Egy érdekes gyémántüzlet Magyarországon: Szakíts, De Beers!

Ha valakit egy távoli ismerőse a közeljövőben egy igen kecsegtető befektetési ajánlattal keres meg, könnyen lehet, hogy az Atlantis-Contor (A-C) Kft. egyik ügyfelével hozza össze a sors. Megtudhatja majd: azért érdemes színes briliánst vásárolni az A-C Kft.-től, mert a társaság vállalja, hogy egy év után 28,25, két év után 73,1, három év után pedig 133,7 százalékos nettó hozammal visszavásárolja az általa eladott köveket. E mesésnek tűnő hozamígéretet kérdésünkre megerősítette Leinemann Zsolt, az A-C Kft. kereskedelmi igazgatója is a társaság rózsadombi villájában. A rendkívüli ajánlat garanciájaként a nyersgyémánt-kereskedelem monopolhelyzetben lévő multiját, a londoni székhelyű, de a Dél-afrikai Köztársaságban felvirágzott De Beers Holdingot jelölte meg. Leinemann elmondta: 1996-ig a gyémántkereskedők abban a hitben éltek, hogy a sárga, narancs, rózsaszín és kék gyémántok csak kosztól fertőzött értéktelenebb drágakövek. Mint később kiderült, ez nem így van, s a De Beers Holding ezért egy 2006-ig tartó "értékfelzárkóztató programot" dolgozott ki, amelynek értelmében a piaci folyamatokba beavatkozva a színes briliáns árát erőteljesebben emeli, mint a fehérét.

De Beers és De Beer´s

Az első hallásra hihetetlennek tűnő ármanipulációnak van valóságalapja. A világ nyersgyémánt-kereskedelmét ugyanis - gyakorlatilag monopolhelyzetet kiharcolva - valóban a De Beers Holding uralja, a gyémántcsiszolással és -kereskedéssel foglalkozó ékszerészek gyakorlatilag csak a De Beers Holdingon keresztül képesek "alapanyaghoz" jutni. Nem is akárhogyan: négy-öt hetente mintegy százötven kiválasztott kereskedő jelenik meg a holding londoni központjában, és vakon átvesz 1-1 csomag nyersgyémántot a cég által kínált áron. Ezt követően kerül sor a nyersgyémántok csiszolására, majd az immár briliánsnak nevezett gyémántokat az erre a feladatra szakosodott nemzetközi gemmológiai társaságok vizsgálják be szín, csiszolási minőség, súly és tisztaság szerint, s e paraméterek ismeretében állapítják meg az értéküket. A bevizsgált briliánsok a világ valamelyik gyémánttőzsdéjén cserélnek először gazdát, innentől pedig elvben szabad az ár.

Az A-C Kft.-nél azt állítják, hogy a De Beers Holding egy Belize-ben bejegyzett off-shore cégen, a De Beer´s Diamond Ltd.-en keresztül szállt be a briliánsüzletbe Magyarországon. Mindenesetre különös, hogy a De Beers éppen az A-C Kft.-t szemelte ki magának, gyémántkereskedő cégek ugyanis ritkán szoktak kötött-hurkolt pulóverfélék gyártására szakosodott cégecskék átprofilírozásával üzletet nyitni egy új piacon. Márpedig az A-C Kft.-t 1990-ben B-M-C Manifest Kft. néven pulóverek készítésére alapította a budapesti Babai István és a párizsi Matus Jules. Előbbi alapító adta az 500 ezer forint készpénzt, utóbbi pedig egy Universal 611-es síkkötőgépet apportált a cégbe. A vállalkozás enyhén szólva szerény eredménnyel működött: a cégbíróságon fellelhető 1991-1994-es, illetve 2000-2001-es mérlegei szerint hat év alatt mindössze 460 ezer forint adózott eredményt produkált. Vélhetően ezzel magyarázható, hogy a - menet közben a törvényi előírás miatt 3 millió forintra "hizlalt" - céget 2002 februárjában mindössze 1 millió forintért adta el a két tulajdonos Tencz János kaposszekcsői és Babai Zoltán budapesti lakosoknak. (Információnk szerint Babai István Babai Zoltán édesapja.)

A cég eladásakor a név is megváltozott A-C Kft.-re. A kft. alig öt hónap múlva tette át a székhelyét a II. kerület egyik legszebb részére, ahol egy elegáns villában működik. Az A-C tevékenységi köre is módosult: főtevékenységként az "egyéb nem bolti kiskereskedelmet" jelölték meg, ami Leinemann Zsolt szerint feljogosítja őket a gyémántkereskedésre. A kft. e tevékenységre nem kért működési engedélyt a II. kerületi polgármesteri hivataltól, mivel a kereskedelmi igazgató szerint nem bolti kiskereskedelem esetén erre nincs is szükség. Leinemann úgy tudja, a villát lízingelik egy magánszemélytől, a magánszemély szerint azonban erről szó sincsen, a cég csupán bérleti díjat fizet.

A gyémántkereskedelem lényegesen jobb üzletnek tűnik, mint a pulóverkötés, ha luxusvilla bérlésére is futja a haszonból. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a kis cég 2002-ben meghökkentően kapós lett: november elsején a két friss tulajdonos - igaz, szintén csak egymillió forintért - eladta az A-C Kft.-t a Belize Cityben székelő De Beer´s Diamond Ltd.-nek.

Az A-C Kft.-nél ragaszkodnak ahhoz a verzióhoz, hogy a De Beer´s Diamondot száz százalékban a De Beers Holding birtokolja. A Fővárosi Cégbírósághoz beadott, teljesen áttekinthetetlen igazolásokból viszont csak az deríthető ki, hogy a De Beer´s Diamond Ltd. valójában részvénytársaság. Valamikor 50 ezer dollár jegyzett tőkével hozták létre, majd 2001. október 3-án Coolbrook Ventures SA-ról keresztelték át De Beer´s Diamondra. A cégbíróságon kizárólag angolul fellelhető, formanyomtatványnak tűnő alapító okiratból nem állapítható meg, hogy kik birtokolják a részvénytársaságot, tehát mindenki azt hisz, amit akar. A Dél-afrikai Köztársaság nagykövetségén nem különösebben izgatottak az ügy miatt, Elizabeth Janette Joubert, az ország egyik szimbólumának számító De Beers Holding érintettségére vonatkozó számos érdeklődésünkre is csak annyit közölt, hogy szerinte az alapító De Beers család nem aposztróffal írja a nevét, vagyis az ügy gyanús.

Briliáns

Az üzlet mindenesetre jól mehet a villa udvarán sorakozó luxusautók és a látható forgalom alapján ítélve. Leinemann is büszke a forgalomra. Kérdésünkre elmondta, 2002-ben mintegy kétmilliárd forint nettó árbevételük volt, s a 2002. februári kezdés óta már kétezer ügyfelük van; közülük mintegy kétszáztól vissza is vásárolták a briliánsokat.

Egyszerű számítás szerint legalább 1800 briliáns értékesítésére került eddig sor - feltéve persze, hogy minden ügyfél csak egyetlen drágakövet vásárolt -, s tekintetbe véve a befektetési célú brillek több száz ezertől sok millió forintig terjedő árát, a kétmilliárd forintos bevétel egyáltalán nem abszurd. Amikor óvatos potenciális befektetőnek álcázva magam arra hivatkoztam, hogy információim szerint Magyarországon néhány tíz millió forintért vámoltattak eddig briliánsokat, a kereskedelmi igazgató kissé meghökkent.

A magyar jogszabályok szerint a drágakövek vámkötelesek, igaz, 0 százalékos vám "terheli" azokat, viszont drágul a behozatal a számlaértékre vetített 35 százalékos fogyasztási adóval, illetve az erre rakódó 25 százalékos áfával. Vegyünk például egy egymillió forint számlaértékű brillt: ez után 350 ezer forint fogyasztási adót és 337,5 ezer forint áfát kell fizetni, összesen tehát 68,75 százalék az adóteher. Honnan származik tehát A-C Kft. által eddig értékesített legalább 1800 briliáns többsége? - tudakoltam az ügyvezetőtől. Leinemann kijelentette, joguk van Magyarországon is felvásárolni drágakövet. Akkor viszont honnan van egy antwerpeni gemmológiai intézettől származó részletes értékelés? - okvetetlenkedtem. Leinemann kifejtette: "Tencz János nemzetközi hírű ékszerésznek" a többnyire a saját tulajdonában lévő üzleti gyémántjairól van szó, amelyek Magyarországra kerülésének körülményeiről nincs tudomása az üzletvezetőnek.

Az A-C Kft.-től származó információk szerint tehát a német-magyar kettős állampolgárságú Tencz János, valamint az üzleti körökben kevésbé ismert Babai Zoltán, miután értékesítették a céget a De Beers Holding érdekeltségű De Beer´s Diamond Ltd.-nek, ügyvezető igazgatóként folytatták tevékenységüket a társaságnál, és alapvetően Tencz János gyémántjainak a forgalmazására szakosodtak. Kissé különösnek tűnik, hogy a De Beers Holding belement ebbe a konstrukcióba, hiszen ezek szerint Tencz János vevőként és eladóként egyaránt szerepel az üzletben, s ez a körülmény a nevére kényesen ügyelő multinak aligha lehet megnyugtató. Persze sok mindenre magyarázatot adhat az A-C Kft. 2002-es mérlege, amelynek elkészültét a kereskedelmi igazgató megerősítette. Ugyanakkor kifejtette: ez a dokumentum nem sokat árul el a kft. valódi üzletmenetéről, hiszen a brillek többségét nem számla, hanem szerződés alapján értékesítették, azok nem szerepelnek a társaság könyveiben. "Az ügyfelek neve így titokban marad, és nálunk első a diszkréció" - ismertette az A-C Kft. ars poeticáját Leinemann.

Hozamok

E konstrukcióval az ügyfelek - az áfán kívül - "mentesülnek" a személyi jövedelemadózás szabályai alapján az értéknövekedés után fizetendő 20 százalékos forrásadó megfizetésétől, az A-C Kft. pedig a társasági nyereségadó megfizetésétől. A kereskedelmi igazgató némi telefonálgatás után sajnálattal közölte, hogy a mérleg sajnos a könyvelőnél van, nem tudja odaadni, de abban csak néhány tíz milló forintos árbevétel szerepel. Persze az is lehet, hogy a nagy forgalmat és az 1800 brillt vevőcsalogatásnak szánják. Leinemann bizalomerősítő információként kijelentette, hogy 2003 áprilisától részvénytársasággá alakul a kft. ötvenmillió forint jegyzett tőkével, és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) is ettől az időponttól veszik nyilvántartásba az rt.-t. A cégbíróságon azonban érdeklődésünkre úgy nyilatkoztak, hogy átalakulási kérelmet március végéig nem adott be a társaság. Sebestyén Stella, a PSZÁF kommunikációs tanácsadója lapunknak elmondta: ismerik a céget, mivel egy magánszemély bejelentése alapján vizsgálódtak a magas hozamígéret hátteréről. Megállapították azonban, hogy az A-C Kft. jelenlegi tevékenysége alapján nem tartozik a PSZÁF hatáskörébe. Azt azonban leszögezte: a társaság részéről ilyen irányú kérelem nem érkezett a felügyelethez, így ha nem változtatnak tevékenységi kört, kérésre sem vehetnék nyilvántartásba a céget.

Egy jelentős gyémánttőzsdén dolgozó, neve titokban tartását kérő szakértő szerint valószínűtlen, hogy a De Beers Holding beszállt volna a csiszoltgyémánt-üzletágba, hiszen ez hamar kitudódna, és komoly pánikot váltana ki a piacon. Tapasztalata szerint a csiszoltgyémánt-piacon az utóbbi négy évben alig változtak a tőzsdei árak, így abszurdnak tartja az évi 28 százalékos nettó hozamot. Leinemann szerint viszont ennek a magas hozamnak a fedezetét a De Beer´s Diamond Ltd. biztosítja az A-C Kft. számára, az értéknövekedést pedig a De Beers Holding garantálja. Bárhogy is áll a dolog, nehezen érthető: ha ekkora hozam elérésére van lehetőség, miért pont Magyarország az egyik kedvezményezett, hiszen a befektetők kezüket-lábukat törnék a briliáns után. Arra a kérdésre, miért titokban, ajánlók útján toboroznak befektetőket, ahelyett, hogy óriásplakátokon hirdetnék e lehetőséget, a kereskedelmi igazgató azt felelte: a reklámozással már tiltott betétgyűjtésnek minősülne a tevékenységük - amit viszont a PSZÁF-nál cáfoltak.

Félix Péter

Forrás: Magyar Narancs

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!