Business Talks '24
Üzleti konferencia
Az új szabályzó szerint a kötelező legkisebb munkabér havi öszszege sosem lehetne kevesebb, mint az egy aktív korú felnőttből álló háztartásra megállapított és legutoljára közzétett éves létminimum, valamint a kapcsolódó személyi jövedelemadó, nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkavállalói járulék, továbbá a magánnyugdíj-pénztári tagdíj együttes havi összege. Ezenkívül a kormány azt is megfogalmazta a javaslatában, hogy a jövő évtől bevezetendő garantált bérminimumok, vagyis a képzettséghez kötött legkisebb keresetek összege mekkora lehet. E szerint a középfokú legkisebb kereset tíz, a felsőfokú húsz százalékkal lenne magasabb, mint a mindenkori minimálbér. (A KSH számításai szerint a kilenc százalékos emelést jelentő 61 700 forint a minimum, ennyi lehet az egyszemélyes háztartás létminimumához kapcsolt minimálbér a módosuló adó- és járulékszabályok miatt.)
Vajon a kormány komolyan gondolta-e, hogy az érdekegyeztetést szabályozó háromoldalú polgárjogi szerződést felrúgva, önállóan veszi kézbe a legkisebb kereset sorsát, vagy mindez csak taktika volt? Ez talán sosem derül ki. Ám ha blöff volt, akkor bejött, mert a szociális partnerek olyan hévvel egyeztetnek most egymással a minimálbérről, hogy már talán holnap kiderül, 2006-ban mekkora lesz annak összege.
A szokatlan mértékű konszenzusra törekvés hátterében egész biztosan az áll, hogy ha az Mtk. határozza meg a legkisebb kereseteket, akkor az OÉT elveszíti az egyetlen döntési jogkörét. Így 2006-tól maximum csak néhány száz forintról szólhatna a szokásos béralku, és csorbulna az érdekképviselők fontossága. Nem csak a "taktika" miatt lázadnak; a munkaadók amiatt is ágálnak, hogy a kormány egyáltalán ne vezesse be a garantált bérminimumokat. A munkaügyi tárca számításai szerint az összes hazai foglalkoztatott alig tíz százalékát, körülbelül 380 ezer embert érintene a képzettséghez kötött minimálbér.
A munkaadói oldal érvelése tulajdonképpen jogos, hisz ha a minimálbér filozófiája szerint a legkisebb keresetet a létminimum határozza meg, akkor miért kellene több havi fix egy diplomásnak, mint egy szakmunkásnak? A diplomásoknak szánt garantált bér összegét - jövőre legalább 74 100 forintra tervezi a kormány - egyébként többen viccesnek is tartják, mivel a Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján a főiskolát végzettek átlagos alapbére már tavaly meghaladta a bruttó 163 ezer forintot. A kormány tervei szerint a szakmunkások garantált bérminimuma jövőre legalább 67 900 forint lenne - ez ellen tiltakoznak leginkább a vállalkozói érdekképviseletek. A heves vérmérséklet indokolt, hisz csak a bérminimum bevezetése 32 milliárd forintos többletterhet róna 2006-ban a cégekre.
A legkisebb munkabérnek egyébként itthon már hét évtizedes múltja van, ugyanis néhány szakmában már a II. világháború előtt kollektív szerződésben rögzítették az összegét. A kollektív szerződéses rendszert később felváltotta a kötött bérgazdálkodás, sőt az 1951-es munka törvénykönyve az államilag garantált minimálbér intézményét is felszámolta. A minimálbért csak 1971-ben vezették be újra, akkor 960 forint volt. Az 1971-1989-es időszakban a minimálbér alapvetően életszínvonal-politikai kérdés volt. Mértékét nem a bérstruktúrában betöltött helye, hanem a szociális funkciója, a megélhetéshez kapcsolt szerepe határozta meg. Bár 1970-1989 között a létminimum és a bruttó minimálbér növekedése jól követte egymást, a minimálbér a létminimum alatt maradt. Aztán 1992-től jogilag szabályozott formában az érdekegyeztetők feladata volt a minimálbér meghatározása, egészen 2000 őszéig. Ekkor a tárgyalási folyamatban alig volt szavuk a vállalkozásoknak, majd a 2002-re vonatkozó alkuban a kormány már különösebb konfliktus nélkül elérte az ötvenezerről szóló megállapodást. Az elmúlt két évben leginkább a szociális partnerek vitája döntötte el, mennyivel növekedjen a legkisebb kereset.
Több érdekképviselet is jelezte, a mostani bérpolitikai beavatkozás hasonló érzetet keltett bennük, mint a minimálbér 2000. évi érdekegyeztetés nélküli felsrófolása. Ám ha a rossz érzéstől eltekintünk, maga a képzettséghez kötött, illetve a többelemű minimálbér egyáltalán nem olyan meglepő, bár igaz, a hazai munkaadók "szocializációjából" ez eddig kimaradt. A cseheknél például több mint tízfajta tarifa alapján változnak a vállalkozások bérterhei. Máltán szakmák szerinti minimálbér-szabályozás van, méghozzá tizenhat. Itthon csak azoknak a foglalkoztatóknak nem idegen egyelőre a többelemű fizetés, amelyek kollektív szerződés, netán ágazati bértarifa-megállapodás kapcsán már vívtak erről az adott szakszervezettel. A holnapi érdekegyeztetésen kiderül, sikerül-e (kedvező értelemben) újraszocializálni a munkaadókat, érdemes volt-e az OÉT döntési jogkörének megvédése érdekében összefogni a szociális partnereknek. És kiderül az is, vajon a kormány áll- ja-e a szavát, és visszavon-e egy a parlament előtt lévő szabályzót, ha a felek valóban megegyeznek a legkisebb kereset(ek) mértékéről.
Business Talks '24
Üzleti konferencia