Natália
-3 °C
7 °C

'Magyarország az őskáosz állapotában van'

2004.05.05. 08:39
Kapcsolódó cikkek (1)
A Médiamix magazin a gazdasági sajtó ellenőrző szerepéről, manipulálhatóságáról, öncenzúrájáról, és a pletykákra épült légvárakról kérdezte Jaksity Györgyöt, a Budapesti Értéktőzsde elnökét, aki most megjelent könyvében a pénz természetéről értekezik.

[MÉDIAMIX] Most megjelent könyvében a pénz természetéről értekezik, és azt a tőzsdei mondást idézi, amely szerint a dörzsölt befektetőknek "a pletykára kell venni, a hírre pedig eladni". Milyen szerep jut így a gazdasági sajtónak?

J. GY.: A gazdasági média abból él, hogy az emberek elolvassák az újságokat és megnézik a műsorokat, vagyis olyan híreket, történeteket kell termelnie, amely nem csak tényszerű, hanem érdekes és új is egyben, valamivel több, mint amit a versenytársak megtaláltak. Így aztán a sajtó is a pletykából él. A tekintélyes amerikai gazdasági napilapnak, a Wall Street Journalnak például az egyik legérdekesebb rovata azt a címet viseli, hogy "Heard on the Street", azaz az "Az Utcán (értsd: a tőzsde környékén) hallottuk", és kifinomult módszerekkel írja le azokat az információkat, amelyekről beszél a piac, amelyekről még hivatalos bejelentés nem született és még nem is hozzáférhetők.

[MÉDIAMIX] A pletyka így válik információvá?

J. GY.: Igen, ráadásul ezen a területen az internet óriási változásokat hozott. A piaci szereplők egymás között a korábbinál sokkal nagyobb mértékekben cserélik ki az információkat, a fórumok, a chat-roomok olyan szereplőket kapcsolnak be a folyamatba, akik korábban nem férhettek hozzá. Ez pedig megváltoztatja a piaci struktúrákat. Ennek a jelentős változásnak a hatásait először az internet-részvények boomja idején lehetett tapasztalni.

[MÉDIAMIX] Amikor a pletykákból légvárakat építettek, valós teljesítmények nélküli cégek árfolyama emelkedett a magasba, majd omlott össze. A sajtó pedig végig asszisztált mindehhez, nem leplezte le a turpisságot, maga is hozzájárult az ésszerűtlenül magas árfolyamok kialakulásához. Nem arra példa ez, hogy a pénz manipulálja a médiát? Neki kedvező pletykát gerjeszt, hogy megvegyék az áruját?

J. GY.: Ahol nagy tömegek mozdulnak meg, ott elkerülhetetlen, hogy a visszaéléseknek is nagyobb az esélyük, de mindemellett a pénzügyi piac mindenütt a világon az egyik legszabályozottabb. A felügyeletek feladata, hogy a piacon keringő információkat ellenőrizze, szétválassza a valós híreket a pletykáktól és a félinformációktól, elejét vegye a piaci manipulációknak. Számos alkalommal volt arra példa, hogy a hatóságok érvényt szereztek a törvénynek, megakadályozták a befektetők félreinformálását és kemény ítéletek is születtek. A szabályozás lényege egyértelmű: az internet szolgáltatók vagy a tartalmat létrehozók felelősek azokért az információkért, amelyek a site-on megjelennek, így akkor is, ha azok fórumokon vagy chat-szobákban bukkannak fel. Ez nem játék: éppen úgy, ahogyan nem lehet gyermekpornót közzétenni a neten, úgy a téves, félrevezető információkat sem szabad közölni és ezzel, vagy máshogy manipulálni a piacot.

[MÉDIAMIX] Én nem csak az internetes fórumokra gondolok, amikor a pénzről beszélek, hanem a "mainstream" gazdasági sajtóra is. Tudja-e megfelelőképpen függetleníteni magát a pénztől?

J. GY.: Ahogyan a piaci szereplők felelőssége óriási, úgy a médiáé is, beleértve a sajtóban dolgozó szakembereket. Korábban ez teljesen szabályozatlan terület volt, és legfeljebb az újságírók önmérsékletére volt bízva, hogy a tudomásukra jutott, még nem publikus információt felhasználták-e a maguk javára vagy sem. Ma már a nemzetközi gyakorlatban, a médiában dolgozókra is a bennfentes személyekre vonatkozó specifikus szabályok is érvényesek, írott és íratlan szabályok sorának kell megfelelniük. Az Európai Unióban például a gazdasági újságíróknak éppen úgy be kell jelenteniük a befektetéseiket, mint a pénzügyi szolgáltatók munkatársainak, és bizonyos esetekben hasonlóképpen korlátozzák a jogszabályok, hogy mit tehetnek és mit nem.

[MÉDIAMIX] Az utóbbi évek nagy céges visszaélései, az amerikai Enrontól, az olasz Parmalatig, de említhetném a magyar K&H botrányt is, nem arra szolgálnak bizonyítékul, hogy a sajtó nem eléggé független attól a gazdaságtól, amelyben működik? Nem képes ellátni ellenőrző funkcióját. Míg politikai botrányokat rendre leleplez, a pénzügyi, gazdasági visszaéléseket többnyire nem a sajtó robbantja ki.

J. GY.: Az ilyen visszaélések feltárása nem a sajtó elsőrendű feladata. A törvénytelenségek leleplezése elsősorban a menedzsment, az auditorok, a felügyelőbizottság, a felügyelet és a rendőrség dolga, az újságírókon ez nem számon kérhető, nekik nem kell átvenniük ezeket a funkciókat. A médiának csak azt kell bizonyítania a közönség felé, hogy jóhiszeműen járt el és nem torzította el a valóságot, a publikus információk és a hozzá eljutott esetleg nem nyilvános értesülések alapján mindent megtett a tényszerű, sokoldalú beszámoló érdekében, és - esetleges mulasztásaival - nem járult hozzá a visszaélések folytatásához.

[MÉDIAMIX] Ez így jól hangzik az íróasztal mellől, de a gyakorlatban azok a cégek, amelyeknél esetleg visszaélések zajlanak, általában a média nagy hirdetési megrendelői. A szerkesztő százszor is meggondolja, hogy mit ír le róluk, még akkor is, ha kemény bizonyítékok vannak a kezében.

J. GY.: Kétségtelen, hogy a világ hirdetési iparában a pénzügyi szféra másodikként következik a fogyasztási cikkek gyártói mögött, vagyis a legszigorúbb etikai elvek mellett is előfordulhat, hogy nem csak témaként, hanem kicsit ügyfélként is kezeli a sajtó a pénzügyi cégeket. Ezzel együtt is azt gondolom azonban, hogy a sajtónak van mozgástere és az a felelőssége, hogy ebben a játéktérben hova pozicionálja magát. Nem a pénztől, a piactól kell magát függetleníteni, amelynek egyébként, mint profit termelésére létrehozott vállalkozás maga is része, hanem a piaci szereplőktől és intézményektől kell távolságot tartania. Meggyőződésem, hogy a világ nagy kiadóvállalatai - részben maguk is tőzsdén jegyzett cégként - ezeket az etikai szabályokat szigorúan tiszteletben tartva működnek.

[MÉDIAMIX] Magyarországon is működnek a világ nagy kiadóvállalatai, nálunk milyennek ítéli a helyzetet?

J. GY.: Magyarország az őskáosz állapotában van ebből a szempontból. Miközben adott egy uniós szempontból is jól szabályozott pénzügyi szolgáltatói piac, megfelelően működő ellenőrzési hatósággal, tehát még az amerikai és európai sztenderdekkel is összevethető kerettel, a hazai gazdasági újságírás ezen kívül esik. Ez a kettősség, a pénzügyi szféra agyonszabályozottsága és a körülötte lévő préri nem csak a médiára értendő, hanem általában is van egy bizonyos inkonzisztencia a hazai gazdaságban a tőzsdén jegyzett, nyilvánosan és szigorú feltételek mellett - egyébként sajnálatosan kis számban - működő társaságok és versenytársaik, az ezen a területen kívül eső cégek között. A világon ritka az ekkora, a működést, a gazdálkodást vagy az etikai elveket érintő különbség.

[MÉDIAMIX] Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar médiát gazdaságilag erősen befolyásolhatónak tartja?

J. GY.: Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy a gazdasági szaksajtó jól teljesít. A napi aktualitást élvező és így politikailag kényes témákat leszámítva, mint például a megtakarítási csomag, vagy éppen az autópályaépítés kérdései, a szigorúan vett gazdasági, pénzügyi témák objektívebb kezelést kapnak. A belpolitikához, vagy a külpolitikához képest - amely témák állandó politikai befolyásoltság közepette élnek - itt nagyobb a szakszerűség szerepe. Mindemellett továbbra is meglévő gyakorlat egyes újságírók körében, hogy egyszerre írnak a tőzsdéről és aktívan részt vesznek a piacon.

[MÉDIAMIX] Ez az őskáosz, amire utalt?

J. GY.: Egyik oldalról persze nagyon jó, hogy valaki benne van a piaci eseményekben, hiszen csak akkor tud élvezhetően, érdekesen, ízesen írni a történésekről, ha közelről látja, ha közvetlen kapcsolata van a piaccal, de sajnos számos alkalommal megdöbbentően komoly visszaélésekre adott alkalmat. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy ezek az esetek inkább a korábbi évekre voltak jellemzők. Az utóbbi időszakban jobban működött a szakma önkontrollja, egyfajta hasznos céhszellemet láttam megnyilvánulni, amikor az érintett és az elítélhető gyakorlatot folytató újságírókat támadások érték a munkatársaik részéről. Ezen megjegyzések hatására pedig többen közülük átértékelték a helyzetüket.

[MÉDIAMIX] Nem csupán a gazdasági szaksajtót tekintve, hanem általában a hazai médiát mennyire tartja "megvehetőnek". Nem feltétlenül egyes újságírókra gondolok, sokkal inkább a hirdetők erejére, "a reklámozóinkról jót vagy semmit" elv érvényesülésére?

J. GY.: Szerintem van fejlődési lehetőség még bőven, de azt hiszem, sokat javult a helyzet. Pár évvel ezelőtt még legendák szóltak arról, hogy mennyiért lehet kivenni vagy éppen megjelentetni egy sztorit valamelyik lapban, televíziónál vagy rádiónál, mostanában ilyen durva beavatkozásról nem hallottam. A hosszú távon gondolkodó hirdető egyébként maga is könnyen rájöhet, hogy a sajtó ilyen befolyásolásával éppen azt a terméket értékeli le a közönség szemében, amelyben reklámozni szeretné magát. Ennek a gondolatnak a megértéséhez természetesen el kell telni egy bizonyos időnek.

[MÉDIAMIX] Vagy a néhány ilyen durva beavatkozásból újságírók és szerkesztők is azt a következtetést vonják le, hogy jobb nem ujjat húzni a hirdetőkkel, és már eleve öncenzúrát gyakorol.

J. GY.: Ez persze szomorú és sokkal kevésbé látványos folyamat, ha így van. Szerintem erre az a válasz, hogy nem csak az újságíróknak, a kiadóknak is önmérsékletet kell gyakorolniuk és ráébredniük arra: a rövid távú érdek, a hirdetők kiszolgálása veszélyezteti a hosszú távú érdekeket. A "prostitúciót" megérzik az olvasók, így aztán megérzi a piac és végül az üzletmenet is.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!