezmények kutatása helyett inkább idejekorán dolgozzunk ki stratégiát a szállás- és útiköltségek minimálisra faragására. A "helyi élet"-nek nevezett tételen (ennivaló, múzeumi belépő, gondolabérlés) ugyanis nem mindig érdemes spórolni, hiszen nem sok örömünket leljük majd a nyaralásban, ha kilométereken át kerítések választanak el a haboktól. Mondhatnánk persze, hogy ha nincs pénz Floridára, akkor a csajági nyaralóban is ki lehet bekkelni a nyarat; csakhogy aki egyszer már ráérzett az ízére, annak ez falra hányt borsó.

Oda

A nyolcvanas években még elég volt, ha az egyszeri utas a német vagy francia út szélén felemelte a hüvelykujját, szinte rögtön lefékezett valaki, mára viszont a stoppolás kifejezetten a kelet-európai turisták privilégiuma lett, így egyre kevesebben vesznek fel utasokat. Egy gyakorlott stoppos ennek ellenére kis szerencsével két-három nap alatt Párizsban lehet. Ha viszont nem szeretnénk megkockáztatni, hogy a spanyol tengerpart helyett csak Berlinig jutunk, jobb, ha például sofőr- és utasközvetítő irodákhoz fordulunk. A legismertebb ilyen profilú vállalkozás Magyarországon a Kenguru, amely némi jutalékért cserébe összehozza az utazni vágyókat az üres hellyel rendelkező autósokkal. Utóbbiaknak ingyenes a részvétel, és benzinköltség-hozzájárulás is pottyan nekik az utastól. A Kenguruval elég jól járhat a kvázistoppos, bár megjegyzendő, hogy jutalék gyanánt a benzinpénz több mint egyharmadát kell ráfizetniük az óvatos fiataloknak: Párizsba például 14 ezer forint a tarifa, ebből 3000 üti a cég markát. Akkor már jobban megéri, ha valamelyik hasonszőrű internetes portál ingyenes szolgáltatásaiból csemegézünk. Kár, hogy a legtöbb ilyen site-ot évek óta nem frissítették.

Többnapos autóút helyett választhatjuk a repülőt is, ami most már nem kerül sokkal többe, mint a benzin, ráadásul még a pilóta fordulatokkal teli élettörténetét sem kell meghallgatnunk az út alatt. Persze csak a fapados járatok jöhetnek szóba, amelyek minden kényelmi szolgáltatást nélkülöznek, így csak az interneten lehet jegyet foglalni, és még aprósüteményt és hozzá tartozó teavajat sem szervíroznak az út során.

A ferihegyi egyes terminálról egyelőre csak Münchenbe utazhatunk, de Pozsonyból már most is számos európai városba, Berlinbe, Milánóba, Párizsba és Londonba is indulnak olcsó járatok. A SkyEurope társaság gépeire körülbelül 25 euróért lehet jegyet váltani, de ez az ár még nem tartalmazza a reptéri illetéket. Egyéb célállomások esetén már Grazig kell elstoppolnunk, ugyanis Budapesthez legközelebb innen indulnak Európa szinte minden nagyvárosába a Ryanair járatai. A cég honlapján kis szerencsével akár 10 euróért is válthatunk jegyet például Stockholmba vagy Rómába, bár nem árt megjegyezni, hogy minden járat gigantikus vargabetűt írva, London érintésével közlekedik.

Ott

Az ingyenszállás mint olyan igenis képes barátságos arculatot ölteni. Igaz, ehhez általában némi előzetes utánajárásra is szükség van. Először is kiváló táborközvetítő irodák léteznek, például az Útilapu Nemzetközi Építőtábor Hálózat (jó lenne tudni, hogy mondják az útilaput külföldiül), amely potom közvetítési díj fejében a világ számos pontján található kapáló-címerező táborok egyikébe utalja ki a jelentkezőt. Az ilyen munkanyaralások hátulütője, hogy nagyon nehéz bekerülnie az embernek, ha a legjobb barátnőjét is magával szándékozik vinni: a szervezőknek ugyanis főként a népek barátsága lebeg a szeme előtt, és nem igazán kultiválják, ha két ismerős susmusol érthetetlen nyelven közösségi élet címén.

Függetlenségünket erősítheti ezzel szemben, ha minimális összeget ugyan, de hajlandóak vagyunk fizetni a szállásért. A last minute apartmanoktól eltekintve többnyire a Youth Hostelek intézménye juthat elsőként eszükbe a külföldön körbeszaglászni kívánó ifjaknak. Ezúton hívnánk fel a figyelmet arra a sajnálatos tényre, hogy az internetes adatbázisok végtelen számú, Youth Hostel fedőnév alatt futó szálláshelyeinek túlnyomó része valójában nem klasszikus értelemben vett nyári diákszállás, sokkal inkább háromcsillagos apartman teljes ellátással. Youth Hostelt 15 euró alatt jobbára a helyszínen lehet eredményesen felhajtani (a szájhagyomány útján terjedő infók se mindig megbízhatók, hacsak nem egy hete tért haza a hírforrás); éppen ezért, aki jobb szeret előzetes helyfoglalással bíbelődni, annak inkább a kemping javallott. A kemping átlagosan feleannyiba kerül, mint a Youth Hostel, még Firenzében is potom 7 és fél euró személyenként, plusz az öteurós sátorhely. A szinte mindenhol fullextrás, csomagmegőrzővel és pénzbedobós cipőtisztító automatával is ellátott kempingek egyetlen hátránya, hogy általában a külvárosban találhatók, órákra minden látványosságtól. Az igazán profik azonban nem hajlandók kompromisszumokra, éppen ezért nem vacakolnak a szálláshoz hasonló részletkérdésekkel: nekik bukszusok és pályaudvarok mezsgyéjén, egy szál hálózsákban peregnek le a nyári éjszakáik.

Eörsi Sarolta

Szabó Zoltán

Mérsékelt legalitás

Pár éve még olcsó és könnyű eljárásnak számított a hamis vonatjegy beszerzése erre szakosodott dílertől. Sokáig szinte bárki hozzájuthatott ilyen jegyekhez, elég volt körbekérdeznie egyetemista ismerőseit, 2001 végén azonban több hamisítóbandát lefülelt a rendőrség, és ezzel párhuzamosan a jegyeket új biztonsági elemekkel, például nehezebben fénymásolható vízjellel látták el, így az ilyen visszaélések száma jelentősen megcsappant.

A hamis vonatjegynek több fajtája létezett, az interrailjegyeket, amelyek egy adott európai térségben korlátlan utazást biztosítottak, gyakran egyenesen a nyomdából lopták, de a kilencvenes évek közepén sokan még egyszerű fénymásolt hamisítványokkal is körbeutazhatták Európát. A jegyek ára 7000 forint körül volt, egy-egy jobb darabért akár 20 ezer forintot is elkérhettek, mindez azonban még így is megérte a vásárlóknak, hiszen a nemzetközi vonatbérlet egyes fajtái már akkor is 150-200 ezer forintba kerültek.

Még többen hamisítottak azonban vonaljegyeket, mivel ezeken a vízjel kivételével nem volt más biztonsági elem. A legtöbb hamisító egyszerűen vásárolt egy a magyar határ túloldalára szóló olcsó nemzetközi jegyet, majd a célállomás nevét kimosta vagy pengével kikaparta, és beírta helyette a vásárló Európa túlsó szegletében található nyári úti célját. A 2001-ben lebukott banda egyetemista tagjai is ezzel a módszerrel dolgoztak, ők egy nyári szezonban 3-400 menetjegyet is eladtak.

Manapság inkább romániai jegyeket hamisítanak, mivel azokon még vízjel sincs, így akár egy jobb minőségű fénymásolat is megtévesztheti a kelet-európai nyomtatványokkal ritkán találkozó nyugati kalauzokat. A lebukás veszélye elenyésző; ha az utazás során egy kalauz már lepecsételte a hamis jegyet, a többi már nem kérdőjelezi meg az eredetiségét. A dél-európai államokban már alaposabban vizsgálják a menetjegyeket, de legfeljebb leszállítják a potyázó utast, feljelentést információink szerint még egyetlen esetben sem tettek.

2001-ben több száz vásárlót is kihallgatott a rendőrség, de büntetőeljárás nem indult ellenük, a legtöbben ügyészségi megrovásban részesültek. A lefoglalt, hatvanmillió forint forgalmi értékű hamis jegy alapján a rendőrség úgy gondolja, hogy a vonatjegy-hamisítás több tíz millió forint kárt okoz évente a Magyar Államvasutaknak és a nyugat-európai társaságoknak.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!