Közhasznú beruházások magántőkéből: Angolkór

A PPP lényege, hogy az állam a közhasznú intézményei vagy létesítményei létrehozásába, üzemeltetésébe, esetleg finanszírozásába bevonja a magánszektor szereplőit. Ettől a döntéshozók egyrészt azt remélhetik, hogy a magántőke bevonásával az államháztartást terhelő egyszeri, nagymértékű ráfordítást több évtizedre elosztott, tervezhető kiadás válthatja ki (és így olyan közhasznú beruházásokat hozhat tető alá, amelyeknek a megvalósítását a központi költségvetés helyzete nem tenné lehetővé); másrészt a hasonló profilú és nagyságrendű állami beruházásokhoz képest (a versenyszféra hatékonyabb működésének köszönhetően) elvárható a PPP-ben épült létesítmények kivitelezésének magasabb színvonala és alacsonyabb költsége.

Az állami és a magánszektor együttműködésével több beruházás is megvalósult a rendszerváltás óta, közülük a Budapest Sportaréna és a Millenniumi Városközpont tekinthető a PPP-hez hasonló formában épült létesítménynek. A tavalyi kormányváltás után a konstrukció elterjedésének elősegítésére szakértői bizottság alakult a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), a Pénzügyminisztérium (PM) és az igazságügyi tárca (IM) részvételével. A Narancs érdeklődésére a GKM befektetési főigazgatója, Erdősi Péter elmondta: létező politikai akarat és megfelelő jogszabályi háttér mellett érvényesülhet Magyarországon a konstrukció legfontosabb előnye, a beruházáshoz fűződő különböző természetű kockázatok állami és magánszféra közötti optimális megoszlása; vagyis míg a beruházások tervezéséhez, kivitelezéséhez, működtetéséhez és finanszírozásához kapcsolódó üzleti kockázatok a magánszférára hárulnak, az állam optimális esetben csak a politikai és a szabályozási környezet megváltozásának a kockázatát vállalja.

A PPP-nek mint közhasznú beruházások lebonyolítására alkalmas konstrukciónak a létjogosultságát elvileg Varga Mihály, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere is elismeri. Fenntartásait azzal indokolta, hogy a Budapest Sportaréna körüli problémák és a további beruházásokról szóló, eddig ismertté vált kormányzati elképzelések alapján nem látszik biztosítottnak a kockázatok optimális megosztása. "Jelenlegi ismereteink szerint a magánbefektetők semmit nem kockáztatnának a magyar kormány elképzelései szerint megvalósuló PPP-beruházásokban" - mondta lapunknak Varga, hozzátéve, hogy az ellenzék eddig csak a sajtóban találkozott a kormány PPP-re vonatkozó elképzeléseivel.

Kockázatok és honosítás

A magyar állam és a magánszféra együttműködésének elmúlt néhány éve valóban óvatosságra intheti mind a befektetőket, mind az ilyen konstrukcióban épült létesítmények majdani használóit (azaz az adófizetőket). A négyes metrónál (bár nem PPP-ről, hanem hagyományos állami nagyberuházásról volt szó) az állam által szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséről született kormánydöntés, és annak legfelsőbb bírósági jóváhagyása a magyar állam szavahihetőségét kérdőjelezte meg; az eddig koncesszióban épült autópálya-szakaszok viszont arra példák, hogy ha a magánbefektetők elszámítják magukat, a koncesszióban épült útszakasz és a befektető által felvett hitelek átvállalásával az állam dobhat mentőövet a csődbe ment beruházónak (mint az M1-M15-ös autópályánál), esetleg a megépült létesítmény potenciális használói találhatják irreálisnak a befektető-üzemeltető által megállapított használati díjat (mint az M5-ös autópálya esetében; utóbbiról lásd: Pálya, díj, koncesszió, Magyar Narancs, 2002. augusztus 1.).

Az előterjesztők szerint a koncesszióban épült autópályák működtetése során keletkezett zavarok megismétlődésétől nem kell tartani, mert a PPP állami kötelezettségvállalása és azok garanciái különböznek a korábbi konstrukciókéitól. Erdősi Péter szerint a kötelezően alkalmazott közbeszerzési eljárás, valamint az elkészült létesítmény szerződésben kikötött minőségi paraméterei garantálják, hogy az állam vagy a létesítmény használói ne legyenek kiszolgáltatva a befektetőnek. "Az állam nem a beruházás nyílt vagy bújtatott támogatására vállal garanciát, hanem arra, hogy a szerződésben előírt minőségben nyújtott szolgáltatást vásárolni fogja, így az elvárt eredményt nyújtó beruházás és üzemeltetés kockázata a magánbefektetőt terheli." Varga Mihály szerint azonban az állami és a privát szféra együttműködésének eddigi hazai tapasztalatai alapján félő, hogy a PPP egyes kiválasztott befektetői csoportok állami garanciával megvalósított, kockázat nélküli nagyberuházásainak terepévé válik. "Mostani ismereteink alapján az adófizetőknek inkább aggodalomra, mintsem örömre van okuk a PPP elterjedése miatt" - véli az Orbán-kormány egykori pénzügyminisztere.

Variációk egy sémára Attól függően, hogy az adott beruházás során mely területekre terjed ki az állami és a magánszektor együttműködése, a PPP-konstrukció négyféle altípusát különböztethetjük meg: az elsőben a magánszféra a tervezést és a kivitelezést vállalja (Design & Build - D&B); a második esetben a fentieken kívül a létesítmény működtetését is (Design, Build & Operate - DBO); a harmadikban (ez tekinthető a klasszikus PPP- vagy PFI- [Private Finance Initiative] modellnek) a finanszírozást is (Design, Build, Operate & Finance - DBOF); a negyedikben viszont csak a létesítmény működtetését (Operational Contract; O&M). Az első két modell közpénzből valósul meg, tulajdonképpen mindkettő egyszerű közbeszerzési eljárásokat takar. A közhasznú infrastrukturális nagyberuházások magántőkéből történő megvalósítására a DBOF-konstrukció alkalmas. tovább >

A GKM vezette szakértői bizottságnak a kormány számára készült tájékoztatója értesülésünk szerint több jogszabályi változást javasolt a PPP elterjesztése érdekében. Az államot egyenrangú polgári jogi szerződő féllé tevő Ptk.-módosításra a konstrukciótól függetlenül is sor kerül az idén, ez - megfelelő jogalkalmazás esetén - garanciát jelenthet a PPP magánbefektetői számára, hogy nem jutnak a négyes metró beruházóinak a sorsára. A PPP elterjesztéséért az utóbbi hónapokban komoly lobbitevékenységet folytató Squarra & Partos Lovells ügyvédi iroda vezetője, Partos László a Narancs érdeklődésére nem nevezte elégségesnek a kormányzati elképzelésekben szereplő garanciákat. Szerinte az Orbán-kormánynak a négyes metró finanszírozásának megszüntetéséről hozott döntése és annak legfelsőbb bírósági jóváhagyása olyan mértékben alááshatta a befektetői bizalmat, hogy az első PPP-szerződésekben célszerűnek látszik kikötni: szerződő félként a magyar állam elfogadja egy meghatározott külföldi bíróság illetékességét a vitás esetekben.

Úgy tudjuk, hogy a szakértői bizottság javasolta a kormánynak az államháztartási törvény néhány éven belüli módosítását, mivel a jelenlegi szabályozás értelmében az egyes tárcák egy-egy PPP-szerződés megkötésének időpontjában csak korlátozottan vállalhatnák kötelezettségeik későbbi teljesítését. Varga Mihály a tervezett változtatás kapcsán attól tart, hogy az esetleges módosítás további lendületet adhat a tárcák költekezési kedvének. "A költségvetési kiadások 15-20 évre elnyújtott ütemezése elősegítheti bizonyos közhasznú beruházások létrejöttét, ám a kormányzatnak is kényelmesebb és adott esetben felelőtlenebb közpénzköltési gyakorlatra is lehetőséget adhat" - mondta lapunknak a volt pénzügyminiszter.

Mintaberuházások

A szakértői bizottság idén öt PPP-mintaprojekt elindítását tervezi. Az igazságügyi tárca egy 700 férőhelyes börtön két alternatív forgatókönyv szerinti megépítését (úgy tudjuk, az egyik elképzelés szerint csak az intézmény építése és karbantartása kerülne magánkézbe, a másik szerint a privát szféra dolga lenne az elítéltek foglalkoztatása is, míg az intézmény szociális szervezetének kiépítését a nonprofit szektor végezné); a Miniszterelnöki Hivatalból (MEH) a kormányátalakítás során a GKM-ba került turisztikai államtitkárság egy 3500 fős befogadóképességű konferencia- és turisztikai központ, az Oktatási Minisztérium egy 1100 férőhelyes kollégium, a GKM egy Budapest belvárosa és a Ferihegyi repülőtér közötti kötött pályás összeköttetés létrehozását, a MEH Nemzeti Lakásprogram Titkársága pedig 50 szociális bérlakás építését vette tervbe.

Az előterjesztés kormány elé kerülő végső változatában nem szerepeltek a konkrét javaslatok. A GKM-ből származó információink szerint a Budapest belvárosát Feriheggyel összekötő gyorsvasút helyett a tárca terveiben az autópálya-építés PPP-ben történő folytatása került előtérbe: a GKM-ben június végéig azt vizsgálják, hogy az M6-os autópálya 2006-ig tervbe vett Budapest és Dunaújváros közötti szakaszának, továbbá az M8-as dunaújvárosi Duna-hídjának és Dunaújvárost Dunavecsével összekötő szakaszának PPP-ben vagy állami nagyberuházásként történő megépítését javasolják-e a kormánynak. Az elmúlt hetekben az OM kollégiumépítési terve került viták középpontjába (lásd Az első ügy című keretes írásunkat). Varga Mihály szerint épp az OM elképzelése lehet a példa arra, hogy a beruházó üzleti kockázat nélkül fektethet be Magyarországon; esetleges veszteségeit az adófizetőkre háríthatja. Kérdésünkre a GKM-ben nem kívánták kommentálni az OM kollégiumépítési terveit, azt azonban elmondták: minden egyes tervezett beruházás a rövidesen megalakuló GKM-PM-IM tárcaközi bizottság egyetértésével kerülhet a kormány elé, így kizárt az egyes minisztériumok partizánakcióinak a sikere.

Gavra Gábor

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!