Mária
-6 °C
-2 °C

Kényszervállalkozások Magyarországon

2002.08.29. 14:20
Magyarországot a választási kampányok idején, amikor a megszokottnál is jobban mernek nagyot mondani a politikusok, gyakran nevezik "a vállalkozások országának". Az mindenesetre tény, hogy már csaknem egymillió egyéni, illetve társas vállalkozás szerepel a nyilvántartásokban. A több százezres magyar "üzletember-hadsereg" nagyobb része azonban kényszerből bétézik, káeftézik. A Magyar Narancs cikke.

Vannak foglalkozások, beosztások - miniszter, államtitkár, bíró, rendőr, adóhivatali tisztviselő, önkormányzati alkalmazott, tanár stb. -, amelyekben bejegyzetten vállalkozni vagy nem szokásos, vagy a törvény által kifejezetten tiltott (összeférhetetlenségi okok miatt). Vannak azután olyan mesterségek, amelyekben kevert a rendszer: a háziorvosok nagy hányada például egy betéti társaság tagjaként dolgozik, és újabban a kórházi szakorvosok is élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy hivatalos munkaidejüket közalkalmazotti fizetésért töltik bent, ügyeleti szolgálatukat azonban betéti társaságuk képviseletében látják el és áfás számlát nyújtanak be e tevékenységükről.

Az emberek harmadik csoportja abba a kategóriába tartozik, amely 2002-ben jellemzően "számlás" (értsd: vállalkozói) munkavégzést jelent. A biztonsági őröktől kezdve a takarítókon át az újságírókig terjed az "önfoglalkoztatók" széles rétege: itt

Béték, káefték
Összes betéti társaság száma 192 846
Csak magyar tulajdonosa van 185 579
Budapesti székhelyű 75 099
Jegyzett tőke:
100 ezer Ft alatti 114 144
100 ezer-1 millió 59 019
1-3 millió 12441
3-5 millió 1 581
10-20 millió 410
20-50 millió 215
50-100 millió 65
100-500 millió 44
500 millió-1 milliárd 7
1-10 milliárd 8
(Forrás: Cégtár-2000)

Összes bejegyzett kft. 156 435
Csak magyar tulajdonosa van 144 971
Budapesti székhelyű 68 864
Jegyzett tőke
5 millió Ft alatti 117 875 (56 522 budapesti)
5-10 millió 10 484
10-20 millió 7 135
20-50 millió 5 361
50-100 millió 2 148
100-500 millió 2 502
500-1000 millió 393
1-10 milliárd 414 (212 budapesti)
10 milliárd fölött 22 (13 budapesti)
(Forrás: Cégtár-2000)

Működő vállalkozások
(2002. május 31.)
Bt. 169 957
Kft. 146 927
Részvénytársaság 3 766
Egyéni vállalkozás 458 182
(Forrás: KSH)

létszükségleti alapfeltétel

a vállalkozói engedély, a saját cég, másképp szólva: a számlaképesség. Egyszerűen azért, mert különben nem alkalmazza a munkaadó, aki így próbálja a bért terhelő adókat megspórolni (amelyek megfizetése esetleg az ő cégét döntené be).

Nagyon sokan azok közül, akiket az élet nem szorított arra, hogy megkóstolják a "vállalkozói lét" kenyerét, nem is gondolnak bele az "üzletemberek" helyzetébe. Egy városházi köztisztviselőnek a polgármesteri hivatal büdzséjén keresztül maga az állam garantálja a fizetését. Amikor belép az irodájába, nyilván eszébe sem jut, hogy maga az irodafenntartás is költséges: fűteni, takarítani kell, szükség van világításra; telefonhívásainak díját a hivatal fizeti, a számítógépet, a nyomtatót, a nyomtatóba a papírt, a fénymásolót nem neki kellett megvennie, a patront a gazdasági hivatal beszerzője vásárolja és így tovább. Ezt a tisztviselőt ugyanakkor kedvezményes kölcsönnel várja a bank, előnyt ad neki az autó-márkakereskedés, és nyugdíja is többszöröse lesz, mint annak a kényszervállalkozónak, aki csupán a minimálbérre jelentheti be magát.

A mikrovállalkozások tevékenységének legfőbb jellegzetessége, hogy miközben

bevételeiket nem garantálja senki

és semmi, kiadásaik állandóak és viszonylag tetemesek, mi több, törvény által kötelezőek. Értelemszerűen e rétegről tudni a legkevesebbet, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtő rendszerébe is csak a nagyobbak férnek be. A mikrókról szokás azt mondani, hogy nem is "igazi" vállalkozások.

Ez amúgy tökéletesen igaz.

Így látja az adóhivatal

Az APEH szaklapja, az Adóvilág 2001 decemberében közölte Farkas László tanulmányát a kis- és középvállalkozások gazdasági jellemzőiről 1999-es és 2000-es adatok alapján, olyan cégek adataira alapozva, amelyek mindkét vizsgált esztendőben működtek. A majdnem 240 000 cég 85 százaléka minősült mikrovállalkozásnak, s e 211 103 cég egyharmadánál nincs alkalmazott. A szakértők szerint e vállalkozások minimális tőkebefektetést igényelnek, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak, elsődlegesen nem fejlesztésre, hanem megélhetésre, fogyasztásra és családi felhalmozásra törekszenek.

A mikrók átlagos nettó árbevétele 1999-ben a négymillió forintot sem érte el, és 2000-ben is csupán 4,7 millió forint volt. A 2000-ben fizetett 215 milliárdnyi adó 24 százaléka terhelte a mikrovállalkozásokat, miközben a mikro- és kisvállalkozások kedvezményekből való együttes részesedése alig haladta meg az 1 százalékot - ami a nagyvállalkozásoknál megközelíti a 95 százalékot. Forintban kifejezve 2000-ben a kis cégek átlagosan 5 ezer, a nagyok viszont 24,9 milliós kedvezményt vehettek igénybe (a kicsikének ez a 4980-szorosa).

A tipikus mikrovállalkozás saját emberét - tegyük föl, hogy csak egy van belőle - legalább a minimálbérre köteles bejelenteni. Egy társas vállalkozás számára ez önmagában havi 72 800 forintos kiadás - ennyibe kerül ugyanis minden közteherrel együtt 2002-ben az 50 000 forintos minimálbér. A költségeknek azonban ez csupán az egyik hányada. A törvény kötelezővé teszi, hogy az egyéni és társas vállalkozások banki átutalással teljesítsék költségvetési befizetéseiket - ez feltételezi a bankszámla nyitását és fenntartását, ami 2500-6000 forint havonta. Az irodafenntartás legalább 20, a könyvelő minimum 10-15 ezer/hó, és akkor még nem szóltunk a telefonról (vezetékes + mobil, szűken havi 20 ezer) meg a többiről. Könnyen kiszámolható, hogy még ezen a - legalacsonyabb - szinten is legalább 140-150 ezer forintos fix havi bevételre van szükség, hogy a nélkülözhetetlen kiadásokra meglegyen a fedezet. Mindent meg/ki kell termelni: a géppapírt, a golyóstollbetétet, a gemkapcsot, a benzint, a biztosítást (és akkor a készletbeszerzésről, tőkefelhalmozásról, egyebekről ne is beszéljünk). Más szavakkal ez azt is jelenti: évi körülbelül másfél milliós bevétel éppen csak alsó hangon elég a túlélésre. Ez az a szint, ahol a legcsekélyebb megingás a "vállalkozás" végét jelenti - miközben általános, hogy ennek az "üzletnek" kellene eltartania az egész családot.

A "vállalkozói társadalomnak" ez az alsó rétege

többszörös hátrányban

van. Az állam - csak saját bevételeinek növelésével törődve - ráerőszakolt egy rendkívüli terhet jelentő minimálbért, ami másutt, például egy banknál (amúgy teljes joggal) mondjuk egy lakáshitel-kérelemnél csak elnéző félmosolyt vált ki.

Fontos belátni azt is: miközben Budapesten, Nyugat-Dunántúlon, illetve a nagyobb városokban valamilyen munka csak-csak akad (a keresetkülönbségekről ne itt és ne most essék szó), egy kisebb faluban, ahol sikerült szétverni az egyetlen munkáltató mg szövetkezetet, a polgármesteri hivatalon, az óvodán és az iskolán kívül talán a kocsma az egyetlen foglalkoztató. Nem véletlen, hogy egy iskolai takarítónő alacsony javadalmazást biztosító, ám "nyugdíjas állására" sokszoros a túljelentkezés. Egy ilyen helyen lényegében alig van választási lehetőség: az ingatlan nem értékes, árából aligha lehet beköltözni a nagyvárosba; a segélyből megélni emberi színvonalon nyilvánvalóan lehetetlen. Marad a saját vállalkozás, bármi legyen is az (a korai idők tipikus példája a "palackozott italok boltja" volt).

Amit a mikrovállalkozások igazából szeretnének, az két dolog: 1. kevesebbet kelljen fizetniük (vagy: ugyanannyiból több maradjon); 2. csökkenjen a bürokráciájuk.

Így látja a törvény

Az 1999-ben elfogadott XCV. törvény szerint kis- és középvállalkozás (kkv.) az, ahol 250-nél kevesebben dolgoznak, és az éves árbevétel legfeljebb 4 milliárd forint, vagy mérlegfőösszegük maximum 2,7 milliárd.

Kisvállalkozásról akkor beszélhetünk, ha 50 főnél kevesebb az alkalmazottak száma, és az éves árbevétel maximum 700 millió vagy a mérlegfőösszeg legfeljebb 500 millió forint. Mikrovállalkozásnak minősül az olyan vállalkozás, amelynek 10-nél kevesebb alkalmazottja van, és bevétele nem több, mint a kis- és középvállalkozásoké (4 milliárd forint).

A törvény indoklása szó szerint így fogalmaz: "A végbement átalakulásnak köszönhetően ma már a magyar gazdaság vállalkozói méretstruktúrája a tradicionális piacgazdaságokéhoz hasonló. A jelenleg működő mintegy háromnegyed millió vállalkozás 99,8 százaléka a kis- és középvállalkozói szektorhoz tartozik, s a kkv.-k állítják elő a vállalkozások - beleértve az egyéni vállalkozókat is - által létrehozott bruttó hazai termék több mint felét, továbbá működtetik a munkahelyek mintegy kétharmadát. A gazdasági eredmények tekintetében azonban a hazai kisvállalkozások versenyképessége általában ma még elmarad a nemzetközi színvonaltól. Ahhoz, hogy a magyar kisvállalkozások a fejlett piacgazdaságokban működő társaikhoz hasonló mértékben legyenek képesek hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez, a foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez, az elkövetkezendő években gazdasági fejlődésüknek fel kell gyorsulnia, amit kormányzati eszközökkel is elő kell segíteni."

Tény, hogy a minimálbér szintjének nemrég elfogadott adómentesítése csak az alkalmazottakat érinti, márpedig az egyéni vállalkozók és a bt.-k beltagjai hiába foglalkoztatják önmagukat, ettől még

nem alkalmazottjaik saját maguknak

(miközben ugyanazokat a járulékokat fizetik, mint mindenki más). Pedig ha rájuk is vonatkozna az új szabályozás, havi 6 ezer forinttal több maradna a mikrók zsebében.

Egy átlagos bt. vagy kft. képviselője/ügyvezetője hónap elején minimum öt átutalási megbízáson küldi a pénzt ugyanazon adóhivatal különböző számlaszámaira. 2002-ben talán fölvethető: minden vállalkozás csupán egyetlen átutalást küldjön az APEH-nak, s ott folyassák szét a pénzt a megfelelő alszámlákra. Ez nem példátlan: Dániában mindenki egyetlen helyre - nevezetesen a helyi önkormányzat kasszájába - utalja valamennyi adóját, és onnan kerül tovább a legkülönfélébb célokra (közvilágítás, nyugdíj, társadalombiztosítás stb.) anélkül, hogy az állampolgárnak ez a legcsekélyebb adminisztrációval járna.

Magyarországon sajnálatos módon a politikai elit nemigen veszi tudomásul, hogy a kényszervállalkozások csapdahelyzetben vannak: nem tehetik meg azt, hogy ne legyenek, mert tulajdonosaiknak fölkopna az álluk, a szó klasszikus értelmében vett "vállalkozásként" viszont nyilvánvalóan képtelenek működni. Helyzetük folyamatosan romlik. És nemcsak azért, mert nekik még a gemkapocsra valót is maguknak kell kitermelniük.

Ballai József

Forrás: Magyar Narancs

A "Grespik-béték"
Budapesten Grespik László működése is betéti társaságok tucatjainak létrejöttét involválta. A Fővárosi Közigazgatási Hivatal egykori vezetője megtagadta a hozzájárulást a külföldiek lakásvásárlásához. Az érintettek ezért kénytelenek voltak megalapítani saját - magyarországi bejegyzésű - társaságaikat, majd pedig ezek az "ingatlanfejlesztésre" vagy "ingatlanforgalmazásra" létrehozott - Grespik megnyugtatására: színmagyar - cégek vásárolták meg a lakásokat, mindenféle külön engedély nélkül. Nyilvánvaló, hogy ezek a "társas vállalkozások", miközben pro forma igazi cégek, a valóságban nem csinálnak az égvilágon semmit sem, bevételük nulla. Tulajdonosaik kilencvenkilenc százalékban egyetemisták Norvégiából, Izraelből vagy Brazíliából (súlyos dollárezrekért tanulnak a magyar fővárosban), akiknek itt létük alatt kényelmesebb (?) lakást venni, mint bérelni. Döntő többségüknek fogalma sincs a társaságok működését szabályozó törvényekről, soha egy fillér bevételt sem realizálnak, ám kénytelenek bankszámlát nyitni, könyvelőt tartani - ezenközben mondvacsinált ürügyekkel (nem tették ki a lakásuk ajtajára a cégtáblát stb.) sűrűn bírságolják őket.
  • Rengeteg szép ingatlan az ország első számú térképes ingatlanportálján.
  • Próbálja ki online számlanyitási szolgáltatásunkat, és spóroljon időt velünk!
  • Próbálta már térképen? kiadó irodák térképen, az ország első számú térképes irodakeresőjén! Irodaterkep.hu

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!