Ambrus
-7 °C
3 °C

A földgázpiac liberalizációja

2003.07.04. 10:40
Kapcsolódó cikkek (1)
A tavalyi választási kampány óta szédületes politikai manipulációk tárgya a gáz. Az akkori demagógia és ellendemagógia - miszerint Medgyessy felemeli, illetve nem emeli fel a gáz árát - azóta mind a kormány, mind az ellenzék mozgásterét megszabta. A hülyeségtől, mint szokásosan, most sem lehetett látni az erdőt: a gázpiac átalakításának szükségességét, amit nemcsak a józan ész, de a csatlakozás is megkövetel. Az Országgyűlés június 16-án fogadta el a gázellátásról szóló törvényt (get), amelynek 2004. januári életbelépésével folytatódik az energiapiac liberalizációja. Eközben - az új gáztörvénytől nem függetlenül - a kormány bejelentette a Mol állami részvénypakettjának közeles eladását is. A privatizáció vélhetően teljes lesz - ellentétben a liberalizációval.

A törvény a - részleges - piacnyitás mellett szabályozza a lakossági gázárak emelkedésének kompenzációját és a Magyar Energia Hivatal elnökének új kinevezési rendjét is - de haladjunk sorjában.

Magyarország az EU-csatlakozási tárgyalásokon 2000 őszén arra vállalt kötelezettséget, hogy 2001 végéig megszületik a földgázellátást szabályozó, a piac liberalizálását lehetővé tevő törvény. Az Orbán-kormány viszont a választás előtti évben tartózkodott a lakossági áremeléstől, és a gáztörvény akkor elkészült tervezetét végül nem terjesztette az Országgyűlés elé. Helyette a lakossági gázárak kérdése a 2002-es horrorkampány központi eleme lett.

Ami késik

A get így már a tavalyi kormányváltáskor is jó féléves késést szedett össze az uniós kötelezettségvállaláshoz képest. Ennek ellenére a Medgyessy-kormány sem siette el az előterjesztését (bár hivatalba lépése után néhány héttel Csillag István gazdasági miniszter még 2002 nyarának végére ígérte kidolgozását, majd ősszel Hatvani György, a GKM energetikai ügyekért felelős helyettes államtitkára kijelentette, hogy a get tervezete novemberben a kormány és még 2002-ben az Országgyűlés elé kerülhet). Kormány közeli forrásból származó értesüléseink szerint 2002 kora őszén megszületett a get kormányváltás utáni első tervezete, az ezt követő időszak azonban az üzletágban érdekelt csoportok és a politikai szereplők közötti "érdekegyeztetéssel" telt. A javaslatot végül 2003. január közepén tárgyalta a kormány, aminek a kiszivárgott hírek szerint az lehetett az egyik oka, hogy a kabinet nem merte karácsony előtt az állampolgárok idegeit borzolni a Fidesznek köszönhetően hisztérikus felhangot kapó gázáremeléssel, amit a törvénytervezet tárgyalásával egy időben hoztak nyilvánosságra.

"Nem vagyunk elkésve", értékelte az elmúlt évek huzavonáit a Narancs érdeklődésére Balla György, a Fidesz-frakció energiapolitikai szakértője, aki szerint (bár az uniós elvárások miatt elkerülhetetlen a részleges piacnyitás) a liberalizáció önmagában nem idéz elő a fogyasztók által közvetlenül érezhető változásokat. Podolák György, az MSZP-frakció gazdasági munkacsoportjának energetikai ügyekkel foglalkozó tagja szerint viszont a get az utolsó pillanatban született meg. "Az éppen a Fidesz által politikailag túldimenzionált gázárak miatt az Orbán-kormány nem merte beterjeszteni az általa kidolgozott eredeti tervezetet, amivel azt kockáztatta, hogy Magyarország nem tudja teljesíteni a csatlakozási tárgyalásokon vállalt 2004-es határidőt." A kormányváltás óta eltelt időszakról Podolák elmondta: a kormány és az MSZP-frakció tudomásul vette, hogy "az energiaszektor lobbiterület", és a 2001-ben elfogadott villamosenergia-törvény vitájának negatív tapasztalataiból tanulva (amikor a tervezet napvilágra kerülése után jelentkező lobbiérdekek a szocialista honatya szerint káoszt okoztak a vitában) az előkészítés során "rendezett érdekegyeztetéssel" igyekezett elejét venni az érdekcsoportok későbbi "partizánakcióinak". (Utóbbi szemléletes példája volt az egységes hírközlési törvény 2001-es vitája, amikor éppen Podolák György hívta fel a figyelmet az egyes képviselői módosító indítványok és a hírközlési szolgáltatók által a képviselőkhöz eljuttatott kívánságok közötti feltűnő, időnként szó szerinti egyezésre. - Lásd: Leadják a drótot, Magyar Narancs, 2001/22.)

A get sorsa a beterjesztés után is fordulatosan alakult; a javaslatot száznál több módosítással fogadta el az Országgyűlés. A kerettörvény profilját ráadásul nem annyira a parlamenti vitában kialakult végleges szöveg, hanem a következő hónapokban a gazdasági miniszter által kiadandó végrehajtási rendeletek határozzák meg. Ezek többségének kidolgozásában a Magyar Energia Hivatal játszik kulcsszerepet. E kérdések közé tartozik a gázárképlet, azaz a hatósági gázár kiszámításának modellje is. Különböző felhangokkal, de mind kormánypárti, mind ellenzéki forrásaink ezzel magyarázták a hivatal elnökének felmentését és pályázati úton történő kijelölését (lásd Lex Kaderják című keretes írásunkat).

A módosító indítványok többségét az MSZP-frakció gazdasági munkacsoportja jegyzi. Politikai hovatartozásuktól függetlenül forrásaink többsége egyetértett abban, hogy a get végleges változata sokkal inkább a szocialista képviselőcsoport, mint a GKM keze nyomát viseli magán. Podolák György szerint a frakció véleménye dominált a lakossági gázáremelés kompenzációja, a gázszolgáltatáshoz kötődő tevékenységek számviteli és jogi szétválasztása, valamint a Magyar Energia Hivatal elnökének és helyettesének pályázat útján történő kijelölése kérdésében.

Verseny és monopólium

A gázpiac megnyitása előtt a hazai földgázfogyasztók Magyarország egyetlen földgázimportőrétől és -nagykereskedőjétől, a Mol Rt.-től vagy a Moltól beszerző hat területi gázszolgáltatótól vásárolhatnak földgázt hatósági áron, amelyet a Magyar Energia Hivatal előterjesztése alapján a gazdasági miniszter a gázárképletben szabályoz. A Mol rendelkezik a gázipar természetes monopóliumának tekinthető nagy nyomású vezetékek rendszerével, továbbá a tárolási infrastruktúrával, az import és a nagykereskedelem kizárólagos engedélyével. Monopolhelyzetéből mindazonáltal eddig nem sokat profitált a vállalat: bár az 1994-ben elfogadott régi gáztörvény garantálta költségeinek megtérülését, valamint az infrastruktúra fenntartását és fejlesztését biztosító (8 százalékos) nyereséget, a gazdasági miniszter számára lehetővé tette "társadalompolitikai szempontok" figyelembe- vételét is a fogyasztói árak megállapításánál. Ennek következtében 1999 harmadik és 2002 második negyedéve között a Mol masszív veszteséggel működtette gázüzletágát, és komoly eredménynek számított, hogy 2002 első felében a veszteség 3,8 milliárd forintra csökkent a 2001. első félévi 80,8 milliárddal szemben (az elmúlt évek gázárpolitikájának hatásairól lásd: Nyomáspróba, Magyar Narancs, 2003. március 13.). A nyomott fogyasztói árak a földgáz iránti kereslet folyamatos növekedéséhez, a Mol vesztesége pedig a hálózat fejlesztésének elmaradásához vezetett. Az importárak és a fogyasztói árszint közötti különbség mérséklése érdekében az Orbán-kormány 2000 végén hozzájárult az óránként 500 köbméternél több földgázt felhasználó és közvetlenül a Moltól vásárló nagyfogyasztók tarifájának 42 százalékos emeléséhez, ám a lakosság és a szolgáltatóktól vásárló vállalatok díjai 2002-ig nem változtak. A kormányváltás után az utóbbiak 5,2 százalékkal emelkedtek; a két éve befagyasztott lakossági gázárakat viszont csak idén májustól emelték meg, miközben 2002-ben a Mol gázüzletágát az erősödő forint és az alacsony világpiaci árak, a földgáz-infrastruktúrát pedig csak a csoda mentette meg az összeomlástól.

Valódi-e a liberalizáció?

A get 2004. január 1-jei életbelépését követően az óránként 500 köbméternél több földgázt felhasználó fogyasztók választhatnak, hogy továbbra is a fenti, mostantól közüzeminek nevezett rendszerben, hatóságilag rögzített áron, közvetve vagy közvetlenül a Moltól vásárolnak-e földgázt, vagy piaci áron jutnak hozzá, az általuk választott forrásból. A get által feljogosított fogyasztóknak nevezett csoport tagjainak jelentős része a 2000 végi áremelés óta gyakorlatilag piaci áron jut földgázhoz, így elvben nem fenyegeti őket az áremelkedés veszélye, ha a szabadpiaci vásárlást választják. A feljogosított fogyasztók döntésétől függően januártól a hazai földgázfogyasztás 41 százaléka származhat a szabadpiacról; a lehetőség megteremtésével Magyarország teljesíti a földgázfogyasztás 38 százalékának liberalizálását előíró EU-irányelveket.

Más kérdés, hogy mennyiben tekinthető a szabályozás valódi liberalizációnak: a get életbelépésével ugyanis a piac kínálati oldala várhatóan nem változik számottevően. A törvény szerint a nagy nyomású földgázvezetékeken végzett szállítás, valamint a rendszer irányítása a Moltól elkülönülő társasághoz kerül (melyben azonban a Mol részesedése nem csökkenhet 25 százalék plusz egy szavazat alá), a többi gázipari tevékenység pedig csak számviteli szempontból válik külön egymástól (amivel elvben megszűnik a keresztfinanszírozás lehetősége). A törvény azt is kimondja: 2007-ig semmi akadálya nem lesz annak, hogy egy versenypiaci szereplő (importőr, belföldi termelő, kereskedő) a földgázszolgáltatáshoz kapcsolódó monopóliummal - például a hazai tárolási kapacitásokkal - rendelkezzen. Márpedig ilyen kapacitása csak a Molnak van. A földgázüzletágának veszteségeitől az új árszabályozás révén (erről lásd A politika és a gázárfétis című keretes írásunkat) várhatóan megszabaduló Mol tehát úgy lesz a liberalizált piac szereplője, hogy továbbra is ellátja a közüzemi fogyasztókat, megőrzi befolyását a nagy nyomású vezetékeket és a rendszerirányítást kézben tartó társaságban, és - ami talán a legfontosabb - továbbra is birtokolja a ma létező tárolókapacitásokat, mégpedig úgy, hogy a hozzáférés árát a szabadpiaci szereplők számára ő maga alakítja ki.

Kérdésünkre Podolák György szükségesnek nevezte a különböző tevékenységi körök azonnali számviteli elkülönülését, a társaságok jogi szétválásának elhalasztását pedig a hazai piac szűkösségével magyarázta. "A kis piacon kis tőkeerővel működő társaságok feldarabolása a hálózat biztonságához elengedhetetlen beruházások elmaradását vonhatná maga után" - jelentette ki a szocialista honatya. Hasonlóan vélekedett Hatvani György, aki szerint a piac kínálati oldalának liberalizációja nem az egyes tevékenységeket végző társaságok szétválasztásának, hanem annak függvénye, hogy piacra lépnek-e olyan kereskedők, akik képesek lesznek a Molnál kedvezőbb áron nagy mennyiségű földgázt importálni.

Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal távozó elnöke aggályosnak tartja, hogy a Mol szabadpiaci szereplőként is megőrizheti helyzeti előnyét. "A Mol a földgáz-kereskedelemben elvesztette monopolhelyzetét, de a tárolókapacitások terén nem", fogalmazott kérdésünkre, kifogásolva, hogy míg a közüzemi fogyasztók és kereskedők számára a részvénytársaság hatósági áron köteles hozzáférést biztosítani tárolóihoz, addig a szabadpiaci szereplők tárgyalások útján férhetnek hozzá a tárolási infrastruktúrához. Hatvani György válasza erre: ha a beruházók valamennyi fogyasztójuknak hatósági áron lennének kénytelenek hozzáférést biztosítani a tárolókapacitásokhoz, semmi nem ösztönözné őket, hogy bővítsék a jelenlegi szűkös infrastruktúrát. Podolák szerint a liberalizáció, illetve az új árszabályozás miatt már 2004-ben enyhül a földgázpiacra nehezedő nyomás, így a piac új szereplőinek előbb vagy utóbb "megéri tárolókat építeni", ami a Mol monopolhelyzetének megszűntéhez vezethet.

Az persze csak a liberalizáció után derül ki, hogy a szabadpiaci szereplők és a Mol által kialkudott tárolási árak hogyan befolyásolják majd az előbbiek piaci esélyeit.

Kell bödön?

Ám az olajvállalat elvben úgy emelheti meg jelentősen a tárolókhoz való hozzáférés árát - és akadályozhatja meg ezzel konkurens nagykereskedők megjelenését a hazai piacon -, hogy közben nem csökken a tárolók iránti kereslet. Magyarország ugyanis a Nyugat-Európába irányuló orosz földgáz tranzitútvonalán fekszik, és az EU, mely földgázigényének negyedét már ma is az orosz export elégíti ki, 15-20 éven belül csaknem felerészben az orosz piacról szerzi be a felhasznált mennyiséget. A készletek tárolása azonban Nyugat-Európában nagyságrendekkel drágább, mint Magyarországon. 1000 köbméter földgáz hazai tárolásának ma elismert, a gázárakba beépült (a valóságosnál alacsonyabb) önköltsége 16 dollár, míg ugyanekkora mennyiség nyugat-európai raktározása akár 60-90 dollárt is kóstál. Ukrajnában húsz-egynéhány dollárért tárolnak 1000 köbméter földgázt, Ausztriában és Szlovákiában 40 és 60 dollár közöttiek a tarifák. Emiatt a hazai gáztárolók árai jelentős emelkedés mellett is versenyképesek maradhatnak a környező és a nyugat-európai országok tarifáival, ráadásul "a nyugat-európai importőrök biztonságosabbnak tartják a magyarországi tárolást az ukrajnainál, ezért feltehetőleg drágábban is igénybe veszik" - véli Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. szakértője, aki szerint a viszonylag alacsony hazai tárolási költségek lehetővé tehetik a Mol számára, hogy jelentős haszonnal értékesítse kapacitásait a hazai és a nyugat-európai piacon.

Kérdésünkre a Magyar Energia Hivatal és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy-egy, neve elhallgatását kérő munkatársa a szabályozott áron biztosított hozzáférésnél "kevésbé versenybarát" megoldásnak nevezte a tárgyalásokon alapuló rendszert, amely utat nyithat a szabadpiaci fogyasztókkal és kereskedőkkel szembeni diszkriminációnak. A GVH-ban úgy vélik: a tárolókapacitásokhoz történő hozzáférés közüzemi tarifái várhatóan tartalmazni fogják a tároló üzemeltetői költségeinek megtérülését és a fejlesztésekhez szükséges nyereséget. Amennyiben a szabadpiaci szereplőkkel folytatott tárgyalás során az üzemeltető a közüzemi tarifákhoz képest feltűnően magasabb díj megfizetését várja el, felmerülhet a tisztességtelen piaci magatartás gyanúja, ám az első ilyen ügyekre - ha egyáltalán - 2004 közepétől számíthatunk. Az energiapiac szabályozási kérdéseivel foglalkozó, kormányhoz közel álló szakemberek szerint a fenti, egyelőre hipotetikusnak tekinthető esetben a GVH-n kívül akár az Európai Bizottság is eljárást indíthat a hazai gázpiac szabályozásának ügyében, hiszen a gázliberalizáció célja az egységes európai energiapiac létrehozása - a tagállamok közötti kereskedelmet korlátozó gyakorlat elleni fellépés pedig a közösségi intézmények feladata.

Az mindenesetre tény, hogy a tárolókapacitások bővítése - amit Hatvani György a tárgyalásos hozzáférés indokaként jelölt meg - sürgős lenne, hiszen a Mol 1998 óta nem invesztált a politikai elit túlcsorduló szociális érzékenysége következtében működőképessége határára jutott rendszer fejlesztésébe. Kérdés azonban, hogy a Podolák György által vizionált új piaci szereplők hova építenének tárolókat. A mai magyarországi tárolókhoz hasonló, az általunk megkérdezett szakemberek egyike által lomhának, ám nagy kapacitásúnak és viszonylag olcsónak nevezett létesítmények üzemeltetésére ugyanis a kimerült földgázmezők alkalmasak, amelyek kivétel nélkül a Mol tulajdonában vannak, hiszen a hazai termelésre mindeddig e társaságnak volt engedélye. A lelőhelyek megszerzésére az új piaci szereplőknek akkor lehet esélyük, ha a Moltól működő vagy kimerült földgázmezőt vásárolnak, esetleg részesedést szereznek a vállalatban. Mindezek alapján valószínűnek tűnik, hogy a következő néhány évben a Molnak nem kell erős vetélytárssal számolnia a tárolás terén, ezen keresztül pedig döntő befolyása lehet a hazai gázárak alakulására, hiszen a tárolási költségek a világpiacon a földgáz nagykereskedelmi árának harmadát is elérhetik.

Kecsegtető ajánlat

A get elfogadása után a kormány bejelentette, hogy a törvényhez kapcsolódó, várhatóan 20-25 végrehajtási utasítás megjelenése és a gázárszabályozás kidolgozása után ősszel megkezdi a Mol-részvények állami kézben lévő 22,7 százalékának értékesítését. Idén egy 10-13 százalék közötti pakett tőzsdei eladását vagy nyilvános belföldi értékesítését tervezik. Bár a tőzsdei privatizáció ötlete nem új (a tervet egy óvatlan pillanatban Csillag István gazdasági miniszter szellőztette meg tavaly októberben, nem kis megrökönyödést váltva ki a kormányon belül), a kabinet a get elfogadásáig várt a részvények eladásával. A kormányhoz közel álló forrásaink megerősítették, hogy a getben a Mol számára biztosított erős pozíciótól a kabinet a privatizációs bevétel maximalizálását reméli. Azok a szakemberek viszont, akik a liberalizációtól a tiszta piaci verseny feltételeinek kialakítását várták volna, rövidlátónak és fogyasztóellenesnek tartják ezt a törekvést. Az okát pedig abban látják, hogy az elmúlt évek kormányzati gázárpolitikájától sújtott olajtársaságot piaci helyzetének megerősítésével kompenzálják múltbéli veszteségeiért.

Mi van eladó?

A vita azok között, akik a privatizációt a piaci viszonyok liberalizálására használnák ki, és azok között, akik a magánosítást az államháztartás bevételeinek maximalizálása felől közelítik meg, nem először zajlik le Magyarországon; rendre az utóbbiak kerekedtek felül. A 90-es években ez történt a hírközlés és az energiaszolgáltatók esetében is, amikor domináns piaci helyzetben lévő cégeket, voltaképpeni monopóliumokat értékesített az állam. Befektetői szempontból a Mol Rt. vonzóbb célpont a get elfogadása után, mint hogyha egy radikálisabb liberalizáció keretében kellett volna megszabadulnia tevékenységi köreinek egy részétől. A költségvetési bevételek növelése mellett ennek a megoldásnak az is előnye, hogy a befektető biztonságát garantálva lehetővé teszi a szükséges infrastrukturális beruházásokat - ugyanakkor a fogyasztók bajosan részesülhetnek a valódi, liberalizált piac jótéteményeiből (például az alacsonyabb árakból).

Az állami tulajdonrész eladási szándékának bejelentése után írott elemzésében a ConCorde az új árszabályozás mellett épp e tényezőkre hivatkozva javasolta ügyfeleinek Mol-részvények vásárlását. Május közepén, azaz a törvény megszületése előtt a brókercég 6470 forintra becsülte a Mol-papírok idei év végi árfolyamát (akkortájt a részvények 5880 forintért keltek el a tőzsdén). Június 24-én viszont - a májusinál szerényebb, 5200 forintos árfolyam mellett - már 8170 forint fölötti év végi zárást prognosztizált a társaság szakértője, Vágó Attila. Vágó a Narancs érdeklődésére azzal indokolta optimizmusát, hogy a gázüzletág az elmúlt évekbeli vesszőfutása után 2004-től nyereségessé válhat, a Mol szállító- és rendszerirányító társaságban megőrzött befolyása, valamint a tárolás terén a gyakorlatban továbbra is fennálló monopolhelyzete pedig stabil nagykereskedelmi pozíciót biztosít a társaságnak. "A földgáz-nagykereskedelemben a Mol 2004-től kvázimonopóliumot élvez, hiszen csak rajta múlik, hogy más piaci szereplőnek sikerül-e megfelelő mennyiségű tárolókapacitáshoz jutnia" - értékelte a várható fejleményeket. Szerint a gázüzletág értéke eddig nem szerepelt a részvények árában, ami a szektor állapotát ismerve nem meglepő. A következő hónapokban nyilvánosságra kerülő új árszabályozás és a Mol törvényben rögzített pozíciója hatására az üzletág értéke megjelenhet a papírok árában.

Ha beigazolódik a ConCorde prognózisa, és az állam a Mol-papírok drágulása után dobja piacra részvényeit, az (a teljes részesedés értékesítése után) számításaink szerint a június végi állapothoz képest mintegy 73 milliárd forint plusznyereséget jelenthet a költségvetés számára (az idén értékesíteni tervezett 13 százaléknyi részvényen elérhető extranyereség 41 milliárd forint). A magánosítás módjáról hivatalos döntés egyelőre nem született; ám kormánypárti és ellenzéki forrásaink egy része is attól tart, hogy a részvények egy jelentős hányada az év végére várható árfolyamnál olcsóbban, "egy jól körülhatárolható, hazai vállalkozói körhöz" kerül. Érdeklődésünkre mind a Pénzügyminisztériumban, mind a GKM-ben határozottan oszlatták e baljós sejtéseket. A magánosítás során az adófizetők által learatható haszon nagysága és a Molnak a hazai vállalatok között elfoglalt pozíciója miatt nem lényegtelen, hogyan és kik kezébe kerülnek részvények - a privatizációra már csak ezért is érdemes tehát odafigyelni.

Gavra Gábor