Vince, Artúr
-11 °C
-1 °C

'Magyarország az őskáosz állapotában van'

2004.05.05. 08:39
Kapcsolódó cikkek (1)
A Médiamix magazin a gazdasági sajtó ellenőrző szerepéről, manipulálhatóságáról, öncenzúrájáról, és a pletykákra épült légvárakról kérdezte Jaksity Györgyöt, a Budapesti Értéktőzsde elnökét, aki most megjelent könyvében a pénz természetéről értekezik.

[MÉDIAMIX] Most megjelent könyvében a pénz természetéről értekezik, és azt a tőzsdei mondást idézi, amely szerint a dörzsölt befektetőknek "a pletykára kell venni, a hírre pedig eladni". Milyen szerep jut így a gazdasági sajtónak?

J. GY.: A gazdasági média abból él, hogy az emberek elolvassák az újságokat és megnézik a műsorokat, vagyis olyan híreket, történeteket kell termelnie, amely nem csak tényszerű, hanem érdekes és új is egyben, valamivel több, mint amit a versenytársak megtaláltak. Így aztán a sajtó is a pletykából él. A tekintélyes amerikai gazdasági napilapnak, a Wall Street Journalnak például az egyik legérdekesebb rovata azt a címet viseli, hogy "Heard on the Street", azaz az "Az Utcán (értsd: a tőzsde környékén) hallottuk", és kifinomult módszerekkel írja le azokat az információkat, amelyekről beszél a piac, amelyekről még hivatalos bejelentés nem született és még nem is hozzáférhetők.

[MÉDIAMIX] A pletyka így válik információvá?

J. GY.: Igen, ráadásul ezen a területen az internet óriási változásokat hozott. A piaci szereplők egymás között a korábbinál sokkal nagyobb mértékekben cserélik ki az információkat, a fórumok, a chat-roomok olyan szereplőket kapcsolnak be a folyamatba, akik korábban nem férhettek hozzá. Ez pedig megváltoztatja a piaci struktúrákat. Ennek a jelentős változásnak a hatásait először az internet-részvények boomja idején lehetett tapasztalni.

[MÉDIAMIX] Amikor a pletykákból légvárakat építettek, valós teljesítmények nélküli cégek árfolyama emelkedett a magasba, majd omlott össze. A sajtó pedig végig asszisztált mindehhez, nem leplezte le a turpisságot, maga is hozzájárult az ésszerűtlenül magas árfolyamok kialakulásához. Nem arra példa ez, hogy a pénz manipulálja a médiát? Neki kedvező pletykát gerjeszt, hogy megvegyék az áruját?

J. GY.: Ahol nagy tömegek mozdulnak meg, ott elkerülhetetlen, hogy a visszaéléseknek is nagyobb az esélyük, de mindemellett a pénzügyi piac mindenütt a világon az egyik legszabályozottabb. A felügyeletek feladata, hogy a piacon keringő információkat ellenőrizze, szétválassza a valós híreket a pletykáktól és a félinformációktól, elejét vegye a piaci manipulációknak. Számos alkalommal volt arra példa, hogy a hatóságok érvényt szereztek a törvénynek, megakadályozták a befektetők félreinformálását és kemény ítéletek is születtek. A szabályozás lényege egyértelmű: az internet szolgáltatók vagy a tartalmat létrehozók felelősek azokért az információkért, amelyek a site-on megjelennek, így akkor is, ha azok fórumokon vagy chat-szobákban bukkannak fel. Ez nem játék: éppen úgy, ahogyan nem lehet gyermekpornót közzétenni a neten, úgy a téves, félrevezető információkat sem szabad közölni és ezzel, vagy máshogy manipulálni a piacot.

[MÉDIAMIX] Én nem csak az internetes fórumokra gondolok, amikor a pénzről beszélek, hanem a "mainstream" gazdasági sajtóra is. Tudja-e megfelelőképpen függetleníteni magát a pénztől?

J. GY.: Ahogyan a piaci szereplők felelőssége óriási, úgy a médiáé is, beleértve a sajtóban dolgozó szakembereket. Korábban ez teljesen szabályozatlan terület volt, és legfeljebb az újságírók önmérsékletére volt bízva, hogy a tudomásukra jutott, még nem publikus információt felhasználták-e a maguk javára vagy sem. Ma már a nemzetközi gyakorlatban, a médiában dolgozókra is a bennfentes személyekre vonatkozó specifikus szabályok is érvényesek, írott és íratlan szabályok sorának kell megfelelniük. Az Európai Unióban például a gazdasági újságíróknak éppen úgy be kell jelenteniük a befektetéseiket, mint a pénzügyi szolgáltatók munkatársainak, és bizonyos esetekben hasonlóképpen korlátozzák a jogszabályok, hogy mit tehetnek és mit nem.

[MÉDIAMIX] Az utóbbi évek nagy céges visszaélései, az amerikai Enrontól, az olasz Parmalatig, de említhetném a magyar K&H botrányt is, nem arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a sajtó nem eléggé független attól a gazdaságtól, amelyben működik? Nem képes ellátni ellenőrző funkcióját. Míg politikai botrányokat rendre leleplez, a pénzügyi, gazdasági visszaéléseket többnyire nem a sajtó robbantja ki.

J. GY.: Az ilyen visszaélések feltárása nem a sajtó elsőrendű feladata. A törvénytelenségek leleplezése elsősorban a menedzsment, az auditorok, a felügyelőbizottság, a felügyelet és a rendőrség dolga, az újságírókon ez nem számon kérhető, nekik nem kell átvenniük ezeket a funkciókat. A médiának csak azt kell bizonyítania a közönség felé, hogy jóhiszeműen járt el és nem torzította el a valóságot, a publikus információk és a hozzá eljutott esetleg nem nyilvános értesülések alapján mindent megtett a tényszerű, sokoldalú beszámoló érdekében, és - esetleges mulasztásaival - nem járult hozzá a visszaélések folytatásához.

[MÉDIAMIX] Ez így jól hangzik az íróasztal mellől, de a gyakorlatban azok a cégek, amelyeknél esetleg visszaélések zajlanak, általában a média nagy hirdetési megrendelői. A szerkesztő százszor is meggondolja, hogy mit ír le róluk, még akkor is, ha kemény bizonyítékok vannak a kezében.

J. GY.: Kétségtelen, hogy a világ hirdetési iparában a pénzügyi szféra másodikként következik a fogyasztási cikkek gyártói mögött, vagyis a legszigorúbb etikai elvek mellett is előfordulhat, hogy nem csak témaként, hanem kicsit ügyfélként is kezeli a sajtó a pénzügyi cégeket. Ezzel együtt is azt gondolom azonban, hogy a sajtónak van mozgástere és az a felelőssége, hogy ebben a játéktérben hova pozicionálja magát. Nem a pénztől, a piactól kell magát függetleníteni, amelynek egyébként, mint profit termelésére létrehozott vállalkozás maga is része, hanem a piaci szereplőktől és intézményektől kell távolságot tartania. Meggyőződésem, hogy a világ nagy kiadóvállalatai - részben maguk is tőzsdén jegyzett cégként - ezeket az etikai szabályokat szigorúan tiszteletben tartva működnek.

[MÉDIAMIX] Magyarországon is működnek a világ nagy kiadóvállalatai, nálunk milyennek ítéli a helyzetet?

J. GY.: Magyarország az őskáosz állapotában van ebből a szempontból. Miközben adott egy uniós szempontból is jól szabályozott pénzügyi szolgáltatói piac, megfelelően működő ellenőrzési hatósággal, tehát még az amerikai és európai sztenderdekkel is összevethető kerettel, a hazai gazdasági újságírás ezen kívül esik. Ez a kettősség, a pénzügyi szféra agyonszabályozottsága és a körülötte lévő préri nem csak a médiára értendő, hanem általában is van egy bizonyos inkonzisztencia a hazai gazdaságban a tőzsdén jegyzett, nyilvánosan és szigorú feltételek mellett - egyébként sajnálatosan kis számban - működő társaságok és versenytársaik, az ezen a területen kívül eső cégek között. A világon ritka az ekkora, a működést, a gazdálkodást vagy az etikai elveket érintő különbség.

[MÉDIAMIX] Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar médiát gazdaságilag erősen befolyásolhatónak tartja?

J. GY.: Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy a gazdasági szaksajtó jól teljesít. A napi aktualitást élvező és így politikailag kényes témákat leszámítva, mint például a megtakarítási csomag, vagy éppen az autópályaépítés kérdései, a szigorúan vett gazdasági, pénzügyi témák objektívebb kezelést kapnak. A belpolitikához, vagy a külpolitikához képest - amely témák állandó politikai befolyásoltság közepette élnek - itt nagyobb a szakszerűség szerepe. Mindemellett továbbra is meglévő gyakorlat egyes újságírók körében, hogy egyszerre írnak a tőzsdéről és aktívan részt vesznek a piacon.

[MÉDIAMIX] Ez az őskáosz, amire utalt?

J. GY.: Egyik oldalról persze nagyon jó, hogy valaki benne van a piaci eseményekben, hiszen csak akkor tud élvezhetően, érdekesen, ízesen írni a történésekről, ha közelről látja, ha közvetlen kapcsolata van a piaccal, de sajnos számos alkalommal megdöbbentően komoly visszaélésekre adott alkalmat. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy ezek az esetek inkább a korábbi évekre voltak jellemzők. Az utóbbi időszakban jobban működött a szakma önkontrollja, egyfajta hasznos céhszellemet láttam megnyilvánulni, amikor az érintett és az elítélhető gyakorlatot folytató újságírókat támadások érték a munkatársaik részéről. Ezen megjegyzések hatására pedig többen közülük átértékelték a helyzetüket.

[MÉDIAMIX] Nem csupán a gazdasági szaksajtót tekintve, hanem általában a hazai médiát mennyire tartja "megvehetőnek". Nem feltétlenül egyes újságírókra gondolok, sokkal inkább a hirdetők erejére, "a reklámozóinkról jót vagy semmit" elv érvényesülésére?

J. GY.: Szerintem van fejlődési lehetőség még bőven, de azt hiszem, sokat javult a helyzet. Pár évvel ezelőtt még legendák szóltak arról, hogy mennyiért lehet kivenni vagy éppen megjelentetni egy sztorit valamelyik lapban, televíziónál vagy rádiónál, mostanában ilyen durva beavatkozásról nem hallottam. A hosszú távon gondolkodó hirdető egyébként maga is könnyen rájöhet, hogy a sajtó ilyen befolyásolásával éppen azt a terméket értékeli le a közönség szemében, amelyben reklámozni szeretné magát. Ennek a gondolatnak a megértéséhez természetesen el kell telni egy bizonyos időnek.

[MÉDIAMIX] Vagy a néhány ilyen durva beavatkozásból újságírók és szerkesztők is azt a következtetést vonják le, hogy jobb nem ujjat húzni a hirdetőkkel, és már eleve öncenzúrát gyakorol.

J. GY.: Ez persze szomorú és sokkal kevésbé látványos folyamat, ha így van. Szerintem erre az a válasz, hogy nem csak az újságíróknak, a kiadóknak is önmérsékletet kell gyakorolniuk és ráébredniük arra: a rövid távú érdek, a hirdetők kiszolgálása veszélyezteti a hosszú távú érdekeket. A "prostitúciót" megérzik az olvasók, így aztán megérzi a piac és végül az üzletmenet is.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

US Virgin Islands

Sosem láttál még ilyen gyönyörű helyet!